Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)

Katalógus / Catalogue - VII. Belváros a női aktok keretében / A City Centre Framed by Female Nudes - Farkas Zsuzsa: A test képének nyilvánossága a 19. századi hírlapok tükrében / The Publicity of the Nude Pictures as Reflected in the 19th-century Press

„kielégített élvvágy", ugyanezt a vadásznőt látjuk viszont. Haja szétbomolva hull alá, öltözete - ahogy Ormós szépen megfogalmazza - „a szemérem burokja: az ing nagy részben aláhullott". Kezében élettelenül lóg egyik galambja. Vadászebe ott hasal mellette, lábával mintha szemét is eltakarná. A fűben a gyík megtalálta párját, szorosan egymásba keveredve hevernek. Az a kor, melyben Engel e páros szobrait megalkotta, alkalmanként szívesen ironizált az antikvitás hőseivel, isteneivel. Offenbach ugyanazon évben írta Párizsban Orfeusz az alvilágban című operettjét (1858), amikor Engel Rómában e szobrainak kifaragásához fogott, s Szép Heléna című operettje is csak néhány évvel volt ezeknél fiatalabb (1864). Offenbachnak a kiüresedett antikvitással szemben használt iróniáját azonban hiába keresnénk Engel fenti szobrainak stílusában. Ez utóbbiak világa inkább megfelelt a viktoriánus világ ízlésének, mely minden értelemben sokat adott „a felszín" szépségére. A mi korunkból - a „pornográfia korából" - nézve Engel szobrait, a szép felszínnek ezt a kultuszát valahogy kevésbé érezzük hamisnak, mint ahogy a realizmus és naturalizmus akkor feltörekvő generációi annak érezhették. S . K . VII-34 LÖTZ KÁROLY AMOR ÉS PSYCHÉ AMOR AND PSYCHE 1890-ES ÉVEK Olaj, karton; 518 x 270 mm Jelezve j. 1.: Lötz K. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, Itsz.: 1905-344 IRODALOM - BIBLIOGRAPHY: Akt-kiállítás 1925. kat. 330; Akt-kiállítás albuma 1925. R.: 30.; Lötz Károly rajzai 1933. kat. 231; Ybl 1938. 434; Bakó 1994. 82. R. 83; Lötz Károly festőművész emlékkiállítása. Rend. Szatmári Gizella. Móra Ferenc Múzeum. Szeged 1999. kat. 18. R. 7. Amor és Psyché együttese Lötz Károly egyik legkedveltebb témája volt. Az itt bemutatott változatot a szakirodalom általában freskóvázlatnak tartja. A kompozíció legközelebbi rokona azonban egy Ámort és Psychét ábrázoló táblakép, amely egykor Korányi Frigyes tulajdonában volt (ma magántulajdon, letét a MNG-ban). A legnagyobb különbség az, hogy a két kompozíción a szerelmespár fordítva helyezkedik el. Egyébként annyira nagyfokú a hasonlóság, hogy felvethető: a kartonpapírra festett vázlat ehhez a műhöz vagy egy hasonló táblaképhez készült. Lötz Károlynak a szerelmeseket felhők közt lebegve ábrázoló Amor és Psyché-képei nem állnak egyedül a századvég európai művészetében. A kor népszerű francia festőjétől, William Bouguereau-tól két hasonló művet is ismerünk. Bouguereau Amor és Psyché című festménye 1889-ben készült, a Psyché elragadtatása című művet (magántulajdon) pedig az 1895-ös Salonon állította ki a művész. Lötz hasonló képei az 1890-es évekre datálhatok, és elképzelhető, hogy Bouguereau hatása alatt keletkeztek, hiszen Lötz járt Párizsban ebben az időben. A művek hasonlósága természetesen nem jelent feltétlenül közvetlen kapcsolatot a két művész között, de arra mindenképpen utal, hogy Lötz Károly művészete közeli rokonságban áll a századvég francia szalonfestészetével. A kortársak valószínűleg tisztában voltak ezzel, hiszen a Lötz tiszteletére 1898-ban kiadott díszalbum mintája bevallottan a Bouguereau-album volt. (N. n.: A Lotz-album ügye. Műcsarnok 1898. jún. 5. 43.) Az Amor és Psyché történetét elbeszélő antik mese, amely Apuleius Az aranyszamár című regényéből ismert, már a reneszánsz korában is gyakori témája volt a freskófestészetnek. A legismertebb példák a Villa Farnesina loggiájának Raffaello által tervezett díszítése és a Giulio Romano által kifestett mantovai Palazzo del Té. A történet részben szerelmi témája miatt jelenhetett meg olyan gyakran a lakóépületek díszítésében, de ugyanakkor metaforikus értelme is volt, amely szintén fontos volt a humanista szellemi közegben. Psyché nem más, mint az emberi lélek, amely hosszas megpróbáltatások árán fel tud emelkedni az isteni szférába. A reneszánsz korában és a következő évszázadokban a leggyakrabban ágyban fekve ábrázolták Psychét, amint Amor éppen elhagyja (lásd pl. Brocky Károly festményét, kat. VII-4), vagy amint éppen meglesi Ámort. Gyakori volt még Amor és Psyché menyegzőjének ábrázolása is. A szerel-