Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)

Tanulmányok / Studies - Imre Györgyi: A modell / The Model

son. In: Ossian 1974. 11-20. Hofmann Ingres feljegyzéseit idézi, ahol Macpherson műve kapcsán, az Ossian és Malvina közötti „tendre amitié"-ről beszélt. (12-13.) Ez a fantáziára fókuszáló ábrázolás egyben a már korábban említett, David műterméhez köthető, valóságos mozgalomként jelentkező, tudatos epigonizmussal párosult. 43 Valentiny János: Cigányok. (MNG 11

sz.: 1942-3684) A képtípus extrém variánsának tekintem Zichy Mihály A Rombolás Géniuszának diadala című művét. Zichy képén (MNG ltsz.: 2337) a Rombolás Géniuszának alakja mint a művészi alkotás antitézise jelenik meg a végzetet osztó Nővel, aki Zichy megfogalmazása szerint „a nőt, a kokottot, [....] az apokalipszis asszonyát" egyaránt képviseli, aki a „a vak férfit a rettenetes szenvedélybe hajtja". Vö. Lázár Béla: Zichy Mihály élete és művészete. Bp. 1927. 145. A művet érdemes volna P.-P. Prud'hon: Az Igazság és az Isteni Megtorlás üldözik a Bűnt (La justice et la Vengeance Divine Poursuivent le Crime) című művéhez való antitetikus viszonyában is vizsgálni. A művet a korszak politikai eseményeivel hozza összefüggésbe Földi Eszter: Antiklerikalizmus és negatív történelemszemlélet - Zichy Mihály „eszmefestészetéről". In: Zichy Mihály. Kiállítási katalógus. Szerk. Róka Enikő és Csicsery-Rónay István. Zichy Mihály Emlékmúzeum, Zala. Bp. 2001. 45-52. 44 Canzi Ágost (August Alexius, tkp. Martin Kanz; 1808-1866) a párizsi École des Beaux-Arts-on Ingres-nél tanult, portré- és történelmi festészet szakon végezett. 1834-ben elnyerte a Salon Nagy Aranyérmét; egy festményét a Louvre megvásárolta. Pesten telepedett le. (Vö. MNG Adattár ltsz.: 452/1920.) 45 Canzi Ágost: Faun és nimfa. (Olaj, vászon; 80 X 100 cm. J. b. 1.: A. Canczi, Paris, 1827. Kallódó.) Canzi nyilván a helyszínen is látta a freskókat, Barabás Miklóshoz hasonlóan. Vö.: Barabás 1985. 91. Herculaneumot 1738-ban, Pompejit 1740-ben kezdték feltárni. Képeit 1755-től publikálta metszetalbumokban az Accademia Ercolanense, Nápolyban. Vö. Pevsner 1973. 143-144. 46 E metszetsorozatok művészi felhasználását Id. 80. j. 4 A francia akadémia jelentőségéről ld. Dr. Szentkirályi Zoltán: Az akadémiák szerepe a francia barokkban. Építés-Építészettudomány VI. (1974) 1-2. 121-138; Goldstein 1994. Az alakrajzolás a francia akadémia mintájára, mindenütt egyformán hajnalban és este zajlott, vö. Pevsner 1973. 153. A bécsi akadémiáról vö. Barabás 1985. 53. Ld. ehhez Jávor Anna jelen kötetben olvasható írását. 48 Vö. Pevsner 1973. 107. I. j. Forrása: Procès—

Verbeaux de l'Académie Royale de Peinture et de Sculpture. Paris 1892. 10. 57. Cochin 1763-as rajza egy akadémia-belsőt ábrázol férfimodellel, vö. Encyclopédie 1772. III. Dessein: Planche I. 49 Ezt a lehetőséget kiemeli Vigne i. m. (39. j.) no. 50 Ingres, sa vie... i. m. (40. j.) 98. 11 Vö. Knofler, Monika: Das Zeichnen nach dem Modell Kontinuum und Bedeutungswandel. In: Das Bild des Körpers 2000. 16, 21. 42-44. j. Vö. Jávor Anna jelen kötetben olvasható tanulmányát. Giovan Angel o Spadon azt jelentette, hogy a velencei San Samuele Színház első balerinája „igen feszes testszínű harisnyát és bugyogót hord, fölötte igen rövid és átlátszó fátyolból készült szoknyácskát, amelyen áttetszik feltételezett meztelensége, a szabadgondolkodók nagy örömére és a mértékletes életű polgárok nagy megbotránkozására." Chamisso, Giovanni: Velencei kémek. Bp. 1982. 131, 153. 52 Barabás 1985. 94. 1 ' Vö. George-Mayer 1882. I 10. A Rahlra emlékező barátai voltak: a David-tanítvány nazarénus Peter Cornelius és a „költő-festő" Wilhelm von Kaulbach. 54 Pevsner 1973. 230-232. Vö. Henszlmann 1841. 58. Újraközölve: Henszlmann 1990. 70. Henszlmannról vö. Széphelyi Franki György: Felzárkózás vagy elzárkózás? Henszlmann Párhuzamának eszmetörténeti összefüggéseihez. In: Sub Minerváé Nationis Praesidio. Tanulmányok a nemzeti kultúra kérdésköréből Németh Lajos 60. születésnapjára. Bp. 1989. 92-101. 16 Ugyanitt a nőművészekről pontosít Yeldham 1984. 28-32; 42-61, idézi Bicskei Éva: Nők az Országos Magyar Mintarajztanoda és Rajztanárképezdében, 1871 és 1908 között. In: Mintarajztanoda 2002. 239. 89. j. Londonról és Berlinről Pevsner 1973. 187. 2. j. ,K Pevsner 1973. VI. Ld. még Van Gogh válogatott levelei. Vál. és ford. Dávid Katalin. Bp. 2000. 147. Thomas Laqueur 1 990-ben {Making Sex, New York) vetette fel, hogy csak a 18. század fedezte fel az orvostudományi különbséget a férfi és nő teste között (magyarul: Laqueur 2002). Vö. Magyar László András és Horányi Ildikó jelen kötetben olvasható tanulmányát. 60 Bellori mondja Poussin élete című művében, hogy „aktot természet után festett", vö. Arikha, Avigdor: De la boîte, des figurines et du mannequin. In: Poussin 1994. 44-47. 6 Vö. Winckelmann, J. J.: Gondolatok a görög műalkotások utánzásáról a festészetben és a szobrászatban. In: Uő.: Művészeti írások. A kötetet vál. és ford. Tímár Árpád. Bp. 1978. 19. Vö. még Potts, Alex: Flesh and the Ideal. Winckelmann and the origins of Art History. New Haven-London 1994. 62 Lyka 1951. 28. 63 Hess 1971. 7, 1 1; Pevsner 1973. 1-4. '

4 Warnke, Martin: Udvari művészek. A modern művész előtörténetéhez. Bp. 1998. 9. 65 Pevsner 1973. 140. skk; Szabolcsi i. m. (10. j.) 27-74. 66 Vö. Bitterli, Urs: „Vadak" és „Civilizáltak". Az európai-tengerentúli érintkezés szellem- és kultúrtörténete. Bp. 1982. 291-292. Foltényi János szerint: „Elődink együgyűsége és azon kor korlátozottsága a legilletlenebb nevezésekben leié örömét [...] az Ádám almája (csutkája) [...] s effélék. Minek képtelenségét csak azon körülmény mentheti, miszerint az akkori bonezolóknak mindent el kellene követniük, hogy szentségtelennek tartott foglalkozásuk jobb fényben tűnjön elő." Vö. Dr. Hyrtl József: Az Emberboncztan Tankönyve Tekintettel az Élettani Indoklásra s a Gyakorlati Alkalmazásra. Ford. Dr. Foltényi János és Dr. Rhédey Antal. Budán 1849. 18. 67 Hofmann 1987. 285. Kat. 30. 68 Újvári Péter: Giotto doktrínája, avagy miért lett a művészetnek elmélete. In: MNG Evkönyve 1997-2001. Bp. 2002. 15-30. Pietro d'Abano tudós padovai orvos, fiziognómus maga emelte ki, hogy a személy testi és lelki alkata arcképéből is megismerhető, „különösen, ha azt egy olyan festő festi meg, aki az ábrázolást minden tekintetben hasonlóvá tudja tenni, mint például Giotto". Idézi: Uő. 20. 53. j. 6 Müntz, Eugène: Le Musée de l'École des BeauxArts. Gazette des Beaux-Arts V. (1891) 188. Idézi: Prix de Rome 1986. 26. A témáról összefoglaló mű: Kirchner 1991. Le Brun fiziognómiai kifejezései kerültek be a Nagy Enciklopédia akadémiai munkáról szóló Rajz {Dessein) szócikkének szemléltető táblái közé, és ezt vette ár később Lavater is (ld. Encyclopédie i. m. [48. j.]). A történelmi festészet előkészítő tárgyaként ír róla Valenciennes, akinek elveiről vö. Katona Júlia jelen katalógusban olvasható tanulmányát. (Vö. még 86. j.) 71 Vö. Prix de Rome 1986. 26. 7

~ Ezt Zichy Mihály zalai könyvtárában fedeztem fel. Köszönöm Csicsery-Rónay Istvánnak, aki lehetővé tette ott a kutatást. Az akadémiai matrikulában azonban nem szerepel Brocky neve. Köszönöm Nagy Pálnak (Párizs) és Bicskei Évának, hogy Párizsban ennek utánanéztek; Veszprémi Nórának Brocky életrajzára vonatkozó útmutatásait. Rodin képe Majovszky Pál gyűjteményéből került a SzM-ba. Marastoni a velencei Accademia mintájára strukturált akadémiát hozott létre. Vö. Péter 1936. 36-4 1. Natale Schiavoni (1777-1858) kiállított a Pesti Műegyletben, és még 1856-ban is meglátogatta Pesten tanítványát. Vö.: MNG Adattár ltsz.: 1903/1925. Vö. még Imre 2002. 13-18, 264-265; és a jelen katalógusban. A művész szabadalmát iskolájára a királytól kapta. A királynak való közvetlen lekötelezettségről a 17. században, amely az akadémikus művész függetlenségét jelentette a céhtől, ld. Boime 1971. 4-5. Ez derül ki a fennmaradt iratanyagból, vö. MTA MKI Adattár ltsz.: MDK A-I-3. Gépelt iratanyag 189/1-2. 6 Ld. a jelen katalógus IV. fejezetét. 77 1847. július 8; idézi Péter 1936. 22. Hasonló portrét készített Marastoni Schodel Rozália színésznőről 1839-ben, amely ma a colmari múzeumban van. A reneszánsz ideálportréról általában vö. Ágoston Julianna: Kurtizánok mitológiai köntösben vagy anélkül. Bölcsészdoktori Disszertáció. Bp. 1998. Vö. Henszlmann 1841. infra 4; 16, ill. Henszlmann 1990. I 10-111; 122-124. Vö. még Imre 2002. Kubinyi Ágoston - a Nemzeti Múzeum igazgatója és a Marastoni Akadémiát Gyámolító Egylet alelnöke - gyűjteményi tervei szorosan kötődtek Marastoni akadémiaszervező munkájához. Úgy vélem ezt tanúsítja az is, hogy az elsők között Marastoni Görög nőjét vásárolták meg a Múzeum új képtára számára. Vö. Imre 2002. A Marastoni-család együttműködéséről a Múzeum nemzeti arcképcsarnoka kialakításában ld. Sinkó Katalin feltárását: Sinkó 1995, illetve Csernitzky Mária írását Marastoni József (1834-1895) művészképmás-galériája, 1858-1868 címmel in: Aranyérmek, ezüstkoszorúk 1995. 192-196. 80 Eugène Durieu (1800-1874). Marcantonio Raimondi I Modi sorozatáról lehet szó. Ld. Delacroix Naplója 1963. 1853. május 20. 168. majd 177. 81 Delacroix Naplója 1963. 201. A XXIX. számú hátakt szolgált mintául a festő számára. 8

" A dagerrotípiáról vö. Péter 1936. 12, 13. Vö. még MTA MKI ltsz.: MDK A-I-3. Ld. további irodalom: Imre 2002. 17. 265. 2. j. Emellett a műtárgy utáni fémnyomatok és (elsősorban Braun-féle) fotográfiák is használatba kerültek. Vö. M KE ltsz.: 2541. 84 Richer, Paul: Morphologie - La Femme. Paris 19 15. című műve már nem került be a MKE könyvtárába. Marey-ról: Szőke 1992. Köszönettel tartozom Dr. M. S-né Ilonának, aki készségesen látott el minden fellelhető adattal, és Szentkirályi Miklósnak. 86 Watelet, Claude-Henri L'Art de Peindre (1757) című traktátusát idézte: Valenciennes, Pierre-Henri de: Élémens de Perspective Pratique á l'usage des artistes. (1800) Paris 1820. 87 Székely Bertalan: A compositio tanítása. MNG Adattár ltsz.: 20.701/1980 88 A korban a művész, a mű és a közönség státusának megváltozásáról szóló gondolatsort a szerző Cézanne befejezetlenül maradt műve kapcsán fogalmazta meg, és Honoré de Balzac 183 l-es, paradigmatikus, Az ismeretlen remekmű (Le Chef-d'œuvre inconnu) című „filozófiai" írásával támasztotta alá. Vö.: Bätschmann, Oskar: Scheitern am Meisterwerk. Paul Cézannes „Grosse Badende". Előadás a zürichi Schweizerischen Institut für Kunstwissenschaft Kunst & Karriere című rendezvényén, 2000. január 11. Közölte: Neue Zürcher Zeitung 2000. Januar 22. A magyarországi kultúrtörténeti kutatás - épp a nyugati modellek feltárásában - nagymértékben rá van utalva a nyugat-európai intézménytörténetek feldolgozásának előrehaladására. A döntést megelőlegező koncepciót feltárta Changeaux 1993. 13-14. Quatremère de Quincey D'Alembert-nek a Nagy Enciklopédiába írt bevezetőjéből vette ihletét. Épp Párizsban ez az enciklopédikus projekt végül nem egy épületben valósult meg, ám megvalósult az, hogy az új