Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)
Katalógus / Catalogue - VII. Belváros a női aktok keretében / A City Centre Framed by Female Nudes
A szobor két változatban is ránk maradt. Eredeti gipszpéldánya a művész ajándékaképpen 1894-ben a Nemzeti Képtárba került. Márványba faragott változatát 1973-ban a műkereskedelemben vásárolta meg a MNG. E szobor képével bekeretezett fotográfia formájában legelőbb 1862-ben szembesülhetett a pesti közönség az akkor megalakuló Képzőművészeti Társulat első kiállításán. Ezt a Nagyhíd utcában, egy bérelt helyiségben rendezték meg. Engel a Fogoly Amor szobrának képét a vele közel azonos méretű Ártatlanság című művéről (kat. VII-31) készített fotográfiával együtt mutatta be. Együtt szerepeltette ezt a két szobrát az 1873-as bécsi világkiállításon is. A két mű tartalmi vonatkozásban is közel áll egymáshoz: mind az Ártatlanság, mind pedig a Fogoly Amor, a testi szerelem és gerjedelem erények általi elutasításának szimbolikus-allegorikus ábrázolása. Az Ártatlanság-szobor esetében ez az értelmezés már a szobor művész által adott címéből is nyilvánvaló. A Fogoly Amor esetében az eredeti értelmezés mára elhalványult. A szobor lendületesen előre haladó nimfát ábrázol, karcsú testének mozgását gazdagon redőzött tunikája lobogva követi. A nimfa kis Ámort cipel a vállán, erősen magához szorítva annak egyik karját, a kapálózó, elröppenni kívánó gyermeki lény másik kezét csak saját feje fölött sikerül megragadnia. A kis Amor teste kifelé fordul, lábaival rúgkapálni, szárnyaival verdesni látszik, mint akinek nincs ínyére, hogy sebesen tovább hurcolják. A szobor voltaképpeni témája Amor megbüntetése, mely az ókortól kezdve számtalan változatban fordul elő. Ámort főképpen anyja, Venus szokta büntetni: térdére fektetve elnáspángolja, nyilait eltöri. Feltűnhet e szerepben Diana, Anterós vagy Minerva is. Agostino Carracci képén Venus egy fához kötözi a kis haszontalant, Minerva intelmekben részesíti őt. Másutt szárnyait nyesik meg, vagy annak tollazatát fosztják meg kissé. A nimfák is büntethetik Ámort, eltörve vagy elégetve nyilait, álmában megkötözve őt, hogy erejét megtörjék. Diana és nimfái is meglepik Ámort, hogy nyilaitól megfosszák. Pigler Andor Amor megbüntetését feldolgozó művek sokaságát sorolja fel. Ezek értelmét leginkább Jaques Blanchard (1600-1638) képének címe fejezi ki: Ámort legyőzi az erények szeretete. A témát a 19. században a magyar művészek közül többen is feldogozták, elég csak Jakobey Károly és Markó Károly képeit említeni. S . K . ENGEL JÓZSEF NIMFA ÁMORRAL / FOGOLY AMOR / FIATAL LEÁNY ÁMORRAL / LEÁNY ÉS AMOR NYMPH WITH AMOR / AMOR CAPTIVE / YOUNG GIRL WITH AMOK 1861 Márvány; 143 cm Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, ltsz.: 73.30-N IRODALOM - BIBLIOGRAPHY: N. n.: Heti szemle. Divatcsarnok 1862. 477-478; Maszák 1864. 428; Magyarország a bécsi 1873-diki közkiállításon. Különleges katalógus a gazdaság, ipar, tudomány és művészet kiállított tárgyairól. Bp. 1873. II. kat. 139; Ormós 1874; Szendrei-Szentiványi 1915. 438; Pál Imre: Engel József. Adatok művészetünk történetéhez. Művészet VIII. (1909) 327-332; Lyka 1982. 81-83; Pigler Andor: Barockthemen. Bp. 1974. 11. 14-16. (Die Bestrafung Amors durch verschiedene mythologische Personen)