Gosztonyi Ferenc szerk.: Munkácsy a nagyvilágban (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2005/1)

I. TANULMÁNYOK - MUNKÁCSY A NAGYVILÁGBAN - BOROS Judit: Egy magyar festő Párizsban. Munkácsy Mihály pályája 1870 és 1896 között

45. kép Pataky László: Munkácsy háza Párizsban / László Pataky: Munkácsy's house in Paris ügyes Mme Munkácsy — látszólagos keménysége ellenére — kedvtelve vonzotta a kiváló emberek tömegét azokra az ünnepségekre, amelyeken férje egy-egy művét mutatta be. Jelen volt a művészet, tudomány, tehetség, diplomácia, finánc-, és hivatalos világ, az egész Saint-Germain-negyedet jellemző kozmopolinzmus. Taposták egymást a szűk lépcsőházban, a büfében, ahová le kellett menni, és a szalonokban, ahol állva kellett maradni, de mindenki annál inkább ide sietett."'

2 Ehhez járult Munkácsy deklarált „festőfcjedelem" magatartása, amely különösen a vendégek számára vonzó lehetett, de ellentétben állt egy szalon követelményeivel. Munkácsyék életmódja szerves része volt a művész divatos, drága festői státusának. Már amikor 1872 január végén

72 Düsseldorfból Párizsba költözött, Munkácsy az elegáns, de nem arisztokrara Parc Monceau környékén, a Rue de Lisbonne-on bérelt lakást.

74 Házasságkötése után egy ideig még ugyanott laktak, majd saját palotát építtettek a Rue Légendre 6-ban. Innen költöztek át 1880 körül az Avenue de Villiers 53-ba (45. kép), ahol a kortársak által annyiszor emlegetett pénteki fogadásokat tartották. A fogadásokon jobbára akadémiai és juste 7?;í7i£w-körökből érkező fesrők és szobrászok (Léon Bonnat-tól Jules Bastien-Lcpage-ig vagy Heilbuth-től Antokolszkijig), republikánus beállítottságú irodalmárok (Dumas-fils, Alphonse Daudet, Anatole France, Leconte de Lisle), tudósok (Ernest Renan, Hippolyte Taine), kritikusok (Albcrr Wolff), műkereskedők (Sedelmeyer, Vollard), magyar emigránsok és éppen Párizsban időző magyar vagy osztrák hivatalos személyek (Türr István tábornok, Beust gróf, külügyminiszter), magyar írók, zeneszerzők (Justh Zsigmond, Hubay Jenő) és sokan mások vettek részt, egészen Sadi Carnot vagy Jules Gambetta köztársasági elnökig, illetve „az asztal másik végén" a Munkácsy-iskola növendékeiig. (from Léon Bonnat to Jules Bastien-Lepage, and from Heilbuth to Antokolsky), as well as the literati of republican views (Dumas-fils, Alphonse Daudet, Anatole France, Leconte de Lisle), scholars (Ernest Renan, Hippolyte Taine), critics (Albert Wolff), art dealers (Sedelmeyer, Vollard), Hungarian émigrés and the official figures of Austria—Hungary (General István Türr, the foreign minister Count Beust) and many others, including Sadi Carnot and President Jules Gambetta as well as the pupils of the Munkácsy school at "the other end of the table." The studio-cum-art-schools had a great tradition in Paris. In the second half of the 19

1

'

1 century, there were nearly as many ateliers in Paris as there were successful artists. Of the best known ateliers, we should mention the ones ran by Lecoq de Boisboudron, Bonnat, Couture, Glcyrc, Cormon, Benjamin-Consrant, Carolus-Duran; Munkácsy's friend, Charles Chaplin, also had a srudio/art school (for women), as did Whistler in the last years of the century.'''

, Although the number of written sources in connection with Munkácsy's art-school/studio is scarce, it had definitely been running by rhe second half of the 1870s,'

h mainly with American students, and presumably also with some Hungarian ones. We do not know for sure whether the students came to Munkácsy's studio or it was the other way around; the most probable answer is that the two practices mixed. Munkácsy's receptions provided an excellcnr opportunity for the young artists to make social contact with prominent people, whom they would never have met otherwise.

77 We can gather a great deal of information about the furnishing and the atmosphere of the Munkácsy palace from articles published in the 1870s and 1880s, as well as from Zsigmond Justh's Diary.

71, Although Justh's diary makes the most interesting reading without a doubt, here we shall quote from the views of another contemporary,