Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)

Katalógus / Catalogue - VII. Belváros a női aktok keretében / A City Centre Framed by Female Nudes

LÖTZ KÁROLY PSYCHÉ IHLETI A PHANTASIÁT PsYCHK INSPIRING PHANTASY 1873 A Magyar Nemzeti Múzeum lépcsőháza mennyezetképének kartonja. Szénrajz, papír vászonra dublírozva; a tondó átmérője 2820 mm Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, ltsz.: 2432 IRODALOM - BIBLIOGRAPHY: Basics, Beatrix: Die Wandgemälde im Ungarischen Nationalmuseum. In: Zeit des Aufbruchs 2003. 185-195. (további irodalommal) Than Mór és Lötz Károly részletes falkép-programja 1866-ban elkészült. A tervezés évei alatt ennek megfelelő vázlatok születtek, amelyek azonban több, kisebb-nagyobb változtatást szenvedtek. A Magyar Nemzeti Múzeum lépcsőházának falképei három fő részből állnak: a Lotz-féle mennyezetdekorációból, a főfalak tetején körbefutó, Than és Lötz együttes munkájaként elkészült frízből és az oldalfalak monumentális allegorikus figuráiból, melyeket Than Mór készített el. A két művész a programleírást együtt dolgozta ki és együtt készítette el, s az tartalmilag elválaszthatatlan, annál inkább eltér és különbözik a formai megvalósítás, kompozíció és stílus tekintetében egyaránt. A mennyezet középső tondóján a Képzelet allegóriája jelenik meg. A négyzetbe zárt tondó sarokképein a szép iránti lelkesedés, az ihletettség, a szemlélődés és a hagyomány allegorikus kompozíciói láthatók. A középső négyzetes mezőt kétoldalt két nagyméretű téglalap alakú képmező veszi körül, a tudományok és művészetek allegorikus figuracsoportjaival. Lötz pontosan megmagyarázta, miért ilyen módon készítette el a mennyezetdekorációt. A Képzelet „az emberi szellem működésének szülőanyja" került a centrumba, s az őt körülvevő alakok szoros kapcsolatban vannak vele, mint a szellem működésének megtestesítői. A Képzelet lábánál fekvő alvó ifjú azt az álmot jelképezi, amelyből a nemzetnek fel kell ébrednie. A szellem működésének általános megjelenítése kibővül a tudományok és művészetek allegorikus csoportjai révén azok konkrét megfogalmazásával. A mennyezet közepétől induló kompozíció tehát az általánostól az egyre konkrétabban és egyértelműbben megjelenő, mintegy a központi figurát magyarázó újabb részletelemekkel gazdagítja az egészet. A kompozíció kialakítására nagy hatással volt a mester, Rahl Paris ítéletét ábrázoló mennyezetképe a bécsi Todesco palotában. De nemcsak Rahl, hanem Wilhelm von Kaulbach müncheni falképeinek hatása is kimutatható, amint ezt Lötz monográfusa is megállapította. (Ybl 1981. 58.) A mennyezetképeknek volt azonban egy jóval korábbi modellje is: Raffaello vatikáni stanzáinak mintaadó szerepe mindenképpen jelentős. Lötz falképein később már egyre kevésbé érezhető ez, sőt az oldalfalak frízének történelmi jelenetei is eltérnek stílusukban a mennyezetképektől. A világos színek, az erős linearitás, a kiegyensúlyozott, szimmetrikus kompozíció együtt csak itt, a Nemzeti Múzeum mennyezetfreskóin figyelhető meg Lötz munkáján. A reneszánsz-utánérzést még inkább erősíti a most helyreállított díszítőfestés, amelynek egyes motívumait Lötz tudatosan reneszánsz motívumok, jelen esetben a Corvinák ornamentikájának ide idézésével hangsúlyozta, amint erről programszövegében is említést tett. Az is megfigyelhető azonban, hogy amint kifelé haladunk a középpontból, a kissé steril és merev hatás enyhül; az alakok beállítása könnyedebb, olykor akár szobrászati reminiszcenciákat ébresztenek, mint a művészetek figurái esetében a Festészet és Szobrászat egymás kezét fogó, egymásra támaszkodó nőalakjai.