Gosztonyi Ferenc szerk.: Munkácsy a nagyvilágban (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2005/1)

I. TANULMÁNYOK - FEJEZETEK A MUNKÁCSY-RECEPCIÓBÓL - SÁRMÁNY-PARSONS Ilona: Munkácsy, a melankolikus kolorista. Kortárs bécsi kritikák a festőről

SARMANY-PARSONS Ilona Munkácsy, a melankolikus kolorista KORTÁRS BÉCSI KRITIKÁK A FESTŐRŐL Munkácsy, the Melancholic Colounst VIENNESE OPINIONS OF THE HUNGARIAN MASTER M .ivei Munkácsy Bécsben, Münchenben és Düsseldorfban is tanult, és első átütő sikerét a Siralomházzal Düsseldorfban aratta, a német művészetkritika, jóllehet már a kezdetektől igen ambivalens érzelmekkel, de mindvégig figyelemmel kísérte pályáját. A Munkácsyról szóló magyar szakirodalom — különösen a 20. század első felében — igen sokat foglalkozott a negatív, majd egy idő után kifejezetten ellenséges német sajtó problémájával (Lázár Béla, Genthon István írásai), de a képek korabeli fogadtatásának pontos, tudományos rekonstrukciója a mai napig várat magára.' Jelen tanulmány a kérdéskör egy fragmentumát igyekszik körüljárni: Hevesi Lajos (Ludwig Hevesi)

2 Munkácsy-írásai köré kívánja felfűzni a kortárs, német nyelvű kritikának a festő néhány főművéről szóló megnyilvánulásait. (64. kép) Hevesi kritikáit Bécsben írta, és véleményével a császárváros közönségének és mecénásainak figyelmét igyekezett felkelteni Munkácsy művészete iránt; így nagyban hozzájárulhatott ahhoz is, hogy a két legjelentősebb kortárs bécsi festő, Hans Makart és Hans Canon halála után — I. Ferenc József személves döntése alapján — Munkácsy kapott megbízást a bécsi Kunsthistorisches Museum lépcsőháza mennyezetképének megfestésére. A bécsi kritikák elemzése ebből a szempontból is nagyon fontos, de a szövegek arra az érdekes kultúrtörténeti problémára is rávilágítanak, hogy bár a magvar festészeti felsőoktatás „kihelyezett centruma" a 19. század 60-as éveitől kétségtelenül München, és nem Bécs volt, a magyar művészi teljesítmények értékelése mégsem volt feltétlenül pozitívabb Németországban, mint Bécsben. 64. Hevesi Lajos / kep Lud artly because he studied in Vienna, Munich and Düsseldorf, and partly because he achieved his first resounding breakthrough with The Last Day of a Condemned Man m Düsseldorf, German critics continued to write about Munkácsy throughout his career, despite their ambivalent feelings towards his work. Hungarian scholars have given a lot of thought — especially in the first half of the 20

,h century — to the problems of Munkácsy's negative, and later decidedly hostile, German press (sec, for example, the writings of Béla Lázát and István Genthon). Nevertheless, a balanced and scholarly reconstruction of the contemporary reception of his paintings has not been forthcoming up to now.

1 The aim of the present study is to survey one particular aspect of this complex problem. We shall examine the views put forward by contemporary German critics on some of Munkácsy's major compositions and compare them with the critiques of Lajos Hevesi (Ludwig Hevesi).

2 (III. 64) Hevesi, who wrote his reviews in Vienna, tried hard to generate interest for Munkácsy's painting among the art patrons and art loving public of the imperial city. His efforts mav have helped to win the support of Franz Joseph I, who, after the death of the two most important Viennese painters for public comissions, Hans Makart and Hans Canon, personally selected Mihály Munkácsy for the task of executing the ceiling pictures of the magnificent stairway of the Viennese Kunsthistorisches Museum. Analysis of the Viennese writings on Munkácsy, while important in illustrating the painter's reception in the imperial capital, lead us to consideration of a more general phenomenon. It is remarkable namely that the critical reception of the very successful Hungarian painter was more negative in Germany than it was m Austria, despite the fact that the i It