Passuth Krisztina - Szücs György - Gosztonyi Ferenc szerk.: Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/1)

PÁRIZSTÓL NAGYBÁNYÁIG - PÁRIZS - PÁPAI EMESE: A Stein család Párizsban

PÁPAI EMESE A Stein család Párizsban A párizsi Stein-szalon(ok) legendája egy 1903-ban Amerikából áttelepült német származású zsidó család nevéhez fűződik. A három testvér közül elsőként Leo, a család középső gyermeke rendezkedett be a francia fővárosban, a rue de Fleurus 27-ben, miután egy este „művésszé érni" érezte magát. Bátyja, Michael néhány hónappal később a közeli rue Madame-on bérelt lakást maga és családja számára.

1 A legifjabb testvér, Gertrude nem sokkal ezután Leo bátyjához költözött, akivel 1913-ig éltek közös háztartásban. A Stein család első európai tartózkodása 1874-1880 közé tehető, amikor Meyer Steint, a sikeres textilipari vállalkozó apát követve az öttagú család hosszabb időt töltött Bécsben és Párizsban.

2 Leo és Gertrude műgyűjtésének története ezekre az évekre nyúlik vissza. Kollekciójuk első darabjai színes magazinokból kivágott reprodukciók voltak. Egyetemi éveik alatt idősebb bátyjukkal, Michaellel együtt japán metszeteket és antik bútorokat gyűjtöttek. Ismerték a kaliforniai William H. Cracker kortárs gyűjteményét, mely elsőként rendelkezett jelentős modern francia alkotásokkal Amerikában.

3 A baltimore-i John Hopkins Egyetemen eltöltött három év (1896-1899) után

4 Leo Firenzében és Londonban élt (1900-1902). Londonban vásárolta gyűjteménye első darabját, egy William Steer-kompozíciót. Mantegnáról és Dürerről szeretett volna monográfiát írni, és közben ismeretséget kötött Bemard Berenson neves műtörténésszel, aki nagy hatással volt rá, és akivel, bár művészetről alkotott véleményük alapvetően különbözött, évtizedeken keresztül kölcsönösen inspirálták egymást. Berenson hívta fel Leo figyelmét Ambroise Vollard párizsi, Lafitte utcai műkereskedésére és az ott látható Cézanne-képekre.

5 „[Cézanne] nagy elme, tökéletes koncentráció és nagy fegyelem. Cézanne fő problémája a tömeg, és neki sikerült a tömeget olyan elemi erővel láttatni, ami egyedülálló a festészet történetében. Mindegy, hogy mi a mű tárgya - emberi alak, tájkép, csendélet, mindig az a könyörtelen erő, ez a végtelenül izgalmas formajáték, az állandó erőfeszítés, hogy a forma önmagában létező, abszolút értékét felfedje"

6 - állapította meg Leo Stein. A szisztematikus és rendszeres gyűjtést a művész Vízvezeték (1878 k.) című kompozíciójának megvásárlásával kezdte Leo, Gertrude és Michael Stein a rue de Fleurus-i lakásuk udvarán, 1906 eleje Leo. A beruházást az a 8000 frank tette lehetővé, amit Michael, a családi vagyon kezelője, fivére és nővére számára a szokásos évi járadékon túl juttatott 1904-ben. Ebből az összegből vásárolt Leo még két további Cézanne-képet, két közepes méretű fürdőzőt, továbbá két Gauguin- és két Renoir-kompozíciót.

7 1904-ben Leo Firenzében nyaralt, és ez alkalommal, Berenson tanácsára, több időt töltött Charles Loeser, az egyik első Cézanne-gyűjtő otthonában, mint az Uffizi és a Pitti múzeumokban együttvéve.

8 Nagy hatást tett rá Loeser személyes példája is, aki saját ízlésének népszerűsítésével látogatóit a modern művészet pártjára igyekezett állítani. „Mi is kereskedünk, japán metszeteket adunk el, hogy megvásároljunk egy Cézanne-t. Leo legalábbis ezt szeretné"

9 - írta Gertrude. A kép, amire gyűjtöttek, Cézanne feleségének portréja volt (1886-1888), ami