Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)

Katalógus / Catalogue - I. A humanista akt / The Humanist Nude

DOSSI, Dosso (GIOVANNI m NiCCOLO DE LUTERO) FAUN ÉS NIMFA / ERŐSZAK FAUN AND NYMPH / VIOLENCE 1520 KÖRÜL Olaj, fatábla; 71,3 X 67 cm Jelzés n. Eger, Dobó István Vármúzeum, ltsz.: 55.291 IRODALOM - BIBLIOGRAPHY: Pánthy Endre egri főkáptalani nagyprépost magán képgyűjteménye. Eger 1896; Szmrecsányi Miklós: Az Egri Érsek Líceum Múzeumának tárgymutatója. Eger 193 1. kat. 12; Mezzetti, Amália: // Dosso e Battista ferraresi. Ferrara 1965. 137; Goodgal, Dana: The Camerino of Alfonso I. d'Esté. Art History I. (1978) June. 171-172; Bacchi, Andrea: Dipinti ferraresi dalla collezione Vittorio Cini. Kiállítási katalógus. Galleria di Palazzo Cini, Velence 1990; Colivá, Anna: Luce per l'arte. Roma 1994. kat. 13; Corradini, Sandro: Villa Borghese inventarium. Roma 1998. 449-456. kat. 61. Az itáliai reneszánsz udvari művészet reprezentánsának számító Dossi fatáblája egy olyan képsorozat része, mely egykor I. Alfonso d'Esté ferrarai hercegi palotája számára, pontosan a Via Copertán lévő hálószobája mennyezetdekorációjához készült. Az egykor kilenc darab ovális formájú fatáblából álló sorozatot faragott, aranyozott keretezésű kazettás mennyezetre rögzítették. A sorozatból hét a modenai Galleria d'Esté, egy a velencei Cini és egy az egri múzeum gyűjteményében látható ma. A képekre vonatkozó első írásos forrás 1598-ból származik, mely a kilenc táblát mandorla formájúnak írta le. A forrásokból az is kiderült, hogy 1608-ig a helyükön maradtak a táblák, mikor is tisztázatlan körülmények között egy vásárlás során támadt félreértésből a kilenc darab festményt Scipio Borghese kardinálisnak küldték Rómába. Borghese kardinális megbízottja ekkor a kilenc ovális (sic!) táblán harminckét félalakot írt le. A kardinális négy táblát megtartott, ötöt visszaküldött a modenai hercegnek. A visszaszállított öt darab a hercegi udvar leltáraiban a 18. század közepéig föllelhető volt, ma pedig a modenai Galleria d'Esté gyűjteményében látható. A római négy szerepelt a Villa Borghese újabban előkerült 1633-as inventáriumában. A leírásokból az egri és a velencei Cini-gyűjteménybeli egyértelműen azonosítható. Ez a két tábla 1726-ban már Sacceo Saccetti márki gyűjteményében, majd 1748-ban a Capitoliumi Múzeum számára megszerzett darabok leltárában szerepelt. Az egri tábla leírása egyértelmű: „egy másik festmény 3 láb hosszú két félalakot ábrázol, egy férfit és egy nőt, amint összeölelkeznek". De nem maradtak a múzetimban, mert a 19. század elején már Vicenzo Camuccini római festő és kereskedő gyűjteményében bukkantak föl. Az egri tábla 1873-ban a bécsi műkereskedelemből Giorgione-műként került vásárlás révén Pánthy Endre egri címzetes püspök és nagyprépost gyűjteményébe. A püspök haláláig rangos festészeti gyűjteményének más jeles darabjaival együtt az egri nagypréposti palota falait ékesítette. 1906ban hagyatékként a Pánthy-gyűjteménnyel jutott az Egri Érseki Líceum Múzeumába, ahol