Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)
Katalógus / Catalogue - III. A „nemzeti" akt / The "National" Nude - Ferenczy Mária: Xántus János / János Xántus
Az ötívnyi, kartonba kötött füzetet Xántus János az 1869/70-es kelet-ázsiai expedíció során használta, megfigyelései dokumentálására. Singaporeban, Jáván és főként Borneo szigetén finom ceruzarajzokon örökítette meg, amit látott: jellegzetes tájakat, növényeket és állatokat, házakat és csónakokat, férfiakat és nőket, sajátos viseletükben, eszközeikkel és ékszereikkel, de lerajzolta útitársait, az elegáns európai hölgyeket is a hajóúton. Utóbbiak kivételével a rajzokat vízfestékkel, halvány színekkel színezte. A kontúrok mellett a figurák plaszticitását, az árnyékokat a ceruzarajz adja, a testeket és a tárgyakat pedig a színek teszik élővé. Az emberábrázolásoknál többnyire a halványkék ég a háttér, jelzésszerű a talaj - a kép az emberi alakra és legfontosabb tárgyaira koncentrál, így igen érzékletes képet tud adni egy távoli világról és annak lakóiról. A füzet anyagát térképvázlatok egészítik ki. A lapoknak több mint egynegyede ábrázol nőket, akik - egyedül vagy ketten - szőnek, hímeznek, mosnak, mosakodnak, gyermeket vagy puttonyt visznek a hátukon, vagy éppen csak beszélgetnek, modellt ülnek vagy állnak, mutatják öltözetüket, ékszereiket, kedves alakjukat. Mivel akkoriban nemcsak az őserdőben élő dajákok, de még a maláj nők többsége sem viselt ruhát a felsőtestén, ábrázolásuk valójában aktkép. Megfigyelhető, hogy a lányok, asszonyok időnként - bizonyára Xántus kérésére - európai értelemben festői pózban álltak modellt: több, profilban beállított modell „kinéz" a képből, de van például egy szabályos hátakt is. Az emberi alakok megjelenítése gondos megfigyelésről és igen jó rajzkészségről tanúskodik. Noha a rövidülésben rajzolt végtagok nem mindig arányosak, a vállak szemből vagy oldalról való ábrázolása sem mindig szerencsés, s az arcok nem egyénítettek, az összkép mégis harmonikus, és a tárgyi részletek mellett érzékelteti az illető személy/hölgy korát és alkatát is. Az információkban gazdag képek azt is tanúsítják, hogy Xántus mindig őszinte érdeklődéssel, szeretettel fordult modelljei, a természeti népek fiai, leányai felé. A rajzok/vízfestmények készítésekor Xántus Jánost nem a művész, hanem a tudós igénye vezette: színeikben, részleteikben is minél pontosabban kívánta rögzíteni az őt körülvevő világot, a megismert embereket és tárgyakat. Ilyen dokumentáció készítésére akkoriban csak papír és ceruza, festék és ecset, valamint a saját rajzkészsége állt rendelkezésére, mivel az egyébként gyorsan fejlődő fényképezés 1870 körül ilyesmire még alkalmatlan volt (a nehéz felszerelést, a romlékony vegyszereket magával sem vihette volna az esőerdőbe; akkor még nem lehetett pillanatfelvételt készíteni, és legfeljebb utólag, kézzel lehetett kiszínezni a fekete-fehér fényképeket). A vázlatkönyv eddig művészeti kiállításon nem szerepelt, publikálva nincsen. Mivel azonban lapjainak alsó széle és éle úgy színeződött el, ahogyan a nagyon sokat lapozgatott könyvek színeződnek el, sejthető, hogy a kortársaknak, kollégáknak, barátoknak - köztük művészeknek - volt módjuk gyönyörködni ezekben a képekben, amelyek nemcsak néprajzi dokumentumok, hanem igényes aktábrázolások is. A múzeumban a rajzokat tartalmazó oldalakat sorszámmal látták el; az alábbiakban ezek szerint a sorszámok szerint közöljük az egyes lapokat. F . M . XÁNTUS JÁNOS VÁZLATKÖNYVE IÁNOS XÁNTUS'S SKETCH-BOOK Ceruza, akvarell, papír; 250 X 190 mm Budapest, Néprajzi Múzeum, Kézirattár, ltsz.: R 5531 IRODALOM - BIBLIOGRAPHY: Xántus János: Borneo szigetén 1870-ben tett utazásomról. Klny. Földrajzi Közlemények. Bp. 1880; Sándor István: Xántus János. Bp. 1970. II1-1 8-1 1-18-2 XÁNTUS JÁNOS MOSAKODÓ NŐ WOMAN WASHING 1870 Vízfestékkel színezett ceruzarajz, papír; 245 x I 82 mm Jelezve b. 1.: Matang 1870 / Borneo / Xántus Budapest, Néprajzi Múzeum, Kézirattár, ltsz.: R. 5531 (4.) A Borneo szigetén, Matangban készült kép közepén fekete hajú, fiatal nő áll, a nézővel szemben. Bal kezével egy hatalmas víztartó edény peremére támaszkodik, bal lábával pedig egy alacsony, fa sajtárra. Jobb kezében fél kókuszdióból készült merítőedényt tart. Hosszú haját leeresztette, az csípője alá ér. Ruházata egyetlen hosszú, sárgavörösesbarna mintás kelmedarab, lazán átvetve a csípőjén, így szabadon marad telt keble, kerek hasa. Ékszert nem visel; valójában mosakodni készül: a kókuszhéj-edénnyel öntögeti majd magára a vizet, ahogy Délkelet-Ázsiában és a szigetvilágban mindenütt szokás. F . M . XÁNTUS JÁNOS DAJÁK ASSZONYOK DYAK WOMEN 1870 Vízfestékkel színezett ceruzarajz, papír; 245 x 182 mm Jelezve j. 1.: Xántus / Simunjon 17/4/70 Budapest, Néprajzi Múzeum, Kézirattár, ltsz.: R. 5531 (44.) A Borneo szigetén, Simunjonban, 1870. április 14-én készült kép két daják fiatalasszonyt ábrázol, profilban. Egyikük ül, kezét ölében nyugtatja, puttonyát maga mellé tette. A másik fiatalasszony mögötte áll, puttonnyal a hátán, egyik kezével az előtte lévő puttonyra támaszkodik. Mind a ketten csaknem egészen szembe néznek velünk. Dús fekete hajuk egy részét feltűzték, a többi leeresztve a hátukat takarja. Öltözetük mindössze egy szűk, rövid szoknya, sárga-vörös-barna geometrikus mintával festett kelméből. Felső testük, lábuk mezítelen. Mivel ékszert egyáltalán nem viselnek, valószínű, hogy mezei munkára indulnak. - Az ülőalkalmatosság valójában egy láda, angol felirata (with care glass I J. Xantus Esq. I Sarawak I # 9) szerint a tudós poggyászából való. F . M
