Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)

Katalógus / Catalogue - VII. Belváros a női aktok keretében / A City Centre Framed by Female Nudes

zött följegyzések még 1940 körül is a mű első címverzióját regisztrálták. Az 1958-as nagy Benczúr-kiállítás óta azonban ismét az 1928-as címváltozat használatos, s mindez érzékenyen befolyásolhatja a kép értelmezésére tett kísérleteket. Az egyik kezét feje alá hajtó, kissé csavart testű „alvó akt"-kompozíció egyrészt a Danaé-ikonográfiának egyik klasszikus formulája, másrészt az erotikus aktábrázolás sok évszázados típusa. E képtípus jelentéseinek teljes kiaknázása az 1600 körüli években Hendrik Goltzius Danaé-ábrázolásaihoz köthető, sőt egy alvó aktot megjelenítő rajza szinte pontos előképe Benczúr festményének (Alvó akt. Vö. Sluijter, Jan: Venus, Visus et Pictura. In: Uő.: Seductress of Sight. Studies in Dutch Art of the Golden Age. Zwolle 2000. 155. R. 123. kép). Benczúr képét az teszi különlegessé, hogy a pihenő figura szárnyasnak tűnő sarut visel a lábán, s ez a Mercurius-ikonográfiához köthetné az ábrázolást. Mercurius (vagy Hermés) mint álomisten némileg elképzelhető hasonló szerepben, Hermés mitológiai történetében azonban nem találkozunk a nemi identitásnak azzal a fajta átjárhatóságával, ami a jelen kompozícióhoz magyarázatot adna. Ugyanakkor a figura lecsüngő kezében tartott babérkoszorú, ami a művészi elismertség jutalma, egyértelműen művész-allegóriává teszi a képet, s így az alvó nő lehet a művészt megjutalmazó Gloria jelképes figurájának szokatlan ábrázolása is. Ihlet (Mercurius) és Dicsőség (Gloria) férfias és nőies karakterei olvadnak össze az alvó figura kissé hermafrodita jellegű, talányos jelentésű alakjában. Figyelemreméltó, hogy Benczúr az 1867-69es években több aktkompozíciót is festett, s ezek között olyan műveket találunk, mint a Nő tükörrel (1868) vagy a Lány lanttal (1869). Az előbbi a manierista, tükörbe néző Venus ikonográfiái típusát követte, míg az utóbbi egy általánosabb, de szintén több évszázados típust. Mindezen képek, egy sorban a Művésznő álmával egy olyan sorozatot képeznek, amelyekből Benczúr azon igyekezete rajzolódik ki, hogy felmérje a legfontosabb aktábrázolási konvenciókat, s megpróbálja újraértelmezni azokat. BE. G . VII-12 BENCZÚR GYULA BACCHÁNSNŐ BACC I IAVI I 1881 Olaj, vászon; 211 x 129 cm Jelezve j. 1.: Benczúr Gyula München, 1881 Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, ltsz.: 2784 IRODALOM - BIBLIOGRAPHY: Az OMKT őszi kiállítása. Bp. 1882. kat. 273; VU XXIX. (1882) május 7. 300; Internationale Kunstausstellung. Künstlerhaus, Wien 1882. kat. XII.25; Internationale Kunstausstellung. Glaspalast, München 1883. kat. 133; Szana 1890. 135-136; Szana 1901. 199; Felvinczi Takács Zoltán: Benczúr és iskolája. In: Benczúr Gyula 1921. 14-15. és uo. kat. 55; Akt-kiállítás 1925. kat. 23; Horner Lajos: Benczúr Gyula. Bp. 1938. 36-37. R; Benczúr Gyula 1944. kat. 22; Mihalik Sándor: Benczúr Kassán. Kassa 1944. 41. R. 61. kép; Benczúr Gyula 1958. kat. 54; Telepy 1960. 17. R; Telepy 1963. 24-25. R; Telepy 1977. 17-18. R; Aranyérmek, ezüstkoszorúk 1995. 298. kat. II.4c.2. (Sinkó Katalin); Bellák Gábor: Benczúr. Bp. 2001. 6. R; Az antik háttér 2001. kat. 1.53. A Bacchánsnő Benczúr aktfestészetének legjelentősebb darabja. Nemcsak mérete, kidolgozottsága és jelentésbeli komplexitása miatt, hanem azért is, mert ez Benczúr első, állami díjjal jutalmazott alkotása, s ez első, múzeumi tulajdonba került aktkompozíciója is. Benczúr Bacchánsnő)^ - az ugyanekkor készült Narcissus című fiúakttal együtt - a művész 1881 tavaszán tett nagy itáliai útjának egyik látványos eredménye. Az alak testtartása, a kelyhet tartó kéz beállítása sokban emlékeztet Michelangelo ifjúkori Bacchus-szobráva, melylyel Benczúr Firenzében találkozhatott. „Tagadhatatlan, hogy ezen a képen elsősorban a hús ingere dominál; de az egész ritka tökéllyel, a meztelen test formáinak teljes ismeretével van rajzolva, s a test üde, ragyogó színei a velenczei nagy mesterek szebb alkotásaira emlékeztetnek. Benczúr nem hiába utazta be Olaszországot, s nem hiába merengett a velenczei híres koloristák képei előtt. Az élet melegségét és üdeséget egész közvetlenségükben visszaadó színezést tagadhatatlanul tőlük sajátította el" - írta Szana Tamás már 1890-ben. Valóban fontos megjegyezni, hogy Benczúr képén még inkább a nagy akadémiai példák hatása érződik, s nem a mitologizáló témát új tartalommal telítő Böckliné, aki az 1870 körüli években Szinyei, majd az 1890-es évektől Benczúr festészetére is intenzív hatást gyakorolt. A női alak kissé labilisnak tűnő kontraposztos állása az arcán is érzékelhető ittas mámor következménye. Ezt a bizonytalan tartást ugyanakkor remekül ellensúlyozzák a modellt körülvevő sziklatömbök, melyek nemcsak stabilizálják a felbillenni készülő figurát, hanem szellemi értelemben is az isteni mámor földi ellensúlyát formálják meg. A Bacchánsnő természete szerinti vad és eksztatikus érzékiségét Benczúr inkább az attribútumokkal húzta alá. Az érett gyümölcsök, a szőlő, a csordogáló bor, a kölykeit szoptató tigrisanya több mint kétezer éve összetartozó szimbólumai a Dionysos-Bacchus-kultusznak.