Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)
Tanulmányok / Studies - Imre Györgyi: A modell / The Model
tossága is, ahol a kép tükrében, új nézőpontból tárul föl előtte a kép természete. Ezt erősítette a keleti metszetek nyugati szemnek fordított, jobbról balra haladó logikája, és kihatott 1892-es műveinek téri viszonylataira. Emlékiratai szerint saját gyűjteményébe is ekkor kerültek japán metszetek, melyek egyike a neuilly-i műteremben készült fotón jól látható: „Itt voltak a melegszürke szobafalakra kifeszítve Sesshiu régi japán művész tussal csinált ecsetrajzai, melyeket Mme Leroi d'Etiolles-nak, a Szalonban akkor már kitüntetett művésznőnek a férje, a mindig utazó hajós hozott Japánból." 2,fl Rippl-Rónai József maga gondoskodott azoknak a műveinek „archiválásáról", amelyeket 1890 körüli korai tusrajzaitól kezdve, sur le motif, az érzetek nyers szövetéből kölcsönözve, a „komponálás ellenében" hozott létre. Feltehetően részben ebből a korai párizsi korszakból valók a művész hagyatékában fennmaradt aktfotók is. Lehet, hogy Rippl-Rónai maga készítette a kontaktfotókat Lazarine-ról, modelljéről, munkatársáról, feleségéről. Később talán szintén ő fotózta le azt az ágyra támaszkodó női aktot is, amelyet könyöklő nőjének rajzához felhasznált előképül, és megőrzését maga is érdemesnek tartotta saját „képi jegyzetei" között. 239 (Kat. X-lí, 17) Rippl-Rónai Margaritte Renard-t ábrázoló tusrajzán megvalósította a képsík egyenrangú kezelését, amelyet későbbi olajképei kapcsán megfogalmazott Emlékirataiban. 1 * 0 Nem véletlen, hogy a müvet kiállította a korai aktrajzok között az 1900-as Royal Szállóban rendezett kiállításán is. Itt egymás mellé gyűjtötte korábbi és későbbi képeit is, a saját műveit (203 mű) japán és kínai rajzokkal együtt mutatta be, és a kiállításnak a Rippl-Rónai József Impressziói 1890-1900 címet adta. 241 Amikor Rippl tehát megrendezte 1910-ben a kaposvári elemi iskolában és 1911-ben Brummer Józseffel, Kozma Lajossal és Vitéz Miklóssal a Művészházban Keleti kiállítását, amely a perzsa miniatúráktól, a japán fametszeteken át, az afrikai szobrokig, az Európán kívüli kultúrák művészeti és kultikus tárgyait mutatta be, maga már túl volt e gesztusértékű 1900-as tárlaton, ahol saját addigi életműve európán kívüli művészeti gyűjteményével keveredett. 242 Ezeknek az „impresszióknak" az összessége maga külön mű volt. A kiállítás katalógusában bemutatta azt a tusrajz hátaktot is, 24 ' amely mintha a Munkácsy bécsi freskótervének műtermében fekvő nőalak torzója lett volna. A képkivágás töredékessége és a női karon a karkötő, az ingres-i odaliszk érzékiségének toposzával élve, kiemelte az aktot mindenféle esetlegesen historizáló kontextusból. A tusrajz 1913-ban megjelent a Rippl-Rónai József Ötven Rajza című albumban is, és előképül szolgált néhány 1912 körüli olajkompozíciójához, mint amilyen a Két kis meztelen leány olvas című. 244 A korai pasztellek után 1907-től kezdve egyre elevenebb színűvé váló olajkompozícióiba Rippl-Rónai már a korábban készült aktműveit montírozta, a sur le motif alkotás látszatával. Új műveibe beépítette korábbi Lazarine-ról készített aktfotóit és rajzait is. Az 1911-1913 között festett kerti aktjelenetei egy maga által teremtett ideálgalériához hasonlóak. A Modelljeim kaposvári kertemben (Kat. IX-Í2) és Park aktokkal című „projektumaiba" beillesztette Hárman című tollrajza (Kat. IX-íl) mellett az Ideálizmus és Reálizmus (1895) című kárpitjának 241 két ideális álló aktját is, fennmaradt vázlatai alapján, és Máté Olga Fenella Lowellről ehhez a műhöz készített akt mozdulatfotóját. (17. kép, Kat. IX-9) Az elrontott fotók, a rajzok és a keleti testábrázolás tárgyilagossága mellett feltehetően egy másik, egy húsz évvel korábbi „collectiv" kiállítás élménye is inspirálóan hatott Rippl-Rónai 1911-1913 közötti kerti jeleneteire. Emlékezései kéziratos verziójában olvashatjuk, hogyan állította ki a Palais Galliera-beli kiállítása után Schiff, az „öreg amerikai milliomos" a tőle vásárolt pasztell-portrékat magángyűjteményében: „nem aggatta ki a nála összegyülemlett műveket, hanem nagy termébe úgy helyezte el mint kertben szokás a virágokat - utakat csinált a szobában - valóságos »fasort« csinált szép szobrokból a virágok a képei voltak - Manet - Bastien Lepage éppúgy a földön hevert, mint Holbein vagy Rembrandt". 246 17. Máté Olga Fenella Lowell (Fenella Lowell), 1910-1911 Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
