Modern magyar rajzok 1900–1945, Válogatás Gombosi György művészettörténész gyűjteményéből (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/5)

Ferenczy Béni: Lovas Bernini után és lépő lótanulmány, 1938 készítésének a munkálatait, melyet a háború után visszatérő Litván folytatott. (Majoros 1984, Litván 1991 ) Az Új magyar rajzművészet 1945 karácsonyán - már a szerző halála után - jelent meg 88 képpel és Gombosi írásával, alcíme szerint a Rippl-Rónaitól a Nyolcakig terjedő időszak alkotásait mutatta be a művészetkedvelő közönségnek. „A rajz a legarchaikusabb művészet. Története összeforrt az ember őstörténetével, mindenütt jelen van, ahol ember él és újjászületik minden gyerekben. A festészet belőle nevelődik évezredek alatt magas művészetté, de rajzi gyökereit mindig megőrzi" - állapította meg a szerző bevezető tanulmányában. „A rajz többé-kevésbé a befejezetlenség jegyében áll, de befejezett és tökéletes lehet a maga módján, még ha két látszólag összefüggéstelen vonalból tevődik is össze. Szerepe csak addig tart, amíg az alkotó folyamat az intuíció állapotában van. A metodikus befejezettség inkább csak ártalmára szolgál. A rajz ösztönös színezetű munka, szabadsága, hogy kivonja magát a racionális normák útján való ellenőrzés alól; a tökély fogalma itt más értelmezést nyer. [...] A rajz törvénye a tudattalan törvényéhez hasonlít: amit az értelem tagad, azt a tudattalan még állíthatja. A tévedésből húzott vonal olyan, mint a tévedésből mondott szó: belső indokoltsága, ennélfogva pedig értéke és értelme van. Sokszor úgy tűnik fel, mintha a rajz sikere egy véletlen vonáson múlnék. De minden véletlen determinálva van az ösztön rejtett szándékaiban. Az ösztön is értelmes és céltudatos, logikája messze mutató tervszerűséggel teljes. Csak akinek érzéke van, hogy hangját meghallja és megértse, építhet az ösztönszülte nagyszerű véletlenekre, csak az tanulhat meg igazán szárnyalni." Gombosi véleménye szerint „a rajzban is fel kellett fedezni újra azokat az axiómákat, amelyek a rajzolás puszta tényéből fakadtak. Magához az anyaghoz, az eszközhöz, a rajzoló kézhez kellett fordulni tanácsért. Látszatra materialisztikus gondolat ez. De az ösztön ismét messzemutatónak bizonyult és azok, akik féltek a matériához nyúlni, többet találtak mögötte, mint amennyit várhattak: a matériában megszólalt a szellem, új, rég nem érzett spontaneitással. Az anyag megelevenedik Kernstok Károly: Hat ló, 1924 k.