Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)

Tanulmányok / Studies - Imre Györgyi: A modell / The Model

Kerti aktos jelenetein átlényegítette a korai rajzok expresszív szándékát, és egyre következetesebben vetette fel a megkezdett festői kérdést a teremtett spontaneitás­ról. Az „érzékeny pettyekből", a „kis impressziókból" álló olajképeken Rippl-Rónai a maga részéről a végsőkig vitte azokat az esztétikai elveket, amelyeket Maurice Denis 1890-ben manifesztumszerűen fogalmazott meg: „Véssük emlékezetünkbe, hogy egy kép - mielőtt csataló, meztelen nő vagy valamilyen történet lesz belőle - lényegében nem egyéb, mint [...] egy sík felület." 247 Ezt Rippl-Rónai akkor tette, amikor Matisse logikus következetességgel épp be­18. Isadora Duncan táncosai az Erekhtheion Koré-csarnok oszlopai előtt (Isadora Duncan's Group in front of the Caryatids in the Hall of the Erechteion Kore), 1912 zárta festészetében azt az ablakot, amit négy és fél évszá­zaddal korábban Alberti kinyitott. 24 " A képsík ettől kezdve immár nem ablak többé, amelyen át megnyílik előttünk a személyessé és reálissá váló ideálvilág, hanem sík felület. Rippl-Rónai aktos mozdulat-kompozícióira közvetlen hatással volt a korszak mozdulat-fotográfiája is. Isadora Duncan 1902-es budapesti fellépése, és A Hétben kö­zölt, három mozdulatot egy képen rögzítő fotográfia nemcsak őt inspirálta hasonló pasztellkép elkészítésére, hanem Medgyessy Ferencet a Tánc című dombor­művének (Kat. IX-13), és Kövesházi Kalmár Elzát kis­bronzainak elkészítésére. 249 (Kat. IX-17) Rippl-Rónai is­merhette Isadora Duncannek az Erekhtheion Koré-csar­noka kariatidái előtt készült mozdulatfotóit is. Talán ép­pen Máté Olga kreatív közvetítésével, aki egy Markos György hagyatékában fennmaradt fotóalbum képei sze­rint ekkortájt könnyű görögös viseletben, ugró és szaba­don mozgó nők és férfiak mozdulatait rögzítette. 21 " (Kat. IX-10, 18-19. kép) Ebben a klasszicizáló felfogá­sában készítette Máté Olga fotóit Fenelláról is Rippl­Rónai József számára. E „collectiv" kiállítás kerti vernissage-képein a mozdu­latot kimerevített időpillanatként látjuk. Az aktok „test­színű" ecsetvonásai egyenértékűek a kert harsány cínia­sárga, piros és zöld foltjaival. A figurák mozdulatainak szaggatottsága és töredékessége ambivalenssé teszik a képi testek elevenségét, és kiemelik azok absztrakt képi érté­két. Az eleven testek szoborszerűek, ahogy Gauguin tahiti nyomatain 2 " vagy Maillol fametszetein, ahol a képi ele­mek nivellálódása, azaz az érzékelés bizonytalansága az intellektus differenciáltabb interpretációját kívánja meg nézőjétől. (Kat. X-14) Rippl-Rónai József civilizációs jelentőséget tulajdoní­tott a „collectiv kiállítás" újfajta filozófiájának. Számára ez lehetőséget adott arra, hogy az egybegyűjtött műveinek közszemlére tételével „mint művészi manifesztum leszűrő­désé"-vel lépjen fel. 212 Ez a szubjektív dimenzió egyúttal sajátos mitikus vonást kölcsönzött műveinek, különösen 1910-1913 közötti aktfestészetének, amellyel autonóm módon egy humanista festői hagyományra reflektált. Rippl-Rónai József az afrikai és új-guineai művészetet a keleti metszetekkel együtt, Giotto és a reneszánsz mes­terek művészetének újszerűségével és jelentőségével állí­totta párhuzamba 1910 augusztusában, a korszakalkotó kaposvári elemi iskolai „keleti" kiállítás megnyitóján. 253 A Párizsból érkezett művész, aki ettől kezdve jelen volt a 19. Máté Olga: Mozdulatfotó (Motion Photography) Markos György hagyatéka (Legacy of György Markos), c. 1912-1914. Magyar Nemzeti Galéria, Budapest Művészház szellemi irányításában, részt vett a KÉVE és a MIENK elnökségében, Kernstok Károllyal közösen egy szabad akadémia alapításában, kortársai műveiből létre­hozta Magyarország egyik legértékesebb modern magyar gyűjteményét Kaposváron (ma a Rippl-Rónai Múzeum tulajdona); a tízes években része volt a Szépművészeti Múzeum modern Grafikai Gyűjteményének létrehozásá­ban is - a kiállítás újfajta filozófiája révén kifejezhette művészeti eszméit, amelynek jegyében a korai modern hazai művészet története íródott. 214 Visszakanyarodva kiállításunk elejére, az évszázad egy intellektuális folyamatként rajzolódik elénk, amelynek kezdetén Sarah Bartmann testét látjuk a múzeumi intézet­ben, Cuvier és Geoffroy de Sainte-Hilaire könyvében, és a végén a Kozma Lajos gyűjteményéből származó kongói szobrot, amely ma a Néprajzi Múzeum tulajdona.

Next

/
Oldalképek
Tartalom