Passuth Krisztina - Szücs György - Gosztonyi Ferenc szerk.: Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/1)

ITTHON ÉS A NAGYVILÁGBAN - PASSUTH KRISZTINA: Francia Vadak, magyar Fauve-ok

Mindent összevetve a magyar festészet szempontjából a Julian-magániskolának sokkal nagyobb a jelentősége, mint azt első pillantásra gondolni lehetne. Ide ugyanis a fiatalok - ha a drága tandíjat valahogy kiizzadták - rövidebb és hosszabb időszakokra felvételi nélkül is bekerülhettek. Volt, aki egy hétre, mint például Orbán Dezső, vagy több évre, mint Kernstok és Czóbel. Noha sok külföldi is járt ide, mégis alapvetően francia magániskola volt. A Budapestről érkező, még mindenben tájékozatlan fiatalok olyan párizsi környezetbe kerültek, amelyben nemcsak az aktfestés fortélyaival, hanem a legfrissebb, még éppen születőben lévő áramlatokkal is megismerkedhettek, ha nem is mindig a professzoroknak, hanem sokszor inkább diáktársaiknak köszönhetően. A L'académie Juliánt 1868-ban Rodolphe Julian alapította, aki az akkori leghíresebb professzorokat hívta meg tanítani, így Bouguereau-t, G. Ferrier-t és Tony Robert-Fleuryt.

38 Az oktatás viszonylagos szabadsága, sokszínűsége vonzotta oda többek közt a Nabikat 1888-ban. De az ő távozásuk után is még ott tanult Czóbel Béla későbbi festő barátja, Dunoyer de Segonzac 1903-ban, Derain 1904-ben, és még számos, később híressé vált alkotó. Nyilvánvaló, hogy a fiatal piktorok egy része a Julian Akadémiát is, de ugyanakkor más, kevésbé ismert privát iskolát is (mint az Académie Colarossi vagy a Grande-Chaumière) látogatott. Az akadémia több helyen működött, központja a Passage des Panoramas-ban volt. A Julian férfiosztálya a rue du Dragon 31. alatt 1890-ben nyílt meg. Ennek a ma is igen hangulatos, elegáns épületnek a második emeletén helyezkedett el a legnépszerűbb mester, Jean-Paul Laurens festő tág, kényelmes műterme. Laurens 1890-től legalább 1917-ig tanított itt, azaz közel három évtizeden át. Azokon a növendék-kiállításokon, amelyeket minden hónapban megrendeztek, JeanPaul Laurens tanítványait más kategóriarendszerben helyezték el, és privilegizált státusnak örvendtek. Jean-Paul Laurens-nak számos francia tanítványán kívül igen sok amerikai, japán - és ami számunkra még fontosabb -, magyar növendéke volt. A professzorok, beleértve Laurens-t is, konzervatív szemléletet képviseltek, és úgy készítették fel a fiatalokat, hogy azok majd bejuthassanak az École des Beaux-Arts-ba, hogy azután kiállíthassanak a hivatalos szalonokon, és elnyerhessék az akkor legjelentősebbnek számító „Prix de Rome" ösztöndíjat. Később magát Jean-Paul Laurens-t is kinevezték az École-ba, ahová a Julianbeli hallgatók közül meglehetősen sokan készültek a felvételire. Az iskola kohéziója igen nagy volt, s együtt tartotta azokat is, akik lényegileg már elhagyták ezt a magánintézményt, hogy a jóval rangosabb állami intézményben folytassák tanulmányaikat.

39 A fauvizmus irányzatába tartozó, illetőleg oda kapcsolódó magyar festők különböző időszakokban, különböző mesterek felügyelete, patronátusa alatt látogatták az iskolát. Legkorábban talán Csók István 1887-1889 között, neki ennek megfelelően Bouguereau és RobertFleury voltak mesterei, Rippl-Rónai 1888-ban vagy 1889-ben, Vaszary János pedig 1889-1894 között, ugyanezeknek a professzoroknak az irányítása alatt. Azoknál, akik egy évtizeddel később, tehát 1903-tól kezdve tűnnek fel a Julian Akadémia regiszterében, mesterként szinte kivétel nélkül mindenütt Jean-Paul Laurens neve szerepel. Pór Bertalan 1901-ben, Bornemisza Géza 1903-ban, Czóbel Béla és Galimberti Sándor 1904-ben, Berény Róbert, Egry József, Czigány Dezső 1905ben, Márffy Ödön 1902 után, Sassy Attila (Aiglon) 1906-ban, Orbán Dezső 1907-ben látogatták az akadémiát. Ugyanabban az évben, tehát 1905-ben és 1906-ban, amikor a legtöbb fiatal magyar állította fel festőállványát a rue du Dragon épületében, látogatta az iskolát az amerikai festő. Max Weber is, aki 1906-ban a Julianbe járó magyarok Max Weber: Két nőalak, 1908 Magántulajdon révén barátkozott össze Berény Róberttel. Max Weber néhány évvel később, 1908-ban Matisse egyik legelső tanítványa lesz, azok közé tartozik, akikre azután Matisse szívesen emlékezett vissza,

40 s ma is a legfontosabb amerikai fauve festők közt tartják számon.

41 E szerint a nyilván nem teljes kimutatás szerint az idősebb generáció tagjainak - Vaszary, Rippl-Rónai és Kernstok - kivételével a magyarok közül legtöbben 1903 és 1907 között, de leginkább 1904-1905-ben látogatták az iskolát. A Julian Akadémia működése, oktatási módszere és a fauvizmus születése között szükségképpen létezik kapcsolat. A magyar piktorok, akik éppen ezekben az években fordultak meg itt, egyidejűleg magukévá is tették Matisse-ék szemléletét. Maga Matisse egészen 1905-ig dolgozott azokban a műtermekben, amelyekben az elismert mesterek korrigáltak. Lehetséges, hogy éppen a Julianben alakult ki közte és honfitársaink között a kapcsolat, de az is lehet, hogy azok, akik 1905-ben huzamosabban Párizsban tartózkodtak, és az Őszi Szalont is meglátogatták, eleve tisztában voltak azzal, hogy a festészetben valami új született. S ezt az újat nem Nagybányán 1906-ban látták meg legelőször, és nemcsak Czóbel Béla képein szembesültek vele, hanem korábbról is ismerték, méghozzá közvetlenül a fauve-ok, elsődlegesen Matisse köréből. A másik két, ha lehet, „még vadabb" fauve, Derain és Vlaminck harsogó, gátlástalanul áramló színkavalkádjaival viszont feltehetően csak az Őszi Szalon fauve termében találkoztak első alkalommal, de mindenesetre még 1906 nyara előtt. Ujjgyakorlatok a fauvizmus előtt Mind Gustave Moreau, mind a Julian Akadémia, sőt, bármilyen privát iskola oktatásában is két olyan módszer uralkodott, ami látszólag konzervatív szemlélete ellenére is valójában a fauve festészet megszületé-