Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)

Katalógus / Catalogue - VII. Belváros a női aktok keretében / A City Centre Framed by Female Nudes

Brocky Károly első monográfusa, Norman Wilkinson azt állítja 1870-ben megjelent könyvében, hogy Brocky aktjai nem arattak sikert, és nem tudta őket eladni, mert „ilyen meztelen témákat az emberek általában nem függesztenek ki otthonaikban".

1 Erre alapozva állítja Nyári Sándor és Szentkláray Jenő, hogy Brocky az aktok miatt veszítette el népszerűségét Angliában.

2 Lajta Edit szerint ez nem valószínű, hiszen a hasonló aktokat festő Etty is kedvelt volt.' Az újabb angol kutatások azonban kimutatták, hogy éppen az 1850es években fordulat következett be Angliában az aktfestés megítélésében: egyre nagyobb gyanakvás övezte ezeket a sokak által erkölcstelennek tartott képeket, különösen azokat, amelyek az Etty által képviselt velenceies irányt követték. Magának Ettynek is meredeken csökkent a népszerűsége 1849-ben bekövetkezett halála után. Wilkinson meglátása tehát helytállónak tűnik, és arra a korabeli gondolkodásmódra utalhat, amely szerint az aktok a kiállítótermekben még megengedhetőek, de a család otthonának falára nem valók.

4 A kortárs kritikákat tanulmányozva azonban arra a következtetésre juthatunk, hogy talán mégsem a téma volt a fő probléma: az angol kritikusok nem erkölcstelennek vagy bujának, hanem „nehézkesnek", „bájtalannak" nevezik a Brocky képein látható figurákat és pózaikat,

1 vagyis a kompozíciót, a festésmódot kifogásolják. A Londonban élő magyar emigráns, Rónay Jácint visszaemlékezése szerint maga Brocky Károly is elégedetlen volt az Amor és Psyché Ámorjának kissé mesterkélt testtartásával, és gyakran mondogatta az ebédlőjében kifüggesztett festményre pillantva: „Vajha a lebegő Amor elrepülne!" V. N . JEGYZETEK I NOTES 1 Wilkinson 1870. 18. 2 Szentkláray 1907. 61. ill. Nyári 1910. 108. 3 Lajta 1957. 33. 4 Vö. Smith 1996. 78, 86-97. 1 Pl. N. n.: The Royal Academy. The Eighty-Third Exhibition - 1851. The Art-Journal 1851. 154. VII-5 A Brocky Károly végrendeletében Psyché címen megnevezett festmény kat. VII-4-hez hasonlóan az 1850-es években festett női aktok közé sorolható, és talán azonos a Royal Academy kiállításán 1851-ben bemutatott Psyché című képpel. Ez utóbbiról egy kritikus így vélekedett: „Az alak nehézkes és bájtalan pózba van helyezve, a színezése pedig nem olyan, mint azoké a lágy képeké, amelyeket az e név alatt kiállított képektől megszoktunk."

1 A nőalak testtartását az Amor és Psychével összevetve feltűnik, hogy a Psyché esetében a művész jobban elszakad mind az Apuleius által leírt antik mesétől, mind a nagy reneszánsz előképektől. A Psyché számunkra nem nehézkesebbnek, inkább frissebbnek tűnik, mivel egy pillanatnyi mozdulatot ábrázol, a klasszikus hagyományt némi rokokó játékossággal vegyítve. Brocky művészetének legfontosabb angol előzményét William Etty aktjai jelentik, a legfrissebb angol szakirodalom is Etty követői közé sorolja a magyar festőt.

2 Etty más követőire (pl. W E. Frostra vagy George Pattenre) is jellemző az, amit Brockynak ezen a képén megfigyelhetünk: semmilyen jelzés, attribútum nem segít annak megállapításában, hogy a kép milyen mitológiai vagy irodalmi figurát ábrázol, a lényeg nem a történetnek, hanem magának az aktnak az ábrázolása. Jellemző ezekre a festőkre az erdő mint színhely, és az, hogy - mint esetünkben is - a nőalak egyik karját ívesen a feje felett tartja. Ezzel találkozunk Brocky Károly harmadik, Magyar Nemzeti Galéria-beli, egész alakos női aktján, a Venus és Ámoron (kat. VII-30), valamint Alvó nő, Alvó bacchánsnő és Ébredés című képein is. Mivel az 50-es években Etty stílusa egyre inkább erkölcstelennek számított, és a közönség a rá és követőire jellemzőnél éteribb és a klasszikus mintákhoz jobban ragaszkodó nőábrázolást várt el, lehetséges, hogy Brocky „ettyizmusa" volt az oka annak, hogy a művész - legalábbis első monográfusa, Norman Wilkinson szerint" - nehezen tudta eladni női aktjait. Brocky festményeinek esetében nehéz megállapítani, hogy az aktok élő modellek vagy klasszikus mintaképek alapján készültek. A művésztől nem maradtak fenn aprólékosan kidolgozott, egész alakos, élő modell alapján készült akttanulmányok. A Magyar Nemzeti Galériában található egy vázlatlap (kat. VII-6), amelyen az egyik kis rajz a Psyché nőalakjához készült vázlatnak tűnik, de ebben az esetben is inkább egy ötlet gyors rögzítéséről van szó, mint alapos, modell alapján készült tanulmányról. Leginkább az tűnik valószínűnek, hogy Brocky vegyesen használt előképként klasszikus festméBROCKY KÁROLY PSYCHÉ / NYUGVÓ PSYCHÉ PSYCHE / PSYCHE RESTING 1850-1855 Olaj, vászon; 120 x 161,5 cm Jelzés n. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, ltsz.: 2785 IRODALOM - BIBLIOGRAPHY: N. n.: The Royal Academy. The Eighty-Third Exhibition - 1851. The Art-Journal 1851. 154. (Psyche); Exposition universelle de Paris 1855. Explication des ouvrages de peinture, sculpture, gravure, lithographie et architecture des artistes vivants étrangers et français, exposés au Palais des Beaux-Arts Avenue Montaigne, le 15 Mai 1855. Paris 1855. 86. no. 743. (Psyché); N. n.: The British Pictures and Works in Sculpture in the Great French Exhibition. The Art-Journal 1855. 128; N. n. [Rónay Jácint|: Külföld. Angolország. London, Jul. 12. (Eredeti lev.) Pesti Napló V. (1855) júl. 19. (Psyche); Pesty Frigyes: Brocky Károly. Delejtű 1860. június 26. 202; Wilkinson 1870. 29; Keleti Gusztáv: Festészet és szobrászat. In: Az OsztrákMagyar Monarchia írásban és képben. Magyarország III. Bp. 1893. R. 441; Graves 1905. Vol. I. 293; Szentkláray 1907. 101; Nyári 1910. 70, 102-104, 131, 134, 141. R. 104. utáni tábla (Nyugvó Psyché); Genthon 1935. 32; Magyar biedermeier 1937. kat. 428; Magyar művészet 1800-tól napjainkig. Kiállítási katalógus, Országos Magyar SzM Bp. 1949. 6; Brocky Károly 1955. kat. 20; Lajta 1957. 34-35, 56. R. 36. kép; Lajta 1984. 58. 133. kat. 68. (további irodalommal) R. 32. színes kép.