Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)

Katalógus / Catalogue - I. A humanista akt / The Humanist Nude

I. A humanista akt A 19. század elejének európai művésze az antik és az itáliai reneszánsz mintát követte, amelynek folytatólagosságát a francia akadémiában, jean-Auguste-Dominique Ingres képzeletre és látásra fókuszáló festészetében látta. A század végén az akadémiától elszakadó, független művész modellje többek között - Manet, Cézanne, Gauguin és Picasso volt. A női aktkép festészetükben és a kiállításunkon megjelenő rajzművészetükben a művészet öncélját képes szemléltetni: értelmét az összetett észlelési folyamat adja, ahol a látás és a képzelet az ismeretlent kutatja. A női akt ábrázolási hagyománya a művészet emberi és világi értékének tudatában gyökerezett. Az antikvitást megújító humanista felfogásban a művész legnagyobb feladata az ember és az ideális szépség, a gyönyör ábrázolása lett, aminek feltétele saját független lelkiismerete volt. Magyarországon közös forrásból merítettek a reprezentáció különféle formái: a török elleni háborúk győzelmi allegóriái, a libertinus politikai karikatúra és a felvilágosodás emberpárjának új humanizmusa. A női akt így a független művészi képesség jelképeként jelent meg, mert a szabad - (nem céhes) akadémikus - művész alakjához fűződött az a képzet, hogy egyedül neki volt joga eleven aktmodellt állítani akadémiai műtermében. A női akt az autonóm művész műtermének dokumentumává vált. Ezeken az ábrázolásokon a női testet öltött antik istennők és allegóriák éppúgy a művészet és a képek hatékonyságába vetett bizalom kifejezői voltak, mint az évszakokat, napszakokat, földrészeket vagy a természeti elemeket megjelenhető képek és cégérek, amelyek a városi közösségi életnek adtak keretet. 1 . G y . I. The Humanist Nude In the early 19th century, artists in Europe were following the antique and Italian Renaissance models, traditions whose continuity seemed manifest in the French academy and the painting of J.-A.-D. Ingres, which concentrated on imagination and vision. By the end of the century, painters like Manet, Cézanne, Gauguin and Picasso represented a new model for the independent artist who had detached himself from the academy. The female nude in their painting and drawing-the latter being featured at our exhibition-represents the autotelic nature of art: its meaning is provided by the complex process of sensation, wherein vision and imagination explore the unknown. The tradition of representing female nudes was rooted in an awareness of the human and mundane worth of art. In what set out to revive antique values, the humanist approach, the greatest task of the artist was the representation of man, ideal beauty and pleasure, all of which was dependant upon the independent conscience of the creator. In Hungary, the varied forms of representation-allegories of the victory over the Ottomans, libertine political caricature and new humanist images of the enlightened man and woman drew upon the same wealth of traditions. ^ Thus the female nude appeared as the symbol of independent artistic ability, because the free (non-guild) academic artist was thought to have the exclusive right to pose a living nude model in ro his academic atelier. The female nude functioned as documentary evidence of the studio of the » independent artist. j: The antique goddesses and allegories who assumed the bodies of women in these representaE tions were expressive of the same trust in the power of art and images, as the one apparent in J= those pictures and trade-signs that depicted seasons, times of the day, continents or natural < forces, and which marked out the space available for public life. / . G V .