Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)

Tanulmányok / Studies - Imre Györgyi: A modell / The Model

Róbert a művészt modelljével ábrá­zoló kompozícióin. 43 (Kat. VI-43, 42, 44) Canzi Ágost - aki Ingres egyetlen Magyarországon működő tanítványa volt 44 - egy herculaneumi freskó után hozta létre ma kallódó Faun és Bacchánsnő című olajfestményét 1827-ben Párizsban, feltehetően met­szet alapján. 41 (5. kép) Ötven év múl­va Zichy Mihály Párizsban készült erotikus rajzsorozatát feltehetően még mindig itáliai rene­szánsz erotikus sorozatok metszetmásolatai inspirálták. A neorokokó díszletben „aktualizált" jelenetek a Marcantonio Raimondi Istenek szerelmei című erotikus sorozatáról készült 19. századi másolatok konvencióját követték. 46 (Kat. 1-5) A képi források jelentősége a művész munkájában óri­ási volt amiatt is, mert az aktállítás akadémiai privilégiu­mát a gyakorlatban tilalmak és korlátok vették körül. A reneszánsz elvek, Poussin közvetítésével, a francia aka­démia képzési hagyományában éltek tovább. 4 " A gyakorla­ti oktatás a királyi palotában lakó mester műtermében folyt, de csak férfi aktmodell után. A kérvényt a női akt állítására a növendékek számára még 1790-ben is hivata­losan elutasították, és szigorúan betartották ezt az előírást a Villa Mediciben lévő római Francia Akadémián is. 4S David École-ban lévő műtermében már rajzoltak női akt után. 49 1835-ben Ingres feljegyezte, hogy „az isteni Capitoliumi Venus"-t XII. Leó pápa haláláig (1829) egy kabinetben elzártan tartotta, és csak külön engedéllyel le­hetett megtekinteni. M) A bécsi akadémián a reformkor művésze nem rajzolha­tott aktot női modell után - a Mária Terézia császárnő ál­tal egykor aláírt statútum privilégiumai közül a „női"-t utólag ceruzával kihúzták a férfi aktmodellek mellől csak otthonában és műtermében, vagy a privát stúdió­akadémián tudta ezt megtenni. így állítottak női aktot id. Marko Károly és a nála megforduló magyar művészek is itáliai műtermében, 1835 körül. 52 (Kat. VI-2, 3, 4) Carl Rahl (1812-1865) akkor kezdett élő női aktmo­dell után festeni, miután Münchenen át, a forradalmi Pá­rizsból visszaérkezett Bécsbe, 1850-ben. Pihenő baccháns­nő'^ ihlette Györgyi-Giergl Alajos szabad másolatát 1855­ben.' ! (Kat. V-38) A bécsi állapotok általánosak voltak Európában. Pevsner szerint az 1850-es évekig majdnem minden állami iskolában tiltották a női aktmodell állítását, és a hivatalos akadémiák 19. századi programjai eleve elzárkóztak az új tendenciák követése elől.' 4 Henszlmann Imre szavai ezt il­lusztrálják: „az académiákba asszonyi modelleket fölállí­tani többnyire nem szabad, gyermeket vagy vén embere­ket használni nem szokás, s így a kezdő csak középkorú vagy fiatal emberekre (többnyire katonákra) van szorít­va". 5 ' Rendhagyó volt a madridi San Fernando Akadémia, ahol még a férfimodell alkalmazása is hosszú ideig tiltott volt, és London, ahol elsőként, a Királyi Művészeti Tár­saság 1768. november 28-i megalapításakor már feladat­6. Antik herma­frodita-szobor (Antique Statue of the Sleeping Hermaphrodite) , 150. B.C. Musée du Louvre, Paris ként szerepelt a különféle karakterű női aktmodellek állí­tása is. Ez az akadémia jogi státusának volt köszönhető, hiszen a londoni Királyi Akadémia teljességgel magánin­tézményként működött; a királynak nem ellenőrző, csu­pán kezdeti támogató szerepe volt. Az engedmény nem a felvilágosultabb szemlélet következménye volt tehát, hi­szen 1863-ig nem iratkozhatott be nőművész az akadémi­ára, 1893 előtt nem rajzolhatott férfi aktmodellt, 56 illetve a modellt még ekkor is „részben drapériával kellett takar­184l-l842-ben ugyanerről a „viktoriánus" szemlélet­ni ről számolt be egy berlini öregdiák, ott ugyanis a klasszi­kus szobrok gipszmásolatait széles sállal fedték, a Medici Venust a csípője körül pedig lazacszín lepellel övezték. A női modell alkalmazása Stockholmban 1839-től, Nápoly­ban 1870-től, Berlinben 1875-től volt lehetséges, a londo­ni rajziskolában (Royal College of Art) azonban még 1873-75-ben sem engedték. 1 A női akt rajzolása még a század utolsó negyedében is ritkaság, különleges vonzerejét tanúsítja Van Gogh-nak a fivéréhez, Théóhoz az antwerpeni akadémiáról írt, 1885-86-os levele: „női aktmodellt nem használnak az akadémián, és privát is csak nagyon kivételesen. [...] Bi­zonyosan Párizsban valamivel jobb a helyzet, és azt hi­szem, hogy nem keveset tanulhat az ember a férfi és a női test állandó összehasonlításából, hiszen azok mindenben és mindig egészen mások. Ez lehet difficulté suprême^ de mi lenne a művészet és az élet ezek nélkül?" 58 Az érzelmet kifejező arc tárgyán túl, amelyről lejjebb bővebben szólunk, az európai festészeti akadémián az emberi test sokáig elsősorban tehát a férfi testét jelentet­te.'' 9 Az akadémikus módszer pedig - amint Poussinnél láthatjuk, aki a fény és az árnyék hatását a kivitelezés előtt eleven modellen ellenőrizte'" - bizonyos mértékig a férfimodellel vagy a művész saját testével is megelége­dett. A nemek közötti különbséget felfedező 19. századi természettudománnyal ellentétben, a David iskolája nyo­mán elterjedő klasszicista akadémiai értékhierarchiában legfelülre egy esztétikai teljességgel és harmóniával kö­rülírható, androgyn szépség került, amelynek testén, az antik szobrok mintájára, „a bőrfelület [...] nincs megfe­szítve, hanem szelíden simul az egészséges húsra, s azt dagályos terjengősség nélkül kitölti. [...] A bőrfelület so­hasem vet különálló és a hústól elválasztott kicsi redő­ket, ahogy a mi testünkön." 61 Ebben a szépségideálban a herculaneumi falképen egymást ölelő Venus és Mercurius testi sajátosságai együtt jelentek meg. Tematikailag is okot adott erre az akadémia kedvelt mitológiai története

Next

/
Oldalképek
Tartalom