Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)

Tanulmányok / Studies - Bicskei Éva: A helyi mint nemzetközi / The Eocal as International

sége, a túlórában foglalkoztatott, illetve díjazás nélkül tevékenykedő tanárok motiválatlansága és a dologi kiadásokra fordítható évi összeg, amely a (női) modellek számát is megszabta. Ezek a tényezők ugyanis a modellek egyre merevebb és egyszerűbb beállítását idézték elő.

73 Nemcsak a Rumbach utcai bérleményt, hanem a sugárúti épület reprezentatív termeit is kezdettől fogva jellemezte a zsúfoltság, a „mintáktól" való ideális távolság hiánya, ami az alaktanulmányok színvonalát negatívan befolyásolta.

74 Bár a rendelkezésre álló termek száma az idő előrehaladtával bővült, a diákok dinamikusan növekvő létszámával lépést nem tarthatott. Az 1902/03-as tanévtől az alakrajzi órák mennyiségének megemelése a meghatározott létszámú és fix fizetésű tanári kar teherbírását is próbára tette. Az óraszámok teljesítését csak kifizetetlen túlórával lehetett megoldani, ami éveken keresztül húzódó feszültséget okozott a minisztérium és a Mintarajztanoda tanári kara között, és még inkább elvette a tanárok kedvét az amúgy is fárasztó munkától. 1 Átmeneti megoldásként különböző képzési szintű és célú osztályokat vontak össze - akkor, amikor a tanrend elvben nagyfokú specializáltságot írt elő. Egy ponton túl azonban az összevonás sem működött, mert például „ez már két osztály összevonásával elérte a tetőpontot, amennyiben a tanárjelölteknél a tanítványok száma az alakrajznál 46-48-ig is emelkedik. Hogy ez milyen terhes feladat, azt csak az tudja, aki ismeri a tanárképzést, mert ez a művészképzéssel nem vehető egy mérték alá"."

h Az óraösszevonáson túl egy másik, a „felelősség szempontjából [nem] kívánatos" lehetőség a „délelőtti fejrajzolás" és az „esti akt" oktatásának elválasztása volt (vagyis ugyanabban az osztályban a két gyakorlatot nem egy, hanem két tanár vezette).

77 A kiterjedt alak- és aktstúdiumok a megfelelő pénzügyi keret hiányában egyre radikálisabb lépések megtételét követelték, és ezzel gyakorlatilag az élő modell tanulmányozásán alapuló tanrend elméletét változtatták meg. A főiskolává válás évében (!), az 1907/08-as tanévben az elsőés másodéves férfi tanárjelöltek aktrajzát fél évre törölték/* a nők esti aktrajzát pedig délelőttre tették át, annak ellenére, hogy az esti aktrajz lényege abban állt, hogy a mesterséges világítás a formákat jobban kiemelte, vagyis megkönnyítette az alak tanulmányozását.

79 Bár a nőket a férfiakkal összevonva gazdaságosan tarthatták volna meg az órákat, de a társadalmi (nemi) korlátok még 1907-ben is erősebbek voltak a pénzügyi korlátoknál: a tanári kar a továbbképzős rajztanárnők és a férfi rajztanárok koedukált aktrajzolása helyett az előbbieknek a rajztanítónő-növendékekkel közös, délelőtti alakrajzóráját szavazta meg.

80 Az aktállítási költségek azonban még ezekkel a megszorításokkal sem fértek a megszabott pénzügyi keretekbe. 1907 decemberére „a modellköltség óriási módon megnövekedett",

81 és erre Várdai Szilárd gazdasági igazgató az (egyébként elvetett) megoldást a modellekkel való „takarékoskodásban" és a kiterjedt alakrajzi órák számának csökkentésében látta, „oly módon, hogy reggel 8 óra helyett 9 órakor kezdjük a figurális rajzot és festést. [...] Csökkenteni lehetne a kiadást az által is, ha a szaktanárok túlnyomó mértékben alkalmazott női aktok helyett inkább férfiaktokat alkalmaznak.""

2 Vagyis, a 19. század közepe óta jellemző nemzetközi gyakorlathoz hasonlóan a Mintarajztanoda is - és ez egy ideje feltétlenül így lehetett - inkább női modelleket foglalkoztatott. A női modellek drágábbak voltak a férfiaknál - ez retrospektiven is feltételezhető -, ami azt jelzi, hogy ellentétben az európai folyamatokkal, a női modellkedés professzionalizációja még nem zajlott le: a női meztelenül pózolás prostituáló konnotációi miatt került többe. A nemzetközi irodalom arra utal, hogy a nők esetében a modellkedés csak néhány éves életszakasz, időszakos pénzkereset volt, ami ugyancsak hátráltatta az „előzetes alkun" alapuló munka professzionalizálódását.

83 A dologi kiadások közé tartozó modellállítási költségeket általában szűkös pénzügyi keret fedezte.

84 Az 1878/79-es tanévben „élő minták díjazására [...] több mint ezer forint" állt rendelkezésre.

85 Mivel 1875-ben, a növendéki rajzok alapján legalább két férfi és két női modellt (ha nem többet) alkalmaztak az intézményben, ennyi modellel mint minimummal számolhatunk 1878/79-ben is. A modellek így a rajztanárok egyébként alacsony állami ösztöndíjánál

86 kevesebb javadalmazásban részesültek a délelőttönként két-két és esténként néhány órás pózolásért. Ez esetleg utalhat arra, hogy a modellek alsóbb társadalmi rétegből származtak, és rászorultak az összegre. A rajztanárok ösztöndíjánál is alacsonyabb juttatás a diákoknak a (női) modellekkel szembeni viselkedésére is kihatott: a nemi hierarchiát a társadalmi pozíció hierarchiája erősítette meg. Az aktállításra fordított összeg az Értesítők sematikus - ezért pontatlan - adatai alapján az 1888/89-es tanévtől, esetleg már az előtt is néhány évvel, 2000 forintra növekedett - ezt az egyre korábban bevezetett „élő minták" utáni fej- és alaktanulmányok is indokolták.

8

" Az 1896/97-es tanévtől, a művész- és a rajztanárképzés differenciálásával elkülönült alaktanulmányok újabb modellek alkalmazását követelték meg: ekkor a keret 3000 forintra emelkedett (az intézmény 66 070 forintnyi éves költségvetésének elenyésző, 4,54 százalékát jelentette).

88 Az 1899/1900-as tanévtől ez az összeg 6000 koronát tett ki, és néhány éven keresztül ez az adat ismétlődik az Értesítőkben.*

9 Az 1903/04-es tanévtől a költségeket más összegekkel összevonva közölték (majd ugyancsak változtatás nélkül éveken keresztül ismételték).

90 A főiskolává válás évében, vagyis amikor a (szervezetileg és pénzügyileg) különálló mesteriskolákat a Mintarajztanodához kapcsolták, a modellállítás (és az oktatáshoz szükséges más taneszközök) költsége megduplázódott.

91 1909-ben a Főiskolán a kiterjedt alakrajzi stúdiumokra épülő rajztanárképzés, a szobrászati, festészeti és női mesteriskolák, az esti akttanfolyam modellállítási költségeinek százalékos aránya az 1896/97-es tanévhez képest megkétszereződött (a költségvetés 9,05 százalékát tette ki).

92 Mivel nem feltételezhető, hogy az „élő minták" díjazása ekkora mértékben növekedett volna az évek előrehaladtával, a megemelkedett kiadások több modell alkalmazását jelenthették. Az összeg arányának megduplázódását azonban