Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)

Katalógus / Catalogue - III. A „nemzeti" akt / The "National" Nude

Kiss BÁLINT A HALHATATLANSÁG REMÉNYE / HAJÓTÖRÖTTEK THE HOPE FOR IMMORTALITY / SHIPWRECKED 183 I Olaj, vászon; 85 x 100 cm Jelezve b. I. a sziklán: V. Kiss Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, ltsz.: 76.3 T IRODALOM - BIBLIOGRAPHY: Honderű II. (1844) 147; Életképek II. (1844) 181. 184-285; A Pesti Művészeti Egyesület által a városi tánczterem épületében kiállított művek lajstroma. Pest 1K44, kat. 84; N. n.: Pesti Mükiállttás. Pesti Divatlap I. (1844) 286; Zádor Anna: Kiss Bálint. In: MMMÉ 1952. Bp. 1953. 34; Széphelyi F. György: Allegóriák a korszak festészetében és grafikájában. In: Művészet Magyarországon 1981. 68. és uo. 310-311. kat. 190. (Széphelyi E. György) III-1 1-1 ISMERETLEN MŰVÉSZ JÓSLAT PROPHECY 1844 Nagy Ignác: Magyar titkok. Pest 1844. I. kötet, 3. füzet, illusztráció az 56. lapot követően Rézmetszet, papír; 100 X 190 mm Budapest, Országos Széchényi Könyvtár, jelzet: 191.283 IRODALOM - BIBLIOGRAPHY: V. Zibolen Ágnes: Barabás Cigánykaravánjának utóélete. Új Művészet VI. (1995) 10. sz. 4-7. és 74-75. R. 7. 1-2 ISMERETLEN MŰVÉSZ ÁLLATSEREGLET Zoo 1844 Nagy Ignác: Magyar titkok. Pest 1844. II. kötet, 7. füzet, illusztráció az 52. lap előtt Rézmetszet, papír; 100 x 190 mm Budapest, Országos Széchényi Könyvtár, jelzet: 191.283 A képet 1844-es Pesti Műegylet-beli kiállítása alkalmával a Honderű ellenszenvvel fogadta. A Pesti Divatlap ugyanakkor a következőképpen magyarázta Kiss Bálint allegóriáját: „A keresztet átkaroló női alak, mint itt a keresztény vallás követőinek képviselője, kit jelenleg a felháborodott tenger hullámai elnyeléssel fenyegetnek, I...] mégis bizodalmasan nyújtja jobbját az ég felé, mert erősen hiszi, hogyha elvész is a test, a lélek élni fog. Mellette ül a török keresztbe kulcsolt kezekkel, mi által tiszteletét szokta kimutatni úgy a nagyok iránt, mint az imájában; ő a tengeri vész közepett sem látszik rettegni, mert halhatatlanságróli nézete szerint, testestül, lelkestül fölmenend a paradicsomba, hol a kéj és a gyönyörélv, a bájoló huryk várnak rá. A lélekvándorlást hívő chinai, ki különben is, midőn imádkozik, szinte állatként mászik a földön, most a halhatatlanság nagy gondolatától foglalkozva, csüggedő helyzetben ül, már csak azért is, mert nem tudja, ha vájjon lelke szelíd állatba vagy valami rút fenevadba fog átköltözni. Az indus, ki mint budheista, azt hiszi, hogy a halál után sem teste, sem lelke el nem vész, hanem e két részéből egy sokkal finomabb s nemesebb lény áll elő, itt most a sir szélén csendes hideg megnyugvással bámul be a körülötte zajgó életbe, s közönyösen várja a jobb világba költözést. Végre Afrika oktalan szerecsenje, kinek tevőleges vallása nincs, ki előtt minden csak sejtés, a halál révén meglepetik azon bizonytalan, aggodalomokozó gondolat által, hogy vájjon a halál után mi lesz hát ő belőle?" Afrikát a legutolsó helyre sorolja, mert ott a nép szerinte „vallástalan". Széphelyi F. György értelmezése szerint az öt világvallás allegorikus alakja között a háborgó hullámok közötti sziklaszirten kiemelkedő keresztfát átölelő nőalak Fides, a keresztény hit allegóriája - hitének szilárdságát tanúsítja. / . G Y . Nagy Ignác a francia Eugène Sue Mystères de Paris-ja [Párizs titkai) példájára tette közzé a városi szokásokat megörökítő történeteinek sorát a Magyar titkokban (1844-1845). Toldy Ferenc (Toldy 1987. 402) kiemelte a történeteket kísérő „különösen jeles genre-képek" jelentőségét. Nem tudjuk, vajon maga Nagy Ignác vagy a közreadó nyomdász készítette egy különféle forrásokból kapott metszetanyag montázsaiból a Bécsi jeleneíe£-metszetsorozat mintájára. A „jóslat" illusztrációja - a Gottfried Schadow Nemzeti Fiziognómiáról szóló szövegkötetében említett jellegzetes „foglalkozás" - a jóslás közben ábrázolja a félmeztelen „cigánylányt", ami a későbbi művészeti ábrázolásokban is mint konvencionális zsánertéma jelent meg. A metszet feltehetően a világszerte népszerű, a világkörüli utazásokat dokumentáló rajzolók egyikének metszetéről származik: meglehet, hogy a kissé férfias leány ábrázolása egy amerikai indiánt (sőt talán férfit) megörökítő metszetlapról került a vándorló cigányokkal találkozó főhős történetét illusztráló képre. Az Allatsereglet című kép egy önmagát a vadállatok ketrece előtt mutogató fekete leányt ábrázol. A főhős leleplezi az önmagát szénnel bekent lányt, akiben Rózsa nevű szomszédjára ismer. / . G Y .