Gosztonyi Ferenc szerk.: Munkácsy a nagyvilágban (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2005/1)

I. TANULMÁNYOK - MUNKÁCSY A NAGYVILÁGBAN - BOROS Judit: Egy magyar festő Párizsban. Munkácsy Mihály pályája 1870 és 1896 között

39. kép Siralomház / I he Last Day of a Condemned Man, 1869 hogy a képet be kell mutatni a párizsi Salonban, ahonnan „a tulajdonos veszi át" (aki ezek szerint nem azonos a düsseldorfi vásárlóval), és viszi Angliába. Hogy ez a „tulajdonos" már maga Wilstack vagy egy olyan galériás, aki ügynökként alkalmazza a düsseldorfi angolt, az nem derül ki a levélből. Különösen fontos két mozzanat: az egyik a szép kilátásokra feljogosító, kimondottan szegény, ismeretlen fiatal festő tudatos túlfizetése, a másik a párizsi Salonban való bemutatás kikötése, ami a kérdés egyik legérzékenyebb pontját érinti. A képért fizetett összeg nemcsak magyar mércével mérve volt nagyon magas, hanem a nemzetközi műkereskedelem gyakorlatát figyelembe véve is jó árnak számított. Alig két évvel korábban, I 869 nyarán Zichy Rezső gróf, aki végül megvásárolna Munkácsy Szénásszekér című képét (Dűlő szénásszekér, kaî. 14.), kezdetben kifejezetten sokallta érte a 400 forintot. Még ha figyelembe is vesszük a két mű eltérő műfaji hovatartozásából adódó különbséget, a Siralomház tízszeres ára megrendítő lehetett Munkácsy számára, aki három héttel korábbi levelében még arra kérte Ligetit, hogy vegye fel és küldje ki számára a kulturális minisztérium által biztosított 600 forintnyi stipendiumot, mert elfogyott minden pénze.

23 Szimbolikus értéke is volt egy ilyen magas árnak. Munkácsy írja, hogy az eset után megnőtt a becsülete come down on my asking price at all; instead, he pulled out his wallet and handed me 100 thalers, adding that he would send the outstanding 200 thalers ol the agreed advance from Paris, where he was off to just then. This piece of news will probably come as a surprise to Mr. Ligeti, too. Ten thousand francs is worth about 4,000 forints, and it is doubtful whether I would have been able to get this much for it in Pest. 1 he only drawback is that I shall not be able to exhibit the painting in Pest, because as soon as I finish il, I am supposed to send it off to Paris for an exhibition, where the owner will collect it and carry it off to England, to hang it in a fine little gallery, as illustrated by the following names. My Englishman brought pictures from the following people in Paris: Meissonier, Breton, Corot, Daubigny and Calamelh; and here, from Knaus, Achenbach, Vautier, Sohn and myself."

21 (My italics - J. B.) (III. 39) The reason I dwelt so long on this frequently quoted letter is that it reveals the true face of the international network of art dealership. From the italicised lines, one can gather that the English guest — in Végván's opinion, the American industrialist Wilstack;

22 in my view he was probably an English art dealer, who looked up the young Hungarian painter in possession of accurate foreknowledge — first accepted the extremely high price without a murmur; secondly, he immediately insisted that the picture be