Gosztonyi Ferenc szerk.: Munkácsy a nagyvilágban (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2005/1)

I. TANULMÁNYOK - FEJEZETEK A MUNKÁCSY-RECEPCIÓBÓL - KOVÁCS Anna Zsófia: Munkácsy és a francia kritika. A Siralomház és a Milton francia recepciója

KOVÁCS Anna Zsófia Munkácsy és a francia kritika Munkácsy and the French Critics A SIRALOMHÁZ HS A MILTON FRANCIA RECEPCIÓJA THE FRENCH RECEPTION OF THE LAST DAY OF A CONDEMNED MAN AND MILTON A francia kritika 1870-től egészen az utolsó évekig figyelemmel kísérte Munkácsy pályáját. Természetesen a festő párizsi tartózkodásának huszonöt éve alatt igen sokat változott a művészeti élet és ezzel összefüggésben Munkácsy megítélése is. Az alábbiakban a Siralomház (1870) és a Milton (1878) című festményeiről szóló kortárs francia kritikákat mutatom be. 1 Ïhe •he French critics closely followed Munkácsy's career from 1870 right up to his last years. Naturally, during those twenty-five years that Munkácsy spent in Paris, the French art scene changed considerably, and so did Munkácsy's reception as a consequence. In the following I would like to discuss the reception of two of his paintings, The Last Day of a Condemned Man (1870) and Milton (1878), by contemporary French critics. I Munkácsy Mihályról először 1870-ben jelentek meg francia nyelvű cikkek, amikor a párizsi Salonban kiállította Siralomház című képét. (58. kép) A franciák lelkesen fogadták az akkor még teljesen ismeretlen fiatal magyar festő művét. A téma különlegessége és Munkácsy magyar volta felébresztette a párizsiak kíváncsiságát. A mű nemcsak egy érmet hozott alkotójának, hanem a közönség és a krinkusok érdeklődését is felkeltette, egy csapásra híressé tette Munkácsyt. A Siralomház Henri Regnault Salóméja mellett a 1870-es Salon egyik legünnepeltebb képe lett, A megjelent cikkek közül szinte mindegyik igen elismerően írt a Siralomházról; többen a Salon legjobb művének tartották. Mindannyian kiemelték a technikáját, a kompozíciót pedig meghatónak és kellően visszafogottnak találták. A legtöbben dicsérték a mű megrázó realizmusát, a lélekábrázolás mélységét, valamint a merész cs férfias ecsetkczelést. A későbbi képekkel ellentétben a mű sötét színvilágát ez alkalommal még nem kommentálták. René Ménard, a Gazette des Beaux-Arts kritikusa ugyan szóba hozta a festmény „monokróm jellegér",

1 de azt nem tartotta zavarónak. 58. kép Siralomház / The Last Day ol a Condemned Man The first critical reviews of Munkácsy's work in the French language came out in 1870, immediately after he had exhibited his The Last Day of a Condemned Man in the Paris Salon. (III. 58) The French reception of the completely unknown, young Hungarian painter's work was enrhusiastic. The special appeal of the theme, along with Munkácsy's "exotic" nationality, aroused the Paris public's curiosity. The composition did more than just earning a medal for its creator: it generated wide-ranging interest among both the critics and the public, making Munkácsy famous overnight. Besides Henri Regnault's Salome, the The Last Day of a Condemned Man became the most celebrated painring at the Paris Salon of 1870. Almost every one of the articles covering the exhibition at the Salon praised The Last Day of a Condemned Man, with many of them rating it as the best piece of the show. They admired Munkácsy's technical mastery and found the composition both touching and appropriately reserved. Most of the critics commended the work for its stirring realism and the psychological depth of its portrayal, along with the artist's bold and manly brushwork. Unlike in the case of his later compositions, on this occasion the dark tonality of the work was still not mentioned.