Gosztonyi Ferenc szerk.: Munkácsy a nagyvilágban (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2005/1)

I. TANULMÁNYOK - FEJEZETEK A MUNKÁCSY-RECEPCIÓBÓL - SÁRMÁNY-PARSONS Ilona: Munkácsy, a melankolikus kolorista. Kortárs bécsi kritikák a festőről

cióját tükrözi. A félhomályos szoba kis ablakán át finom, ezüstös fény vetül rá és a szavait író leányára. Másik leánya mellette áll, bensőséges szeretettel és csodálattal nézi ihletett apját, míg a harmadik az asztal mellett ülve fon. A kép megragadó és szívhez szóló. De nagyobb dicsőség lenne a festő számára, ha a kép melankolikus hangulatát más eszközökkel érre volna el, mínr ezzel a bizarr és beteges színvilággal, mely gúnyolja a természetet. Munkácsy reménytelen manírja jól ismert. így csak annyit kell mondanom, hogy legújabb képe épp úgy szenved ettől, mint a korábbiak. Mégis ralán először érzi úgy az ember, hogy milyen kár, hogy egy ilyen finom szüzsé ellenére, melynek a figurák jellemzését illetően ilyen erényei vannak, Munkácsy, úgy látszik, egyszer s mindenkorra eltévelyedett."'

1 A Kunstchronik egy másik, rendszeresen publikáló, Bécsben élő kritikusa, Oscar Berggruen Rosenbergéhez hasonló hangon úgy nyilatkozott a Műteremben című képről, hogy az „a műterem hevenyészett ábrázolása a felesége és a saját arcképével: a nagy mérerhez képest kevés a tartalom; a portrészerűség ugyan nem hagy maga után kívánni valót, de sajnos, a színt piszkos fekete tintaszerűséggel rögzítette, amitől Munkácsy nemigen tud szabadulni".

7 A Miltont a következő év januárjában Bécsben, a Künsrlerhausban is kiállították. Nagy sikert aratott. Szinte mindegyik jelentős napilap írt a képről, de a megjelent írások közül a legfontosabb Ludwig Speidclnek, Becs vezető irodalom- és színházkritikusának nagy műgonddal megírt és pillanatok alatt híressé vált, lelkes, pszichologizáló esszéje volt. A többi kririkus szinte csak Speidel gondolatait ismételte.'"

1 Valószínűleg ekkor szeretett bele a képbe Ludwig Lobmeyr, a híres bécsi üveggyáros és műgyűjtő, aki meg is szerezte magának a mű Munkácsy által festett, kisebb méretű változatát (kat. 40.). (Ezt az első verzióhoz képesr fele méretű vásznat nevezik „redukciónak".) A képet Lobmeyr — Theopil Hansen által tervezett — fényűző, neoreneszánsz berendezésű lakásában helyezte el, ahol a művelt iparmágnás rendszeresen fogadta vacsorával egybekötött vitaestjein Bécs tudományos és művészeti elitjét. így a császárváros vezető elméi rendszeresen láthatták Munkácsy híres kompozícióit, mivel Lobmeyr később megszerezte a Krisztus Pilátus előtt, majd a Mozart halála redukált változatait is. 1882 januárjában a bécsi közönség két kiállításon ismerkedhetett meg Munkácsy festészetével. A Künstlerhausban a Krisztus Pilátus előttöt állította ki Sedelmeyer, a Kunstvereinben január 8-tól egy hónapig a korábbi képekből, zsánerekből összeállított válogatás, illetve a nagy Krisztus-kompozícióhoz készült vázlatok voltak láthatók. A Krisztus Pilátus előtt akárcsak Párizsban, Bécsben is szenzáció volt. A Fremdcnblatt magvar származású rovatvezető-kritikusa, Hevesi Lajos már a megnyitó napján írt lapjában a Munkácsy-képekről, másnap pedig a Pester Lloydban publikált cikket róluk. Bár az azonos témákról írt „párhuzamos feuilletonok" lényegében alig tértek el egyonly analysed the last-named. It is worth quoting his criticism word for word: "Munkácsy possesses some extraordinary qualities, as well as some extraordinary weaknesses. We could overlook these weaknesses, but only if we were to accept the use of cheap tobacco and green soap in painting, instead of colours. As things stand, we can only sav that we are saddened to see a great talent such as Munkácsy go down the drain. The head of the blind poet is a masterpiece; his countenance is partly visionary and partly reflects the resignation of a martyr. Through the small window of the dimly lit room, fine silvery light is cast on him and on his daughter recording his words. His other daughrer stands by his side, watching her inspired father with warm love and admiration; the third daughter is shown sitting by the table, sewing. The composition is captivating and heart-rending. Yet it would have brought greater glory for the artist, if he had achieved the painting's melancholy mood with other means than this bizarre and sickly palette, which is a mockery of Nature. Munkácsy's incorrigible mannerisms are known all too well. So all 1 have to say is that his latest composition suffers from them, just as his earlier ones have done. Still, this is perhaps the first time that one actually has to admit what a shame it is that Munkácsy, notwithstanding all his merits in respect of his noble theme and the characterisation of his figures, so irredeemably chooses to waste his talent."" Another regular contributor to Kunstebronik, the Viennabased critic Oscar Berggruen, expressed views similar to Rosenberg's in connection with In the Studio: "a sketchy representation of a studio with the portrait of his wife and himself; little content in a large format; although the portrait-aspect leaves nothing much to be desired, unforrunately the artist has used a dirty, ink-like substance to fix the colour, a habit Munkácsy seems unable to get rid of."' In January of the following year, Milton was taken to Vienna to be shown in the Künstlerhaus. The exhibition was a great success. Almost every major daily paper wrote about the painting, but the review that stood out in importance was the enthusiastic essay by Vienna's leading literary and theatre critic, Ludwig Speidel, a carefully composed piece showing great psychological insight, which became an overnight sensation. The other critics more or less repeated Speidel's thoughts.

1

"

1 This was probably the time that Ludwig Lobmeyr fell in love with the painting. The famous Viennese art collector, also the owner of a glass factory, was eventually able to acquire a smaller version of the composition, executed by Munkácsy. ([Cat. No. 40] Half the size of the first version, this canvas is known as a "reduction.") Lobmeyr hung the picrure m his luxury apartment, designed in NeoRenaissance style by Theophil Hansen, where the cultivated industrialist regularly dined with the crème de la crème of Vienna's academic and art world. In this way, the prominent intellectuals of Vienna had plenty of opportunities to see Munkácsy's famous compositions, since Lobmeyr later on also acquired the reduced versions of Christ before Pilate and the Death of Mozart. In January, 1882 the Viennese public could study Munkácsy's art at two different exhibitions. Sedelmeyer