Passuth Krisztina - Szücs György - Gosztonyi Ferenc szerk.: Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/1)

PÁRIZSTÓL NAGYBÁNYÁIG - PÁRIZS - PÁPAI EMESE: A Stein család Párizsban

Leo Stein gyűjteménye első darabjaival, 1904 Leo, Gertrude, Sally, Michael és Allan Stein Theresa Jelenkóval Párizsban, 1903 vége egyben a Stem-gyűjtemény legfontosabb Cézanne-alkotásának számított. Nem létezik teljes felsorolás Steinék összes Cézanne-képéről, és vásárlásaiknak sincs minden esetben nyoma. A már említett művek mellett volt a festőtől egy kisméretű, plasztikusan modellált almacsendéletük (1877-1878), egy Pipázó férfi című tanulmányrajzuk (1892-1896) és legalább öt darab vízfestményük, amelyek között egy pipázó paraszt portréja tűnik a legfigyelemreméltóbbnak. A többi tájkép volt, köztük két St. Victoire-látkép.

10 Fernande Olivier, Picasso egykori barátnője úgy emlékezik vissza, hogy sok vízfestményt látott a Stein-szalonban, többek között a „fürdőzők tájban" típusait.

11 Az akvarellek vásárlása 1905-re tehető, amikor Vollard megrendezte az első kiállítást Cézanne vízfestményeiből. Abban az időben a Stein-gyűjtemény több Cézanne-festménnyel rendelkezett, mint a modern művészetet gyűjtő Luxembourg Múzeum, ahol akkor még egyetlen Cézanne-vízfestmény sem volt látható. Bár Leo és Gertrude beszerzéseiket közösen bonyolították, kívülállók visszaemlékezéseinek a tükrében úgy tűnik, hogy a választásokban, egy-két később megvásárolt Picasso-kép kivételével, Leóé volt a döntő szó.

12 1904-1908 között sok művet szereztek meg különböző alkotóktól, a Cézanne-ok kivételével általában 200 dollár alatt.

13 Gertrude első műtárgyát, egy Alexander Schilling-tájképet, 1902ben vásárolta Amerikában. Galérianéző körútjaikra gyakran Sarah és Michael is elkísérte a két testvért. A házaspár 1907-ben a Vian-gyűjtemény árverésén jutott hozzá 200 dollárért gyűjteménye egyetlen Cézanne-kompozíciójához, a festő Paul fiának arcképéhez. Egypár kivételtől eltekintve ők szinte kizárólag Matisse-alkotásokat vásároltak, szalonjuk fő vonzereje pedig a festő személye, baráti és gyűjtőköre volt. Gyűjteményépítési szempontból Leo és Gertrude Stein Cézanne mellett még két nagyon fontos felfedezést tett. Megismerték Matisse-t és Picassót, azt a két művészt, akik között, mint évekkel később Leo megállapította: „nem volt összeolvadás".

14 Gertrude Alice B. Toklas önéletrajzában részletesen elmesélte első Matisse-képük, a Kalapos nő vásárlásának történetét az 1905-ös Öszi Szalonon.

15 Ezt követően mutatta be Henri Manguin Leót Matisse-nak, aki felkereste a festőt műtermében, a Couvent des Oiseaux-ban. Sokáig beszélgettek, és Leo végül vett Matisse-tól egy rajzot. A művész igen jó benyomást tett rá: „valóban intelligens volt. Emellett szellemes is, és képes arra, hogy művészetről beszélve pontosan fejezze ki magát, [...] ami festők esetében ritkaság"

16 - mondta róla később. „Matisse leglényegesebb vonása a tisztaság. Nem beszélhetek színei tisztaságáról vagy formái helyességéről, de számomra szín és forma tökéletes kifejezést ad, amire a tisztaság a legmegfelelőbb kifejezés."" 1906 elején készült el Matisse korai munkásságának egyik főműve, a Le Bonheur de Vivre (Életöröm), amit Leo 1200 frankos rekordösszegért vásárolt meg. 1906-ban és 1907-ben Leo és Gertrude több képet és szobrot is vett a festőtől, ezek között volt a Margot, a Kék akt (Emlék Biskrából), a Zene és más kompozíciók, viszont a korszak más főműveit nagyrészt sógornőjük, Sarah Stein birtokolta, aki Matisse egyik első tanítványa volt, és oroszlánrészt vállalt a festő iskolájának megszervezésében és finanszírozásában.

18 1907 után, bár Matisse munkásságát továbbra is figyelemmel kísérte, Leo nem vásárolta többet alkotásait, mert nem kedvelte a festő lapos, dekoratív munkáit, és a fauvizmus utáni új stílusát tévedésnek tartotta. A szintézis, véleménye szerint, a festő stílusában csak később, a kubizmus után következett be, az a művész, akit ő korábban ismert, egy jó értelemben vett kereső elme volt.

19 Gyűjteményük első Picasso-képét Leo Clovis Ságot műkereskedésében vette 1905-ben. Ez az Akrobata család majommal című alkotás volt, amit Gertrude ki nem állhatott.

20 A később vásárolt Fiatal lány virágkosárral című festmény sem nyerte meg jobban a tetszését, mert „valami meglehetősen riasztót talált a lábak és a lábfejek rajzában, valamit, ami taszította és megbotránkoztatta".

21 Henri-Pierre Roche vitte el Leót Picasso műtermébe, a Montmartre-ra. A műgyűjtőre mély benyomást tett a fiatal, rendkívül tehetséges, szótlan, csupa szem festő, és elhatározta, hogy bemutatja húgának. „Gertrude szerette Picassót."

22 „Kritikai érzékét a képzőművészet iránt saját írói problémái ébresztették fel. A Cézanne-, Matisse-, Pícasso-képek, amit vásároltam, saját írói munkája szempontjából voltak nagyon fontosak."

23 Különösen Picasso esetében volt ez igaz, akit Gertrude magával rokonléleknek tartott, és saját írói munkássága és a festő stílusa között konkrét párhuzamokat vélt felfedezni. Barátsága a festővel Leo elköltözése után is megmaradt. Leo és Gertrude a Bateau Lavoir-ban tett első közös látogatásuk alkalmával 800 frankért vásároltak az akkor még szinte teljesen ismeretlen Picassótól.

24 1906-ban a Két nő bárban, az Abszintivó, a Nő legyezővel