Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)

Katalógus / Catalogue - I. A humanista akt / The Humanist Nude

Szmrecsányi Miklós, a gyűjtemény első tudományos feldolgozója határozta meg 1931-ben Dosso Dossi műveként. 1950-től az egri Dobó István Múzeum Képtárában látható a festmény, korábban mint lefoglalt, államosított egyházi vagyon, majd 1992-től az egri érsekség letétjeként. A gyűjtéstörténeti adatok egyértelműen igazolják, hogy az egri tábla és velencei Cini-gyűjteménybeli társa ugyanahhoz a modenai mennyezetdekorációhoz tartozott. A számos írott forrásadat ellenére hosszú ideig eltért a kutatók elképzelése a sorozat datálásáról. Az 1520 körüli sorozat festése több éven át tarthatott. A festői ciklus ábrázolásainak jelentése meglehetősen talányos, feltehetően allegóriák, az érzékelésre való utalásokkal (étel, bor, szerelem, zene), az ösztönök, a vágy, a harag megjelenítésével. Egy feltételezés szerint a sorozat témája egy, az antikvitásban ismert ciklust kívánt fölidézni, s megalkotója föltehetően a ferrarai udvar humanista tudósa, Celio Caicagnini lehetett. A táblák stilisztikai eltérései azon túl, hogy a sorozat hosszú ideig készült, a program laza és igen rugalmas voltára is utalnak. Nem ismerjük azonban eredeti megnevezéseiket, a szakkutatás csak azonosításuk megkönnyítése miatt adott címeket a tábláknak. Ilyen névadási kísérletnek kell tartanunk azokat a latin nyelvű feliratokat, melyek a 19. században kerültek a táblákra, és amelyeket 1939-ben eltávolítottak a felületekről. Például a Cini-gyűjteménybelire Camuccini jóvoltából egy Petrarca-szonett (XXXII.) részletét írták föl: „Nevetés, bánat, félelem és düh". Az 1998—1999-es nagy Dossi-kiállítás alkalmával az egri tábla az Erőszak/Violence elnevezést kapta. A Faun és Nimfa ábrázolása leplezetlenül jeleníti meg a két nem lehetséges viszonyát. A kecskebőrbe öltözött izmos testű férfi fizikai erővel, brutálisan szorongatja a fájdalomtól eltorzult arcú nő testét. A sorozat többi darabjától eltérően szinte semmilyen aktualizálás nincs a képen. A Faunról persze tudjuk, hogy félig állat (leginkább alul) - félig ember, így nyers szexuális támadásán nincs mit csodálkozni. De gondolnánk-e, hogy az 1500-as évek elejének legfrissebb reneszánsz frizuradivatja szerint nyíratja haját, s rendezi el fürtjeit? Az őszülő pofaszőrzetű, öregedő Faun összeszorított ajkakkal, mosolyogva néz a semmibe, míg kezével a nő melleit szorítja. A fiatal Nimfa kibomló, hullámos haja és fájdalmas-szép arckifejezése a Faun gúnyosan célratörő figurájával későbbi korok össze nem illő párjainak ikonográfiái témáját előlegezi. A sorozat Csábítás és Szerelem című kompozícióinak sorába jól illeszkedik az egri Erőszak című tábla. Dosso Dossi életművében nem minden előzmény nélküli a téma feldolgozása. Korábbi alkotásai között is találunk rokon jellegűeket. Ilyen az 1508-1509 körül készült Nimfa és Szatír (Palazzo Pitti, Galleria Palatina, Firenze, ltsz.: 147), ahol a Szatír még állatiasabb megjelenésű, a Nimfa pedig még tisztább, ártatlanabb. Melléktémaként megfogalmazta a Faun és Nimfa kettősét a Bacchanália (Cybele ünnepe, 1515 körül, London, National Gallery, ltsz.: 5279) című festményén is, mely Ovidius művéből (Fasti. VI. 319. I. 391.) merítette témáját. Itt a tisztaság, az ártatlanság és bűn, a sötétség és a világosság tartalmi és festői kettősségének kontrasztja fogalmazódott meg a sötét bőrszínű Faun és a mezítelen, szinte fehér testét köntöse alól fölfedő ölelkező Nimfa alakjában. Az ölelkező egri Faun és Nimfa kompozíciós rokona a ferrarai palota Camera del Poggiolójának egykori mennyezet dísze, az 1524-1526-ra datált Ölelkező férfi és nő című (National Gallery, London, ltsz.: 1234) tondofragmentum. A nő testét szenvtelenül birtokba vevő idősebb férfi és a fiatal nő kettőse az egri Erőszak-tábla szelídített polgári változata. A téma több változatban is megtalálható tehát Dosso Dossi festészetében. Dossi saját festői leleménye Tiziano és Giorgione művészetének befolyása nyomán termékenyült meg, de az ábrázolások mára talányos, nehezen megragadható tartalmának kialakításánál számításba kell vennünk az itáliai udvari kultúra studia humanitatis-tanításának hatását is. A klasszikus mitológia kínálkozó témaazonosítási pontjait számba vette a művészettörténeti szakkutatás, mégsem sikerült azt egyértelműen meghatározni. A reneszánsz morálfilozófia és etika traktátusai, dialógusai, előadásai révén az udvari élet morális kérdései nemcsak az irodalom és az udvari társalgás, hanem a kor művészetének is fontos ábrázolási témáivá lettek. A hálószoba mennyezetdíszeinek jelentését találgatva nem hagyhatjuk figyelmen kívül, miként is vélekedhettek a ferrarai hercegi udvarban olyan erkölcsi erényekről és bűnökről, mint Halvérűség, Szelídség, Dühösség (ld. a Cini-gyűjteménybeli Harag című darabot), vagy Érzéketlenség, Mértékletesség, Mértéktelenség (ld. a modenai Részegség című táblát) Szegyenlősség, Szemérmesség, Arcátlanság vagy Őszinte szerelem, Testi csábítás, Nemi erőszak (ld. a modenai Szerelem, Csábítás és az egri Erőszak címűeket). Véleményünk szerint a Zene című modenai darab megnevezése nem szerencsés, hiszen a mellvédre helyezett kottalapon túl semmi nem utal a muzsikára a képen. A Féltékenység cím, mint a többihez hasonló morális téma, sokkal inkább illik az ábrázolathoz. A hódolója felé forduló leány - akitől szerelmes verseket és éneket kapott - s a reá fájdalommal tekintő ifjú látványa egyértelműsíti ezt. Dosso Dossi egri Faun és Nimfa című kompozícióján a mezítelen testek és az emberi érzelmek érzékletes ábrázolásával a nyers szexuális erőszak egyik legkorábbi morális tartalmú művészi megjelenítője az európai festészetben. Az évszázadok során a ferrarai hercegi hálószobából az egri várbéli egykori kaszárnya épületében kialakított Képtárba került Dosso Dossi-mű az itáliai reneszánsz festészet különleges emléke. A ferrarai képsorozat részeként méltán igényt tarthat a nemzetközi és a hazai szakkutatás további figyelmére.