Gosztonyi Ferenc szerk.: Munkácsy a nagyvilágban (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2005/1)

I. TANULMÁNYOK - FEJEZETEK A MUNKÁCSY-RECEPCIÓBÓL - SÁRMÁNY-PARSONS Ilona: Munkácsy, a melankolikus kolorista. Kortárs bécsi kritikák a festőről

HEVESI MUNKÁCS Y-KRITIK AI A már Párizsban letelepedett Munkácsy első komoly sikere az 1878 tavaszára elkészült Milton volt. A képet a bécsi származású Charles Sedelmeyer

3 műkereskedő vásárolta meg, és a tavaszi Salonnal egy időben párizsi magánpalotájában állította ki. Ezt követően, 1878 nyarán a párizsi világkiállításon is bemutatta, ahol az osztrák—magyar pavilon egyik szenzációja lett (a másik jelentős sikerű kép Makart V. Károly bevonulása Antwerpenbe című nagy pannója volt), majd Sedelmeyer a mű európai diadalútját is megszervezte. (65. kép) A párizsi Salon évenkénti kiállításairól a német és az osztrák sajtó is rendszeresen tudósított, a párizsi világkiállítások képzőművészeti anyagát pedig ennél is alaposabban, megkülönböztetett figyelemmel elemezte a szakkntika. 1866-tól a német nyelvterület legfontosabb szakfolyóirata a Bécsben élő művészettörténész-professzor, Carl von Lützow

4 által szerkesztett, Lipcsében megjelenő Zeitschrift für Bildende Kunsr volt. A folyóirat melléklete, a Kunstchronik rendszeresen közölt kiállítás-recenziókat. Az 1878-as párizsi világkiállítás művészeti anyagáról Adolf Rosenberg, az egyik legnagyobb tekintélyű, fiatal berlini kritikus írt háromrészes ismertetést. A harmadik részben elemezte az osztrák—magyar művészeti anyagot." Rosenberg, mint legtöbb német korrársa, a ,,nagynémet" politika szemszögéből vizsgálta a művészetet. Cikkében Makart képét is csak azért említette, mert szerinte a közönség úgyis csak azt nézi meg az osztrák anyagból. ,,Makart mellett csak Munkácsy, Matejko és Cermak léteznek a párizsiak számára" — írta Rosenberg. A kiállított Munkácsyképek (egy Csárdajelenet, a Műteremben és a Milton) közül csak az utóbbit elemezte. Érdemes a kritikát szó szerint idézni: „Munkácsynak rendkívüli kvalitásai vannak, de nagy gyengeségei is. Csak akkor lehet ezek fölött a gyengeségek fölött majd elsiklani, ha egyszer színek helyett kapadohánnyal és zöld szappannal kezdenek el festeni. Jelenleg csak sajnálhatjuk, hogy egy ilyen nagy tehetség ennyire tévútra tévedt. A vak költő feje mestermű, arckifejezése egyrészt látnoki, másrészt egy mártír rezigná65. kép Sedelmeyer Munkácsv-könvve az özvegynek szóló dedikációval / Sedelmeyer's book on Munkácsy with his dedication to Munkácsy's widow principal outpost of Hungarian art studies from the 1860s onwards was Munich and not Vienna, and Hungarian artists fully acknowledged the merits of the Munich school of painting and German art generally. HEVESI'S CRITICAL REVIEWS OF MUNKÁCSY'S ART In the spring of 1878, Munkácsy, by then already living m Paris, completed his Milton, which earned him great acclaim (skillfully orchestrated however). Having bought the painting, the Viennese-born art dealer Charles Sedelmeyer

1 put it on display m his Pans town house concurrently with the Pans Salon. Shortly after this, during the summer of 1878, he exhibited it to the public at the Pans International Exposition, where it became one of the highlights of the Austro—Hungarian pavilion. (The other, similarly successful, painting was Makart's huge work entitled Charles V's Procession through Ô Antwerp.) Sedelmeyer then went on to organize a European tour for the composition, again with great success. (III. 65) The German and the Austrian press regularly reported on the annual exhibitions of the Paris Salon, while the art exhibitions of the Paris International Exposition were followed with perhaps even greater attention. From 1866 onwards, the most important art magazine in the entire German-speaking territory was the Zeitschrift für Bildende Kunst, edited by the Viennese-based art history professor, Carl von Lützow,

4 but published in Leipzig. In its supplement entitled Kunstchronik, the magazine regularly published exhibition reviews. A young art writer named Adolf Rosenberg, one of the most prestigious critics in Berlin, wrote a three-part review of the Pans International Exposition of 1878. In the third part he analysed the artworks originating from Austria—Hungary.' Like most of his German contemporaries, Rosenberg examined all such artworks m the context of the political constellation of Greater Germany. He mentioned Makart's painting in his article for the sole reason that, in his opinion, this was the only picture in the entire "Austrian" contribution, which the audience would have wished to see. Of the three paintings by Munkácsy {Scene in the Inn, In the Studio, Milton), he