Földes Mária: „... a szelídség szobra” - Válogatás Ferenczy Béni szobrászművész hagyatékából (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2005/2)

tó, felesége arcvonásait őrző női fej, amely 1935-ben készült, Michelangelo erőteljes hatásáról tanúskodik. A lágyan oldalra forduló fej gyöngéd tartása az odaadás, a szerelem szimbóluma. Ferenczy Béni a negyvenes évek végén, az ötvenes évek első felében több vallásos témát is feldolgozott, ilyen tárgyú műveit részben megrendelésre készítette, de síremléket is faragott, amelynek egyik festett gipszváltozata tárlatunkon is látható. A Kálvária, a keresztrefeszítés ábrázolása foglalkoztatta, ennek bizonyítéka a kiállított két rajz és a körtefából faragott Feszület. A Krisztus arcát elöntő fájdalom és értetlenség a körülvevő világ gonoszsága miatt szinte önarcképként szimbolizálja a kort, amelyben a mű született. Külön csoportot alkot Ferenczy Béni életművében a fiúaktok, a kisfiú-aktok sora. Ez a téma egész munkásságán végigvonul. A klasszikus, laza kontraposztban álló fiú vagy fiatal férfi aktja 1916-ban jelenik meg Ferenczy Béni művészetében, később a tartás feszültségének és a felület nyugodt kezelésének ellentétéből áradó klasszikus formákat felváltja a kubisztikus felfogás, a nagy síkokkal kialakított felületek, majd az expresszív kifejezésmód. Az 1936-os Miklós című faplasztikával jelenik meg először az a jellegzetes fiúakt, mely később rendre felbukkan az érmeken, szobrokon és a grafikákon is. Kisfiú-aktjai a serdülő gyermek sajátosságait viselik magukon, keskeny, kissé ejtett váll, hosszú, lelógó karok, vastag derék jellemzi a hol könnyed kontraposztban ábrázolt, hol kissé széttett, vaskos lábaival biztosan a földön álló figurákat. Az esetlen tartás, a gyöngéden billenő fej szelídséget, melankóliát sugároz. Ferenczy Béni minden korszakában megtalálja a módját, hogy mintázott kisfiú-aktjaiban saját érzéseit, rezdüléseit kifejezze. Elgondolkodó, mélyen magába forduló kisFeszület, 1951 (9) Házak száraz fával, 1948 körül (48)