Gosztonyi Ferenc szerk.: Munkácsy a nagyvilágban (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2005/1)

I. TANULMÁNYOK - FEJEZETEK A MUNKÁCSY-RECEPCIÓBÓL - SÁRMÁNY-PARSONS Ilona: Munkácsy, a melankolikus kolorista. Kortárs bécsi kritikák a festőről

tanácsos bekapcsolni egy ilyen összefoglalásba. A kor művészetpolitikusai igen szigorúan értelmezték a dualizmus rendszerét ebből a szempontból. A már ismert aspektusból azonban itt is szóba hozta Munkácsy művészetét. Elismételte, hogy mindig is úgy érezrc, hogy Munkácsy Makarrral és Matcjkóval mélyen rokon abban, hogy egy új kolorizmus meghonosítója volt a 60-as évek végétől kezdve.

18 Érthető lenne, ha Hevesi, aki addigra a bécsi Secession legfőbb védelmezőjévé és támogatójává lett, megváltoztatta volna Munkácsy művészetéről alkotott korábbi véleményét. A modern stílus újdonsült hívei közül sokan tettek így. Hevesi azonban nem volt hajlandó erre, és így hű maradt a Kunstwollen fogalmához: elkötelezetten a kor és a miliő kontextusában vizsgálta az esztétikai teljesítményt. Az integritás, amit Munkácsy művészetében látott, ellenpontozza annak a kritikusnak az integritását, aki megérrően, empatikusán tudott írni a historizmus vagy a realizmus művészetéről, és közben mégis ki tudott állni egy következő generáció művészére mellért, amely éppen arra született, hogy elvessen mindent, ami addig volt. a brief yet extremely fitting analysis on every architect, painter and sculptor of note, who lived there m the 19

th century. Selecting the major artworks of architecture, painting and sculprure, he produced a tapestry of art history focusing on stylistic periods.

1. Here he surveyed, in rhe context of existing geographical boundaries, changing styles and artistic attitudes. Although his judgement was never affected by the individual artists' nationality or ethnicity per se, he always took care to indicate (and even to emphasize, whenever this had a significant bearing on the artistic oeuvre being examined) whether the artist in question professed a Czech, Polish or Austrian ethnic identity. He opted to leave the arr of Hungary out of this synthesis in consideration of the fact that, since 1867, Hungaryhad enjoyed complete cultural autonomy; it would therefore have been neither justified nor politically prudent to draw Hungarian art back into his discussion of Cisleithanian artistic achievement. In such matters, cultural politicians of the day took the dualist regime very seriously. However, Hevesi was able to bring Munkácsy's art into the discussion on grounds that have already been outlined, since he was an artist with not only a Viennese but also a European, and even an American, public. He reiterated that he had always felt that Munkácsy, Makart and Matejko had something very important in common: namely, that from the late 1860s onwards, all three masters successfully worked towards establishing a new palette.

18 It would have been understandable if Hevesi, by then i lie principal defender and supporter of the Vienna Secession, had revised his earlier assessment of Munkácsy's art, as did so many orher converrs to the modern style. In refusing to do so, he remained faithful to his vision of Kunstwollen, a determination to see aesthetic achievement in the context of its age and milieu. The integrity that he saw in Munkácsy's work counterpoinred the integrity of the critic who could write with understanding and empathy on the painting of historicism or realism, and yet champion the art of a succeeding generation that had come into existence precisely in order to reject all that had gone before. Translated by Ervin Dunay and Zsuzsa Gábor JEGYZETEK 1 Lázár 1936; Sinkó 1990. 2 Hevesi Lajos (1843—1910) író, újságíró, művészeti- és színházkritikus. Eredetileg orvosnak készült, 1863 és 1867 között Bécsben tanult, ott ismerkedett meg azokkal a magyar újságírókkal, Agai Adolffal és Falk Miksával, akik hamarosan a legfontosabb magyarországi német nyelvű napilap, a Pester Lloyd belső munkatársai lettek, és még a kiegyezés évében őt is bevették a lap munkatársai közé. A fiatal tárcaíró írói ambíciókat dédelgetett, de a karcolatok és a „sok kis szincs" mellett szenvedélyesen érdeklődött a képzőművészetek iránt is. Hevesi 1875-ben barátja, Dóczi Lajos közvetítésével kapott állást a közös külügyminisztérium félhivatalos lapjánál, a Fremdenblartnál, ahol színház- és képzőművészeti kritikus, valamint a művészeti rovat szerkesztője lett. Áttelepült Bécsbe, dc régi lapjával, a Pester Lloyddal sem szakadt meg a kapcsolata, ezután, egészen haláláig, Bécsből küldte képzőművészeti beszámolóit régi lapjának Budapesrre. NOTES 1 Lázár 1936; Sinkó 1990. 2 Lajos Hevesi (1843—1910), writer, journalist, art and theatre critic. Originally he studied to become a medical doctor in Vienna between 1863 and 1867. Here he made the acquaintance of the Hungarian journalists Adolf Agai and Miksa Falk, who shortly afterwards became the resident contributors of the Pester Lloyd, the most important German-language newspaper in Hungary. Hevesi joined the editorial team in 1867, the year of the Compromise. The young author of colourful feature stones, who nounshed ambitions to become a writer, also had a passion for the fine arts. In 1875, through the mediation ol his friend, Lajos Dóczi, Hevesi was given a job at the Fremdenbktt, (he semi-official journal of the joint Foreign Ministry of AustriaHungary, where he became an art and theatre critic and also the chief editor of the art section. He moved permanently to Vienna, without severing his connection with his old paper, the Pester Lloyd: right up to his death, he continued sending art reviews to Budapest.