Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)

Katalógus / Catalogue - VI. Akt a műteremben / The Female Nude in the Atelier - Boros Judit: Az aktfestés gyakorlata a Julian Akadémián / Nude Painting at the Académie Julian

JEGYZETEK I NOTE S 1 Ferenczy Károly levele Réti Istvánhoz, keltezés nélkül. MNG Adattár ltsz.: 3560/1939.33. A levél tartalma alapján datálható. Ovidius Naso, Publius: Pygmalion. Ford. Devecseri Gábor. In: Publius Ovidius Naso: Átváltozások (Metamorphoses). Bp. 1982. 280. 5 Ferenczy 1934. 132. 4 Uo. Pygmalion nagy művészettel készített magának, s kibe, még szobor-mivoltában beleszeretett. Venus, megértvén, mire vágyakozik a művész, ki ezt kimondani mégse merte, életre keltette a sidoni bíborral készült kereveten nyugvó elefántcsont-testet. Ferenczy Vörös hátteres aktját szemlélve, úgy tűnik, mintha a festő ellen-Pygmalionként zárta volna a művészet örökkévalóságába a hajdan megelevenített szobor késői mását. Tényszerűen nem tudjuk, gondolt-e Ferenczy a Pygmalion-motívumra, amikor egy klasszikus, a múzeumok remekművei mellé helyezhető akt festésébe kezdett. Egy olyan kép festésébe, amely még saját klasszicizáló korszakának végtelen műgonddal kialakított képei között is páratlanul áll. Elgondolkodtató körülmény, hogy éppen ez a minden hétköznapi vonatkozást nélkülöző festmény megrendelésre készült. A megrendelés egy tájképre szólt, előre kijelölt helyre. A történetet elmesélő Ferenczy Valér" nem tér ki arra, vajon apja elkezdte-e festeni a tájképet, de ez talán nem is lényeges. Mégis, egyszerre gondolkodván a megrendelt tájképen és az őt ebben az évben kiemelten foglalkoztató aktfestés kérdésein, természetesen juthatott eszébe a Drezdában őrzött Giorgione-mű, az Alvó Venus, mely egyszerre akt és tájkép. Ferenczy bizonyos értelemben a Giorgione-kép fordítottját festette meg: nála a természetet képviselő aktot zárja magába a művi világra utaló drapéria. De lehetséges egy némileg eltérő olvasat is: a teljes magafelejtettségben alvó akt és az őt anyaméhként magába záró, egyszerre selymes és bársonyos drapéria sokkal intenzívebben idézi a természet esszenciális mivoltát, mint bármely tájkép. A minden epikai mozzanatnak híján levő kompozíciót teljes egészében a festői tudás hivatott fenntartani. „Ennek a női testnek ily mesteri megfestése súlyosabb, nagyobb horderejű művészi feladat bármilyen tájképnél, aránytalanul több időt, hosszas, hónapokig tartó, elmélyülő, fejlesztő munkát és ehhez mérten persze tetemes modellköltséget is vett igénybe" - írta Valér.

4 Tőle tudjuk azt is, hogy a kívánt artisztikus hatást keresve Ferenczy sokszor dolgozott visszafele késői képein, tudatosan elfedve azokat a már megcsinált részleteket, amelyek zavarták képeinek egységességét, nemes egyszerűségét. Ugyanakkor ezek az utólag lefedett részletek, a látszólag puha felületek alatt rigorózusan felépített formák biztosították képeinek kikezdhetetlen stabilitását. B. j . VI-31 FFRFNCZY KÁROLY ALVÓ NŐ. TANULMÁNY A VÖRÖSHÁTTERES AKT CÍMŰ KÉPHEZ SLEEPING WOMAN. STUDY FOR FEMALE NUDE AGAINST A RED BACKGROUND 1912 Papír, ceruza és lavírozott tus; 235 x 300 mm Jelzés n. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, ltsz: 1955-543 1. IRODALOM - BIBLIOGRAPHY: Ferenczy Valér: Ferenczy Károly művészete. Napkelet VII. (1929) 367; Genthon 1963. 162; Nagybányai festők. Rend. Bényi László. MNG Bp. 1962. kat. 52; Genthon 1979. 47. Festménykatalógus: 346. R. 147. Az 1912-ben a Vöröshátteres akt előzményeképpen készült tanulmány minden bizonnyal több 1945 előtti Ferenczy-kiállításon is szerepelt, a korabeli katalógusok információszegénysége miatt azonban nem azonosítható. Ferenczy Valértói tudjuk, hogy Ferenczy Károly számos rajztanulmányt készített egy-egy nagy kompozíció előkészítésének korszakában. (Ferenczy Valér i. m. 353-368.) Az egyik ilyen rajzról adott leírása olyan pontosan illik a jelen tanulmányhoz, hogy akár el is fogadhatjuk rá vonatkozónak: „Késői képei teljesen simák, a leegyszerűsített, frontális világításéi aktok jellemzik ezt a korszakát. Ezeken is sokáig dolgozott, és előbbi szokásától eltérően rajzokkal készítette elő, olykor több rajzban igyekezett a kép kompozícióját teljesen tisztázni, mielőtt festéshez fogott. De rajzai is csaknem festményeknek mondhatók, teljesen megvan bennük az a képhatás, ami a festményekben, mégpedig annak következtében, hogy a világos aktot egyszerű, sötét háttér veszi körül, az aktot ceruzával rajzolta meg, és a hátteret tintával festette be. Ez megfelel a képek karakterének, mely csak két tónusra, az akt hússzínére és a sötét, egyöntetű háttérre van alapítva." (i. m. 367.) A rajz az olajképeknél határozottabban mutatja meg Ferenczy utolsó éveinek szintetizáló látásmódját, mely a 20-as években a neoklasszicizmus képviselői számára példaként szolgálhatott. B . J .