Passuth Krisztina - Szücs György - Gosztonyi Ferenc szerk.: Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/1)

PÁRIZSTÓL NAGYBÁNYÁIG - PÁRIZS - PASSUTH KRISZTINA: A párizsi szalonok magyar művészei

sák be alkotásaikat. Valójában azonban inkább fordított a helyzet, mivel Csók, Márffy és Kernstok csak a Salon d'Automne-ban vettek részt, ahová viszont sokkal nehezebb volt bejutni, viszont éppen ezért nagyobb rangot biztosított számukra. Amennyire a magyar fauve művészek - Czigány és Czóbel kivételével - egészen 1907-ig távol tartották magukat a Salon des Indépendantstól, annyira feltűnő a jelenlétük éppen 1907 márciusában. Egyszerre állított ki Berény, Czóbel, Perlrott Csaba, Ziffer, és a modern szemléletűek köréből Körmendi Frim Ervin, Kukovetz Nana. Ezek, Berény kivételével, mind nagybányai festők voltak. Mivel mindez jó fél évvel, hétnyolc hónappal Czóbel nagybányai fellépése után történt, feltételezhető, hogy nagyrészt az ő hatására akarták műveiket éppen Párizsban bemutatni. Annál is inkább, mivel a többségükben nagybányai neósok most Czóbel társaságában együttesen, és ráadásul Párizsban, francia környezetben állíthattak ki. S mivel könnyebben fogadták be őket a Függetleneknél, mint az Őszi Szalonban, amire különben is még több hónapot kellett volna várni, így első menetben a Függetleneket választották. Csókon kívül a két másik, a Függetleneknél nem szereplő festő viszont gyakorlatilag nem kapcsolódott Nagybányához. Kernstok főként Budapesten, Párizsban, vagy Budapesten és Nyergesújfalun tartózkodott, saját csoportját kialakítva, Márffy Ödön pedig ugyancsak Párizsban, ritkábban Budapesten dolgozott. Úgy tűnik tehát, hogy legalábbis hozzávetőlegesen - azok, akik huzamosabb ideig Párizsban éltek, s ott megfelelő kapcsolatokkal rendelkeztek, felváltva az Őszi Szalonban és a Függetleneknél állítottak ki (Berény, Czóbel). Mások viszont, akik a nagybányai művésztelephez kötődtek, azok kezdetben inkább a Függetleneknél vettek részt a tárlatokon, s csak később kerültek be az Őszi Szalonba. 1908-ban Berény Róbert, valamint több nagybányai neós festő vett részt a Függetlenek rendezvényén, Czóbelen kívül még olyanok is, akik korábban még ott nem szerepeltek: így Galimberti Sándor és Huszár Vilmos. Érdekes módon a következő két évben, 1909-ben és 1910-ben a Függetlenek Szalonjában a magyar fauve-ok egyáltalán nem tűntek fel, az 1910-es Őszi Szalonban pedig Dénes Valéria, Galimberti Sándor, Lanow Mária és Perlrott Csaba. Erre az időre a francia fauve mozgalom már kifáradt, helyét új törekvéseknek adta át. De a magyar fauvizmus még létezett, noha ugyancsak átalakulóban volt. Elképzelhető, hogy a különféle otthoni csoportosulások, így a MIÉNK, majd az 1909-1910re kikristályosodó Nyolcak csoportja valamelyest elvonta a figyelmet Párizsról, s a magyarok számára most a hazai társaságok fontosabbá váltak, mint a párizsi szalonok. 1911-re valamelyest ismét változott a helyzet: a Függetleneknél a neósok közül Dénes Valéria és Ziffer Sándor szerepeltek, ők nem vettek részt a Nyolcak csoportjában, amelynek éppen ebben az évben nyílt nagy, átfogó kiállítása Budapesten. 1912-ben és 1913-ban ugyancsak Dénes Valéria és Galimberti képviselték a magyar fauve-okat a Függetleneknél, 1914-ben pedig mintha visszatérnénk a kezdetekhez, Czóbel Béla mutatta be három festményét. A világháború kitörésével természetesen a Függetlenek Szalonja is, akárcsak az Őszi Szalon, kényszerű szünetet tartott, egészen 1920-ig. A két, modern szemléletű szalonon kívül a magyarok - bár jóval ritkábban, de - felbukkantak a konzervatívabb szemléletű tárlatokon is, így a Salon des Artistes Français bemutatóján 1905-ben Csók István két művel, a Société Nationale des Beaux-Arts-on 1906-ban Czóbel két alkotással, ugyanebben a szalonban 1907-ben Rippl-Rónai két festménnyel szerepelt, a Société des Artistes Français kiállításán 1907-ben Csók István két festményt (ezek egyike a Vámpírok) mutatott be, 1908-ban pedig ugyanő ugyanitt a Nirvánával szerepelt.'

2 A magyar fauve-ok igazán termékeny időszaka már előbb, szorosan véve az 1910-es évektől kezdve véget ért. Továbbélését az sem biztosította volna, ha Párizs továbbra is olyan nagy szerepet játszik a magyar festészet átalakulásában, mint 1904-1910 között. A francia fauve-ok is már jóval korábban elfordultak saját, újonnan felfedezett világuktól. A fauvizmus helyét elsődlegesen Franciaországban, de Európa-szerte is más áramlatok, így elsősorban a kubizmus foglalta el. A franciaországi fauvizmus és a kubizmus között a határvonalakat nem lehet egészen élesen meghúzni, mint ahogyan ezt Jack Flam kimutatta.'

3 Magyarországon sem váltak el világosan egymástól a modernista, illetőleg avantgárd törekvések. A cezúra nem annyira két stílusáramlat, mint inkább két korszak között húzódik. A magyar fauveok időszaka a világháború előtti szellemi forrongás és nemzetközi kapcsolatrendszer része volt, amelybe az utazások, kiállítások, francia szalonok, festőiskolák, kávéházak és bohém résztvevők egyaránt szerepet játszanak. Méghozzá a bohémek sorába nemcsak maguk a művészek, hanem vásárlóik, sőt mecénásaik is beletartoznak. 1914-gyel nemcsak a szalonok sora, hanem egy egész korábbi életforma szakadt meg, és kényszerült radikális átalakulásra. Jegyzetek 1 Fehrer, Catherine: History of Julian Academy Paris 1868-1939. Shepherd Gallery, New York, Spring Exhibition 1989. 3. 2 A magyarok részvételéről Id. a Függelékben az erre vonatkozó részletes felsorolást. 3 Paris 1999. 430. 4 Chassé, Charles: Les Fauves et leur temps. Paris, 1963as művét idézi: Oppler 1976. 15. 5 Czóbel Béla: Levél a párisi Őszi Szalonról. Modern Művészet Bp., 1905. november. Idézi: Kratochwill 2001. 19. 6 A képet nemrégiben Bárki Gergely azonosította: Róbert Berény: Children in the Garden, 1906. In: Annales de la Galerie Nationale Hongroise 2002-2004. Bp. 2005. 71-72. 7 Bölöni György: Megnyílta Szalon. Budapesti Napló 1907. október 9. Újraközölve: Bölöni 1967. 71. 8Lanov vagy Lanow Mária (Marie Provázková) cseh származású, Hollósynál Münchenben tanult, majd Nagybányán dolgozott, Galimberti Sándor felesége lett. Galimbertivel Párizsba költözött. Miután elváltak, Galimberti Dénes Valériát vette el feleségül. 9 A levelet idézi Lobstein, Dominique: Le Salon de la Société des Artistes Indépendants: „premiere et unique application de la liberté en art". In: Dictionnaire des Indépendants 1884-1914. I. A-D. Dijon, L'Echelle de Jacob, 2003. 20. 10Uo. 31. 11 Apollinaire, Guillaume: Le Salon des Indépendants. La Revue des Lettres et des Arts, Paris, 1908, I

er mai. Újraközölve: Apollinaire, Guillaume: Chroniques d'art 1902-1918. Textes réunis avec préface et notes par Breunig, L. C. Paris, Gallimard, 1960. 63-70. 12 Az itt említett három szalon magyar kiállítóinak listáját Sophie Barthélémy állította össze. 13 Flam, Jack: Fauvizmus, kubizmus... Ld. kötetünkben.