Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)

Katalógus / Catalogue - VII. Belváros a női aktok keretében / A City Centre Framed by Female Nudes - Farkas Zsuzsa: A test képének nyilvánossága a 19. századi hírlapok tükrében / The Publicity of the Nude Pictures as Reflected in the 19th-century Press

A Vadászat előtt és Vadászat után páros alkotások: a művész mondandóját a két szobor együttesen fejezi ki. Engel Rómában alkotta meg, s ott is állította ki ezeket első ízben. Ormós Zsigmond, aki 1865-ben felkereste a Piazza del Popolo közelében lévő műtermét, megemlékezik arról, hogy a szobrász Rómában más címek alatt állította ki páros szobrát. Az Itáliában általa adott elnevezések: Az ébredő élvvágy, illetve A kielégített élvvágy (mármint az élvezetre irányuló vágyakozás) Ormós szerint jobban fedi a művek allegorikus-szimbolikus értelmét, mint az 1873-ban, a bécsi világkiállításra adott címeik: Vadászat előtt, illetve Vadászat után. Ormós felteszi a kérdést, hogy a szobroknak a művész által adott későbbi, bécsi elnevezése „szebb-e, jobb-e, mint a római? - vagy a szobrászat realistikus irányának tette az engedélyt, midőn az eszményített felfogású »élvvágy« helyett a prózaibb vadászatot használta?" Ormós Zsigmond kora konzervatív, de nagy műveltségű, az aktuális művészeti kérdésekben is jártas szakértője volt. Már 1863-ben megjelentetett egyik írásában - A Széchenyi-szobor és a szobrászat realizmusa - számára ez a központi kérdés: a realisztikus szobrászat újszerű tendenciái az aktuálisabbak, vagy a műfaj sajátosságaiból adódóan a szobrászatnak inkább idealizálnia kell? Néhány évvel későbbi Engelről írt tanulmányában úgy fogalmaz, hogy „az antik azon alap, melyre Engel művészetét fekteté, iránya: eszményi" (1874). Tegyük hozzá, épp e páros szobor mutatja meg számunkra Engel antikizálásának nemcsak eszmei, hanem mondhatni funkcionális vagy eszköz jellegét is. A Vadászat előtt, illetve Vadászat után nem konkrét antik művek vagy témák felidézései, csupán modorukkal, megformálásukkal és idealizáló szépségükkel antikizálnak. A történet, amit a két szobor elbeszél, inkább modern lehetne, mondhatni pikáns. Pikantériájukat azonban szinte teljesen elfedi az antikizáló „mez", mely a két szobrot egyben el is emeli a zsánerek, kis történetek egyediségétől. Feladata ezen antikizálásnak épp az, hogy segítségével a szobrász szimbólumokká avassa szobrait. A páros alkotás voltaképpeni témája, Szentiványi Gyula fogalmazása szerint, a „tőrbe csalt vadásznő". A Vadászat előtt nőalakja talán Diana istennő egyik nimfája, aki zsákmányszerző útjára indul. Heves mozgásra, határozott, szinte indulatos előrehaladásra feltehetően a mű korábbi címében szereplő „ébredő élvvágy" ösztönözi. Vadászkutyája mellette lohol, s biztatóan tekint fel rá, ölében galambjai egymással enyelegnek, lába alatt a fűben kis gyík keresi párját. A nimfának ezek az attribútumai a kor olvasatában a szüzességre utaltak, s mintegy a nimfa vadászat előtti állapotait szimbolizálják. A szobor párján, melynek címe Vadászat után, vagyis a ENGEL JÓZSEF VADÁSZAT UTÁN / VADÁSZNŐ / KIELÉGÍTETT ÉLVVÁGY AFTER THE HUNT / HUNTRESS / GRATIFIED LUST 1859 Márvány; 138 cm Jelezve oldalt: Giuseppe Engel f. Roma 1859 Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, ltsz.: 67.4-N IRODALOM - BIBLIOGRAPHY: Magyarország a bécsi 1873-diki közkiállításon. Különleges katalógus a gazdaság, ipar, tudomány és művészet kiállított tárgyairól. Bp. 1873. II. kat. 143, 145; Budapesti Országos Általános Kiállítás 1885: A Képzőművészeti csoport képes tárgymutatója. Bp. 1885. Előcsarnok, kat. 6. 7. (A művész tulajdonából); Keleti Gusztáv: Festészet és szobrászat a budapesti 1885-iki Országos Általános kiállításon. Klny. a Kiállítási Országos Bizottság hivatalos jelentéséből. Bp. 1886. 45; Ormós 1874; N. n.: Engel József. VU XXVII. (1880) 21. 341; Szana 1901. 125; Szendrei-Szentiványi 1915. 438; Soós 1963. 48; Sinkó, Katalin: Die Taube als Unschuldsymbol. In: Man and Picture. Papers from the First International Symposium for Ethnological Picture Research in Lund 1984. Ed. by Bringéus, Nils-Arvid. Stockholm 1986. 237-251; Sinkó Katalin: Ideálkép, portré, életkép. AH XV. (1987) 1. 51; A Sándor-palota írásban és képben. Szerk. Sinkó Katalin. Bp. 2003. 85.