Gosztonyi Ferenc szerk.: Munkácsy a nagyvilágban (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2005/1)

I. TANULMÁNYOK - MUNKÁCSY A NAGYVILÁGBAN - SINKÓ Katalin: Munkácsy vallásos képei és a századvég „szent-realizmusa"

26 Thoré-Bürger kötete 1858-ban, Fromentiné csak 1876-ban jelent meg Párizsban. Bode jó barátságban állt Liebctmann-nal, s bíz­tatta Hals képeinek másolására. Bode 1870-ben írt doktori dol­gozatot Frans Hals művészetéről. A kérdést összefoglalja: Gaehtgens, Barbara: Holland als Vorbild. In: Max Liebermann 1997. 83-84. 27 Max l.iebermann 1997. 86. 28 Sterren 1990. 29 A művészeti ítók akkoriban még kevésbé használták a világos tónusú képekkel kapcsolatban az „impresszionizmus" kifejezést, ezeket, szemben a „fekete-festészet" irányzatától a „világos fes­tészet, fényfestészet" (Hellmalerei) kifejezéssel illették. 30 liges 1899. 88. 31 A kérdés legújabb irodalmát összefoglalja: Deshmukh, Marion: Max Liebermnann, ein berliner Jude. In: Max Liebermann 1997. 61—63. A bajor parlamenti esetről Id.: Gross 1989. II04. j. 32 A kritikusok szerint Liebermann képének színei nem riszták, sőt „piszkos" benyomást keltenek. 33 Rosenberg szerint A tizenkét éves Jézus a templomban cím alatt Liebcrmann „napjaink egyik piszkos, vörös hajú zsidófiúját ábrá­zolja, aki tréfás kérdésekkel egy ruhakereskedésben megtíszült öreget jégre tud vinni. A naturalisztikus grimaszok oly kevés tet­szést arattak, hogy a szerző nem tervez folytatást. Akkoriban még nem voltunk a cinizmusnak ekkora fokára elég érettek, és hála Istennek ma sem vagyunk azok." Rosenberg, Adolf: Die religiöse Malerei der Gegenwart l. Wcreschagin und die Berliner lubiläumausstcllung. In: Die Grenzboten, 45. 1886, 466. Idézi Gross 1989. 350. 1106. j. 34 Dir proletarische Christus. In: Gross 1989. 196-279; Gross 1983. 479. 552-556. 35 Az egykorú Uhdc-kritikákat elemzi Smitmans 1980. 145-176. 36 Doré Milton-illusztrációi előbb Angliában jelentek meg 1866­ban, ezt követte a mű leideni, milanói és pétervári kiadása. Farner 1963. I. 246—247. Lipcsei kiadása 1879-ből: Das verlorene Paradies von John Milton. Deutsch von Böttger, Adolf, illustriert von Doré, Gustave. Leipzig 1879. 37 Carlylc 1900. 38 Marianne und Germania 1997. 462—463. 39 Végvári 1958. 306 40 A szerződés szövegét közli: Farkas 1954. 609—610. 41 Sedelmeyer 1914. 154. 42 A Jeanne d'Arc-téma megfogalmazásával Munkácsy a ceruzavázla­tok készítéséig jutott. Végvári 1958. Rajzkatalógus, 122. A Sacré ­Coeur homlokzatára is két francia szent alakja kenuit: Jean d'Arcé és Szent Lajosé. Különösen kedvelt volt Jean d'Arc Marie d'Orléans által készített márványszobra (1835). A németektől elszenvedett vereség, 1870 után alakja inkább a nemzeti ellenállást szimbolizálta. Marianne und Germania 1997. 280—281. 43 liges 1899. 113, illusztrálva: 112. 44 Az utóbbi festménye 150 ezer aranyfrank jövedelmet hozott. Farner 1963. 525. 45 A monumentális képek bemutatása ezekben az évtizedekben külön üzletágnak számított. Már a 20-as évek elején rendkívüli körül­mények között mutatták be Angliában Gcncault Medúza tutaja című képét. Úgy tűnik, hogy különösen a hosszan elnyúló vásznakra festett, például egyes folyók vidékét felsorakoztató látképek (Moving-Panorama) számítottak a külön kiállítások érdekességé­nek. Doré és Munkácsy vallásos műveinek párhuzamos sorsát megemlíti: Sz. Kürti 1989. 34. 32. j. 46 Lexikon für Theologie und Kirche. Hrsg. Buchbergcr, Michael. Freiburg im Bresgau 1936. VIII. 913-914. 47 Meiler I927-I928. 163-170. 48 Munkácsy Mihály műveinek katalógusa, Végvári 1958. kat.: 306, 307, 310. 31 I, 290, 292-294. 49 Malonyay 1898. 168—169. oldalon idézi. Malonyay szerint a leve­let a monreali zárda őrzi. Az apokrif levél Jézus külsejére vonatkozó sorai: „Senatusnak üdv! Ezen időkben jelent meg és itt él most közöttünk egy kiválóan erkölcsös ember, kit az ő tanít­ványai Isten fiának mondanak. [...] Hajának színe szőke, tiszta és kellemes, simán húzódik le a fülekhez, és mind a két fél is ultimately traced back to the influence of Frans Hals in the case of both Courbet and Munkácsy. Végvári 1958. pp. 126-127. 26 Thoré-Bürger's volume was published in Pans in 1858, while Fromentin's only in 1876. Bode was a friend of Liebermann's, and encouraged him to copy Hals' pictures. In 1870 Bode wrote a doc­toral thesis about the art of Frans Hals. A summary of the subject can be found in: Gaehtgens, Barbara: Holland als Vorbild. In: Max Liebermann 1997. pp. 83-84. 27 Max Liebermann 1997. p 86. 28 Sterren 1990. 29 At the time the phrase "Impressionism" was rarely used by art writ­ers in reference to light toned paintings: these were distinguished from the "black-painting" by the phrase "light painting" (Hellmalerci). 30 Ilgcs 1899. p. 88. 31 The latest literature about this question is summed up by: Deshmukh, Marion: Max Liebermnann, ein berliner Jude. In: Max l.iebermann 1997. pp. 61—63. About the event m the Bavarian Parliament, see Gross 1989. Note 1 104. 32 In the opinion of the crirics, the colours of Liebermann's pictures were not clean, and even had a "dirty" effect. 33 According to Rosenberg, Liebermann's pictute entitled The Twelve Year Old Jesus in the Temple portrays Christ as "a dirty, red-haired Jewish boy of our times, whose jocular questions could embarrass a grey­haired textile retailer. The naturalistic grimaces were received with so little approval, that the painter has no intention to continue the project. Back m those days we were not mature enough for such cynicism, and thanks to God, we are still not mature enough." Rosenberg, Adolf: Die religiöse Malerei der Gegenwart 1. Wereschagin und die Berliner Jubiläumausstellung. In: Die Grenzboten, 45. 1886, p. 466. Cited by Gross 1989. p. 350. 1106. j. 34 Der proletarische Christus. In: Gross 1989. 196-279; Gross 1983. p 479. pp. 552—556. 35 Uhde's contemporary critics are analyzed by Smitmans 1980. pp. 145-176. 36 Doré's Milton's illustrations were first published in England in 1866. Later the work was published in Leiden, Milan and Saint Petersburg. Farner 1963. I. pp. 246-247. Its 1879 publication in Leipzig: Das verlorene Paradies von John Milton. Deutsch von Böttger, Adolf, illustriert von Doré, Gustave. Leipzig 1879. 37 Carlylc 1900. 38 Marianne und Germania 1997. pp. 462—463. 39 Végvári 1958. p. 306 40 The text of the contract is cited by Farkas 1954. pp. 609-610. 41 Sedelmeyer 1 914. p 154. 42 In the case of the Jeanne d'Arc project, Munkácsy got as far as mak­ing a few sketches in pencil. Végvári 1958. Rajzkatalógus (Catalogue of Drawings), p. 122. The façade of Sacré-Coeur is decorated by the figures of two French saints: Jean d'Arc and St. Louis. The mar­ble sratue of Jean d'Arc by Marie d'Orléans (1835) was especially popular. After the defeat by the Germans in 1870, her figure came to represent national resistance. Marianne und Germania 1997. pp. 280-281. 43 liges 1899. p. 113, Illustration: 112. 44 The latter painting made 150,000 Golden Francs. Farner 1963. p. 525 45 The presentation of monumental pictures in those decades was a big business. As early as the 1820s, Gericault's painting, The Raft of the Medusa, was shown in England under extraordinary circumstances. It seems that the landscapes painted on horizontally strctched-out can­vases (Moving-Panorama) and featuring the land along some rivers could count on the public's special interest. The analogous fares of the religious paintings of Munkácsy and Doré are mentioned in: Sz. Kürti 1989. pp. 34. Note 32. 46 lexikon für Theologie und Kirche. Hrsg. Buchbergcr, Michael. Freiburg im Bresgau 1936. VIII. pp. 913-914. 47 Meiler 1927-1928. pp. 163-170. 48 The catalogue of Mihály Munkácsy's works, Végvári 1958. Cat.: 306, 307, 310, 311, 290, 292-294. 49 Cited by Malonyay 1898. pp. 168-169. According to Malonyay, the

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom