Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)
Tanulmányok / Studies - Berecz Ágnes: Egy bizarr délután / A Bizarre Afternoon
Durand-Ruelnél kiállított, jelenleg lappangó kép, a Femme devant la glace 3 címe pedig azt tanúsítja, hogy Rippl-Rónai már Bonnard azonos címen és tematikában festett művei előtt foglalkozott a tükröződő felületekkel szétszabdalt és megkettőzött térbe állított meztelen női test ábrázolásának problematikájával, amelynek legismertebb modern megfogalmazásai Degas toilette-képein jelennek meg. A műteremben ábrázolt modellek és a Rippl-Rónai képén is látható kép a képben-motívum talán legközelebbi formai analógiáját Georges Seurat két verzióban is ismert, Les modèles című képén fedezhetjük fel. Rippl-Rónai aki franciaországi éveiben komoly érdeklődéssel figyelte Seurat festészetét 4 - minden bizonnyal ismerte a Grande /<2ííe-önidézettel és csendélet-fragmentumokkal operáló festményt. 5 A plein-air festészetre jellemző technikával 4. Rippl-Rónai József: Ideálizmus és reálizmus (kárpitterv) (Idealism and Realism, tapestry design), 1894-1895. Magyar Nemzeti Galéria, Budapest festett műtermi jeleneten Seurat a háttérben látható Grande Jatte-kép és a meztelen modellekkel, levett ruhákkal teli műtermi kontrasztján keresztül meztelenség és jelmez, természet és kultúra, valóság és művészet ellentétpárjaira játszik. Rippl-Rónai képe egy limitáltabb konceptuális térben mozog ugyan, de Seurat Les modèles-\éntk nyomát kétségtelenül magán viseli. Ha valaki 1911-ben Magyarországon szekularizált aktot festett, az bizonyos értelemben hűségnyilatkozatot tett a modernista festészet mellett. A Modelljeim kaposvári kertemben a magyarországi művészet történetének abban a periódusában készült, amikor az akt a modernista festészet egyik legfontosabb képtípusává, a képi ábrázolás addig bevett konvencióit kifordító festészeti stratégiák elsődleges eszközévé vált. Mindez már csak azért is érdekes, mert előzmények nélkül következett be. Kernstok, Rippl, Nemes Lampérth, Vaszary vagy Ferenczy aktjai előtt a magyarországi festészetben csak elvétve találunk szekuláris és modern aktábrázolásokat. Az akt a magyarországi modernista festészet kezdetével egy időben és azzal szoros összefüggésben emancipálódott, hogy nem sokkal ezután a Fried Pálok és a Frank Frigyesek kedvenc ábrázolástípusává váljon. Az akt hazai emancipációjának története a Második Császárság korabeli Párizs festészetéből ismert koreográfiát követi néhány évtizedes késéssel, 6 de a képtípust vezérzsánerré tevő Rippl, Kernstok vagy Vaszary művei stiláris és formai szempontból egyidejűek az európai modernista festészet domináns paradigmájával. Rippl-Rónai pucér, fűre állított modelljei a természet lágy ölén ábrázolt női aktnak, azaz annak a Venus Naturálisnak a kései verziói, amely a klasszikus festészeti repertoár ismert elemeként a cinquecento, majd a rokokó festészet concert champêtrefjeinek központi figurájává vált. A modernista festészet szekuláris aktjainak legnagyobb, Rippl-Rónai által is úton-útfélen látott része éppen a Venus Naturalis figurájához kötődő ábrázolástípusokból ágazott le: az aranykor-, az Árkádia- és a fürdőzőtéma ismert modern variánsai a 19. század végén, a pleinair festészet megjelenését követően pedig még gyakoribbá váltak. Az Ingres L'Age d'or--vázlatain, Puvis de Chavannes allegóriáin és Renoir fürdőzőin látható nőalakok őstípusa ugyanaz, mint Rippl-Rónai kerti modelljeié vagy a Matisse modern pasztoráljain megjelenő aktoké. A természetbe helyezett női akt a nyugati festészet történetének egyik legkitartóbb szereplője, és persze nem véletlenül: a nők másodlagos társadalmi szerepére és reproduktív biológiai funkcióira épülő sok száz éves sztereotípiák szerint kevés dolog tűnt természetesebbnek, mint a természethez a férfinél minden tekintetben közelebb álló nőt a természetben megfesteni, ráadásul úgy, ahogy a natura megköveteli, azaz meztelenül. Mint azt számos, a Modelljeim kaposvári kertemben idilljével nagyjából egy időben keletkezett mű példája mutatja, az Árkádia-téma és a természetben ábrázolt akt azonban nem feltétlenül csak nőket ábrázolhatott. Ne feledjük, hogy Rippl-Rónai aktjai nem sokkal azután kerültek a festő családi tablójára, hogy Kernstok Károly anyaszült meztelen, atletikus lovasokat festett a nyergesújfalui Duna-partra. A Modelljeim kaposvári kertemben nőalakjai a RipplRónai-ceuvre képről képre vándorló sémái. A kép bal szélén álló nő a festő ma csak vázlatok alapján ismert kárpitján, az Idealizmuson (4. kép) is feltűnik, míg a jobb oldalon látható három akt együttese két 1911 körül készült vázlatról, a Három akt (5. kép) és a Hárman (kat. IX-11) című rajzról is visszaköszön. 7 A négy, frízszerűen egymás mellé rakott, életnagyságnál nagyobb nőalak tartása az akadémiai akttanulmányok és a klasszikus festészet pózait idézi. A félig felemelt karok a görög és a hellenisztikus szobrászat óta ismert Venusok testtartásának a maradványai: Rippl-Rónai modelljei nem nyakláncot vesznek fel vagy fésülködnek, mint sok száz éven át a felemelt karú Venusok vagy Thétisek tették, de pózaik direkt kivágataik az előbbieknek. Rippl-Rónai megbillentett csípővel és félig behajlított lábbal ábrázolt nőalakjain egy másik, a klasszikus festészetre és az akt akadémiai kánonjára jellemző testtartást is felfedezhetünk, a Polykleitos szobrai óta ismert és Kenneth Clark által minden részletében elemzett déhanchement-ef, amely képünkön nemcsak a női test
