Gosztonyi Ferenc szerk.: Munkácsy a nagyvilágban (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2005/1)

I. TANULMÁNYOK - MUNKÁCSY A NAGYVILÁGBAN - BOROS Judit: Egy magyar festő Párizsban. Munkácsy Mihály pályája 1870 és 1896 között

Az iskola-műtermeknek nagy hagyománya volt Párizsban. A 19. század második felében közel annyi atelier működött Párizsban, ahány sikeres művész. A legismertebbek közé Lecoq de Boisboudron, Bonnat, Couture, Gleyre, Cormon, Benjamin-Constant, Carolus-Duran ateliér-je tartozott, de iskola-műteremet tartott fenn (nők számára) Munkácsy barátja, Charles Chaplin, vagy a század utolsó éveiben Whistler is.

75 Bár egyelőre kevés írott forrással rendelkezünk Munkácsy iskola-műtermével kapcsolatban, annyi bizonyos, hogy már a 70-es évek második felében működött,

76 főleg amerikai és feltehetően magyar tanítványokkal. Bizonytalan, hogy a tanítványok dolgoztak Munkácsy műtermében, vagy Munkácsy járt el korrigálni hozzájuk; a legvalószínűbb, hogy a két gyakorlat keveredett. A Munkácsy-fogadások kiváló lehetőséget teremtettek a fiatal művészek számára másként elérhetetlen társadalmi kapcsolatok kiépítésére.

77 A Munkácsy-palota berendezéséről, légköréről számos beszámoló olvasható a 70-es és 80-as évek sajtójában vagy Justh Zsigmond Aa^/ójában.

78 Bár közülük vitathatatlanul Justhé a legérdekesebb, mert hitelesen közvetíti azt a világfias, juste mi'/iew-életérzést, ami Munkácsyéknál uralkodott, most egy másik kortárs, Liszt Ferenc véleményét idézem: „Munkácsyék házának ragyogása messze felülműlja a bayreuthi Wahnfriedet. [...] Kevés fejedelem lakik olvan csillogó körülmények közt és vezet olyan háztartást, mint Munkácsy."

79 Munkácsyné a nyarakat nagyrészt colpachi kastélyában töltötte. Munkácsy azonban általában nyáron is dolgozott, vagy különböző fürdőhelyeken próbált gyógyulást keresni, így nem sokat tartózkodhatott Colpachon. Pedig kiváló műterme volt a kastélyban, melynek parkját és csendes környékét nagyon szerette. Liszt, aki élete utolsó szép napjait köszönhette Munkácsyék vendégszeretetének, a következőképpen írta le Colpachot: „ősi, tágas, kétszintes ház inkább, semmint kastély. A szobák jól vannak elrendezve, bútorzáruk pedig gazdag és elegáns. A vidék elsődleges ékességei a tölgyesek, bükk-, kőriserdők és fenyvesek. A földszinti régi, boltíves kápolnában Haynald kardinális tegnap és ma is misét mondott."

80 Munkácsyék életvitelére azért is érdemes nagyobb figyelmet fordítani, mert részben e külsőségek nyomán sorolták be Munkácsyt a 20. századi szerzők a juste mitew-festők kategóriájába.

81 MUNKÁCSY MODERNIZMUSA Munkácsy festészetének utolsó korszaka azonban számos olyan vonást is mutat, amely alapvetően eltér a juste milieu jellegzetességeitől. Nem tartoznak ebbe a körbe Munkácsy állami megrendelésre festett monumentális képei (A reneszánsz apoteózisa, amelyet a bécsi Kunsthistorisches Museum lécsőházi mennyezetének díszítésére festett [46. kép], illetve az új magyar országgyűlési épület felsőházi tanácstermébe szánt Honfoglalás) és a sokáig vázlatoknak tekintett, jobb híján „befejezetlennek" nevezhető képei sem. Munkácsy modernista szempontú értékelésére száFranz Liszt: "The glamour of the Munkácsy palace far exceeds that of Wahnfried's Bayreuth residence. (...) There are not many princely households that bear comparison with the glittering circumstances of the Munkácsy residence."'

9 Mme Munkácsy usually spent the summer at her Colpach mansion. But since Munkácsy continued to work rhroughout the summer, unless he went to various spas to seek relief from his ailment, he spent very little time at Colpach, regardless of the fact that it had an excellent studio and a park with quiet surroundings, which he was extremely fond of. Liszt, who enjoyed the Munkácsys' hospitality there in the last few pleasant days of his life, describes Colpach as follows: "an ancient, spacious, twostorey mansion, rather than a palace. The arrangement of the rooms is pleasant, the furniture is lavish and elegant. The salient features of the surrounding park arc the oaks, the groves of beech and ash, and the pines. In the ancient, vaulted chapel on the ground floor, Cardinal Haynald gave a sermon both yesterday and today."

80 The Munkácsys' lifestyle deserves special attention, since it was on this ground that the 20

d

'-century authors cast Munkácsy in the category of the juste milieu painters.

81 MUNKÁCSY'S MODERNISM Munkácsy's last period shows a number of characteristics, which arc fundamentally different from the distinguishing marks of juste milieu painting. Munkácsy's monumental paintings executed on government commission (The Apotheosis of Renaissance, which decorates the ceiling of the Vienese Kunsthistorisches Museum [III. 46] or Hungarian Conquest, which was meant for the conference room of the new Hungarian Parliament's Upper Chamber) do not belong to this class, nor do those works, which had for a long time been regarded as sketches, but have recently been simply referred to as "unfinished paintings," for lack of a better description. There have been numerous attempts to assess Munkácsy's oeuvre from a modernist viewpoint, from Géza Feleky's essay discussed in this volume, through Béla Lázár's interpretation centred on Courbet's analogy (although not meant to be modernist at the time, on the basis of its content one can now regard this interpretation as modernist) and Dezső Rózsaffy's conclusions based on Manet's analogy, to Ernő Kállai's study with an emphasis on Munkácsy's temperament.

82 Accentuating the impressionistic elements in Munkácsy's artistic vocabulary, Rózsaffy and Kállai focused on the modern traits in his sketches and landscapes. In addition to raising the possibility of an impressionistic analysis of Munkácsy's landscapes, Lajos Végvári pointed to the existence of expressionistic traits in Munkácsy's treatment.

83 Finally, Géza Perneczky proposed to place Munkácsy's landscapes along the path leading from Romanticism to the symbolist/expressionisr mode of expression.

84 When it comes to the landscapes and some of the — presumably privately ordered — interiors (Child Asleep, Woman Asleep, Cat. No. 96, 95; in Munkácsy's view,