Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)

Tanulmányok / Studies - Berecz Ágnes: Egy bizarr délután / A Bizarre Afternoon

plasztikai formálásának, de a frízszerűen elrendezett alakok térbeli ritmizálásának és tagolásának is az eszköze. A festményt az alapján, hogy párdarabja többek között a Három grácia egy nagyobb dekoratív festményhez címet is viseli, Imre Györgyi a Paris ítélete-téma profanizált verziójának

9 véli. Felmerül azonban a kérdés, hogy erre a kép olvasata szempontjából csak kevéssé instruktiv klasszifikációs kísérletre szükség van-e, főleg, hogy Paris ítélete alig különbözik a modelljeit méregető festőtől, amennyiben mindketten, igaz, más okokból, meztelen nőket nézegetnek.'

0 A Parishoz vagy néhai kollégájához, Zeuxishoz hasonlóan meztelen nőket méregető RipplRónai szeme előtt nem Helene versenytársai vagy Kroton szépei állnak, hanem festőmodellek, akik közül az egyiket az œuvre-ben járatos nézők még akár elnagyolt vonásai ellenére is felismerhetik. Az ismerős arc és a hozzá tartozó test Fenella Lowellé, az angol-cigány-francia modellé, aki 1910 közepén érkezett a kaposvári Róma-villába.

11 Ebből az időből maradt fenn Máté Olgának egy Fenelláról készített aktfotója, amelyen a modell beállítása és hajviselete megegyezik a Modelljeim kaposvári kertemben-képen jobbról a harmadik helyen látható nőalak testtartásával és hajviseletével. Imre Györgyi feltételezése szerint a fotó a képhez készült, és beállításában RipplRónai keze nyoma fedezhető fel. A meglehetősen rejtélyes sorsú Fenelláról és kilenchónapos magyarországi tartózkodásáról elsősorban Rippl-Rónai nevelt lányának, Paris Anellának visszaemlékezéseiből szerezhetünk információt, ahol Anella beszámol a sok nyelven beszélő, kiválóan társalgó, egzotikus szépség magyarországi gitárkoncertjeiről és barátságairól.

12 A tény, hogy Fenella hónapokig RipplRónaiéknál vendégeskedett, sokat elárul a festő és modellje kapcsolatáról és Fenella szociális státuszáról. Az artisztikus hajlamokkal megáldott, ambiciózus és emancipált Fenella Lowell, akit nyúlánk testalkata és sötét színei ideális modellé tettek az egzotikus modellek iránti kereslet korában, azok közé a nők közé tartozott, akik foglalkozásukat nem pusztán egzisztenciális kényszerből és kiszolgáltatottságból, azaz nem minden más lehetőség híján űzték. Annak ellenére, hogy a 19. század közepétől a festőmodellek többsége a prostituáltakhoz hasonlóan a társadalmi hierarchia legalján álló, sajnálatra vagy megvetésre méltó, kizsákmányolt vagy feddhető erkölcsű nő szinonimájává vált," kivételek egész sorát ismerjük Manet Victorine Meurent-jétől kezdve Maillol és Dina Verny példáján át egészen Margaret Delektorszkajáig, Matisse utolsó modelljéig. Fenella és Rippl-Rónai kapcsolatát is leginkább ezek mintájára képzelhetjük el, még akkor is, ha kétségtelenül érdekesebb lenne festőt és modelljét egy zaftos viszonyban elképzelni, és így a Somogy megyei idillből egy tollvonással Somogy megyei orgiát kreálni. Ahogy kollégáinak többsége, modelljeihez való viszonyát Rippl-Rónai is egy eredendően professzionális, azaz a modellek meztelenségét az orvoséhoz hasonló közönnyel kezelő relációként igyekezett láttatni. Hihetetlen népszerűségnek örvendő 1902-es kézikönyvében, a La Photographie du ww-ben Klary megjegyzi, hogy „az igazi művész számára a műteremben vagy a szabadban pózoló meztelen női modell látványa minden érzékiségnek híján van".

14 Azon kevés alkalommal, amikor erre szüksége volt, Rippl-Rónai is megpróbálta elhessegetni azt a feltételezést, hogy az akt festése és rajzolása bármiben különbözne egy biedermeier karosszékétől. 1913-ban, az Ötven erotikus tollrajz kiadásakor egy Lengyel Gézához írott levelében a festő a következőket írta: „Rajzaim, melyek tisztán rajz szempontjából készültek - némelyek még akkor, mikor ilyen célból még nem volt szokás sehol sem rajzolni, kiadattak főleg azért, hogy így olcsóbb szerével férhessenek hozzájuk - oly dolgokhoz, amiket az értékes5. Rippl-Rónai József: Három akt (Three nudes), 1910-1911. Magyar Nemzeti Galéria, Budapest nek látszó formák és szép mozdulatok miatt bűn lett volna le nem rögzíteni. - Ezen kiadási formánál a kiválogatott rajzokon kívül maga az anyag is, amelyre reprodukálva lett, erősen foglalkoztatott, úgy az album belsejében, mind külsejében. Egy új, eddig nem ismert bemutatkozást jelentsen a fehér, bibliofil munka. Szeretném, ha helyesen művészi és így szociális szempontból is magyaráznák."

15 Ha valamivel, hát helyes magyarázattal biztosan nem szolgálhatunk Rippl-Rónai József Modelljeim kaposvári kertemben című festményét illetően, így nem marad más hátra, mint szemügyre venni néhányat a helytelenek közül. Első látásra a festmény modern idillnek tűnik, amelyben a festő pózoló modelleket méreget, a kutyák henyélnek, Lazarine, a feleség és Anella, a nevelt lány pedig békésen nézelődnek. A halmozott birtokviszonyt kifejező cím azonban egy szemernyi kétséget sem hagy afelől, hogy mindennek, amit látunk, a festő áll a fókuszában, az a Rippl-Rónai, aki Párizsból hazatérve nagy erőkkel és maradéktalan sikerrel fáradozott azon, hogy a magyar modernista festészet kulcsfigurája legyen.