Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)

Katalógus / Catalogue - I. A humanista akt / The Humanist Nude

A humanista hagyomány i-t GRATIA TORZÓJA TORSO or- A GRACE KR. E. 1 - KR. U. 1. SZ. Márvány; m: 50,6 cm Budapest, Szépművészeti Múzeum, Antik Gyűjtemény, ltsz.: 54.229 IRODALOM - BIBLIOGRAPHY: Castiglione László: Un nouveau fragment du groupe des Trois Charités. SzM Közleményei IV. (1954) 10-20, 96-102 (magyarul); Balil, A.: Varia Helenistico-Romana I. Archivo Espanol de Arqueologia XXXV. (1962) 101. 1 1. b. sz; Sichtermann, H., LIMC III. (1986) 209. 136. sz., s.v. Charis, Charites/Gratiac; Szilágyi János György: Antik Gyűjtemény. SzM Bp. 2002. 15 1. 1. HÁROM GRATIA THREE GRACES Paris, Musée du Louvre Hiányzik a fej, a törzs felső része és a karok, valamint a lábfejek. Jobb lába három, a bal két (alighanem hozzátartozó) darabból van összerakva. A mellen kagylós kitörés, a bal lábszáron nagyobb hiány. Kisebb gipsz- és márványpótlások. Lábát utólag (a posztantik időkben?) lecsiszolták. Karjait külön darabból mintázták meg. A jobb mellen egy további Gratia karjának kis töredéke. Álló, ruhátlan lány szobra. Jobb lábára nehezedik, a balt könnyedén behajlítja. A nyúlánk test szépívű hullámvonalat ír le: a jobb térd lejjebb, a jobb csípő följebb emelkedik, mint a bal, a deréknál viszont megkezdődik a két testfél kiegyenlítődése (ld. a rekonstrukciót, 1. kép). Ágyéka a görög művészetben hagyományossá vált módon, tehát anatómiailag pontatlanul mintázott. A hátrész erőteljesebb plasztikája, gondosabban faragott, mint az előoldal, hiszen az volt a szobor fő nézete. Felülete finoman csiszolt. A Három Graíw-csoport középső alakja. A kompozíció alapja egy híres, valószínűleg a késő hellenisztikus korban (i. e. 2. sz.) készült szobor vagy festmény. Népszerűségét jól mutatja, hogy száznál több példányban és számos műfajban maradt fenn (az említetteken kívül például gemmákon, szöveteken, éremképeken is). Két Gratia a nézőnek szemben állt, a külső lábára nehezedve, a harmadik középütt, háttal. Egyik kezükkel összefogódzkodtak, a másikban rájuk jellemző tárgyat tartottak: egy ókori értelmezőjük, a 2. században élt Pausanias felsorolása szerint rózsát, dobókockát, mirtuszágat (Görögország leírása. VI. 24. 6-7.); az emlékek tanúsága szerint olykor további hasonló jellegű tárgyakat: füzért, tükröt, gyümölcsöket. A Charisok, latin alakjukban Gratiák Aphrodité/Venus kísérői. Bár szférájuk ennél jóval gazdagabb volt (amit jól mutat, hogy a görög mitológiában szüleik közt az Ejt, a Feledést vagy a varázslóistennő Hekatét is számon tartották), elválaszthatatlanul kapcsolódnak Aphroditéhez. Görög és latin nevük egyben köznév is (charis, gratia). Mindkettőnek roppant gazdag a jelentéstartománya, de alapjában Aphrodité világának egyik legfontosabb jellemzőjét fejezik ki: azt a képességet, ami valakit mások szemében bájossá, kedvessé, elbűvölővé, gyönyörűvé tesz (ide értve az értelmezésül adott szavak révén felidéződő további jelentéseket is). A Charisokhoz-Gratiákhoz mítoszok alig kapcsolódnak. Valószínű tehát, hogy a szoborcsoport nem egy történet kapcsán ábrázolja őket, hanem azon a módon, ahogyan megjelenésüket az emberek világában elképzelték. Ez fejeződik ki szépségükben, összefonódott, a „széphajú Charisok" táncára utaló tartásukban és a kezükben tartott tárgyak révén. A szobor értelmezéséhez jó kiindulópontot kínál egy késő antik magyarázat (Servius, ad Aen. I. 720), ami egyúttal arra is figyelmeztet, hogy a lehetséges értelmezési kör a fentiekből közvetlenül adódónál jóval szélesebb. Eszerint a Gratiák Venus és Bacchus lányai, szüleik egyben természetüket is kirajzolják. Ruhátlanul mintázzák meg őket, hiszen a gratia szükségképpen leplezetlen; egymásba fonódott ábrázolásuk is jól illik venusi természetükhöz. Elrendezésük módja viszont másra utal: egyikük nekünk háttal áll, kettő velünk szemben - Servius úgy tudja, az ember kedvességét kétszeresen szokták viszonozni. N . A M 1-2 GUGLIELMO DELLA PORTA ÁLLÓ NŐI AKT NÉGY NÉZETE FOUR VIEWS OE A STANDING FEMALE NUDE 1540-ES ÉVEK Tollrajz, barna tinta, papír; 154 X 112 mm Felirat a verso alsó keretében: No. 22 St / Po del Vaga Budapest, Szépművészeti Múzeum, ltsz.: 1819 IRODALOM - BIBLIOGRAPHY: Zentai 1998. 74-75. kat. 38. (további irodalommal) A mű Guglielmo délia Porta (15 15 körül 1577) életművének jellegzetes rajza, amely egy álló női aktmodellt jár körül négy különböző nézetben. Előkészítő vázlata lehet a ma a Victoria and Albert Museumban lévő ötvösművek dekorációinak (ltsz.: 9253.2), a több nézőpontból is lerajzolt kariatidáknak, a különféle edények és kandeláberek díszítéséhez. Zentai Loránd szerint a tollrajz elnagyolt, töredezett vonalvezetése is della Porta rajzainak jellemzője, míg a női aktok megnyúlt testének és viszonylag kis fejének megformálásában Perino del Vaga késői, 1540-es évekbeli manierista stílusának hatását látja; egyszersmind a rajz készülésének időpontjaként ezt jelöli ki.