Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)
Tanulmányok / Studies - Bicskei Éva: A helyi mint nemzetközi / The Eocal as International
nem követte az akttanulmányok színvonalának relatív emelkedése. Ugyanis ezalatt a diákok létszáma is majdnem megkétszereződött, valamint elkülönült a művész- és rajztanárképzés, amit néhány év múlva „művészibb alapokra" helyeztek, és ez az alaktani órák számának megnövekedését vonta maga után, továbbá megnyílt egy több teremben több modellt foglalkoztató esti aktrajzoló szabadiskola is. 9 ' A századfordulón a tanárok fizetetlen túlóráiról, a folyamatosan növekvő zsúfoltságról, évfolyamok és szakosztályok összevonásáról tudósító megjegyzéseket ebben a feszültségben kell értelmezni - az „élő minták" díjazására fordítható összeg nem tartott lépést a rohamosan növekvő szükséglettel, és ez az alakrajzi képzés minőségét beárnyékolta. Modellből is kevés volt - egyre több férfinövendék szegezte tekintetét a (női) modellre. Egy olyan intézmény történetének kutatásához, ahol a meztelen női test rajzolása fiatal férfiak képzésének részét jelentette, a feminista episztemológia, 94 valamint az általa inspirált, a társadalmi nemi megkülönböztetésekre érzékeny interdiszciplináris (művészet)történeti kutatások 9 ' kritikai elgondolásai megfelelő keretet biztosítanak. Ezek alapján a megfigyelő tekintete a hatalomgyakorlás eszközeként jelent meg, amely a vizsgálandót alanyiságától megfosztva tárggyá változtatta, és ezzel a vizsgáló szubjektumként való önmeghatározását segítette elő. A művészeti életben mindehhez a tanulmányozás tárgyának a vágy tárgyával való átfedettsége járul, vagyis a társadalmi nemi és pozícióbeli hierarchiának a férfi művészek és női modellek viszonyára, és az ennek lecsapódásának tekinthető „akadémikus" reprezentációkra kiható, meghatározó jellege. A mintarajztanodabeli modellek eltárgyiasodását már rendszerezésük és megnevezésük is jelzi. Az intézet taneszközei - a lap- és domború minták, a könyvtár gyűjteményei - közé nemcsak a „régi és újabb kori jeles szoborminták és fejminták, valamint egyes testrészek természet után készült főszöntvényei" tartoztak, hanem ezen élettelen taneszközök között kapott helyet „az élő (fej- vagy alak-) minta", azaz azok az „élő férfiak és nők, kik előzetes alku szerint naponként több órán át, meghatározott díjazás fejében mintául állanak és ülnek a növendékek előtt". 96 Ez a funkcionális felfogás a hivatalos narratívakat jellemzi, ugyanakkor egy mind miniszteriális, mind intézményi szinten ismert, gyakorlati problémát takart. 9 ~ A női „élő minták" alkalmazásából eredő bajokat példázhatja Stróbl Alajosnak - az epreskerti szobrásznövendékek vezetőjének - egyik Keletihez írott, 1897-es levele. Stróbl felpanaszolta, hogy „gyakori felszólításom dacára a modellek azokon az órákon keresztül, amelyekben művészi célokra nincsenek elfoglalva, sétálnak a kertben. Igen szépen kérem sürgősen talán szigorú rendeletet kiadni, hogy a modellek csak - ha meg vannak rendelve - és szükség van rájuk, a kertben tartózkodjék [sic]". 9S Keleti nem habozott, és figyelmeztetése „a Stróbl és Lötz iskolák fekete tábláin kifüggesztetett" (vagyis nemcsak Stróblnak és nem először okozott gondot a modellek és növendékek tanulmányokon túlnyúló viszonya). 99 A problémát nem a modellek okozták - a férfinövendékek provokáltak: a tanulmányozás lezárultával a modellek számukra megmaradtak a vágy tárgyainak, az igazgató viszont ezt a tanulmányok veszélyeztetéseként látta, és büntette. 100 A diákoknak a női modellekhez fűződő kapcsolata, annak megélése Both Menyhért egy anekdotikus publicisztikájával példázható, amely a nyilvánosság elől elzárt, de azt talán a legjobban érdeklő mintarajztanodabeli alakrajz-stúdiumokról szólt. 101 Both a szegény, ámde bohém növendék pozíciójából beszélt, és ennek a nézőpontnak lényegesebb része volt az, hogy férfi, semmint az, hogy diák, vagyis az, hogy egy olyan intézmény keretébe tartozott, ahol (különböző) nőkkel (különböző) kapcsolatba kerülhetett, és ahol a művészeti stúdium a szexuális vágyódással szétválaszthatatlanul összekeveredett. Annak ellenére, hogy az első szakosztályosok hivatalos órarendjének ekkor még nem volt része az „élő minta" utáni alakrajz, Both egy reggeli fejtanulmány-óráról számolt be. 102 Tőle értesülünk arról, hogy a délelőttönkénti fejtanulmányokhoz a modellek beállítása már a tanárok megérkezte előtt megtörtént - ami a növendékek aktív részvételére is utalhat: mire ők beléptek az osztályba, már korrektúrázni kezdhették a növendéki munkákat. 10 ' Nem világos azonban, hogy a feltehetően egy héten keresztül tanulmányozandó alapbeállítást ki határozta meg. 104 Az azonban, hogy Székely Bertalan és Greguss János a nemzetközi akadémiai gyakorlatnak megfelelően csak korrektúrázni járt be az órákra, kihatott a (felügyelet nélküli) diákok modellekkel szembeni magatartására is. A növendékek ahelyett, hogy művészeti tanulmányokra inspiráló Múzsáknak tekintették volna a pózoló modelleket, például a - Both által említett - „holde Paulá"-t, rájuk leginkább csak mint (meztelen) nőkre pillantottak. Ez azonban visszahatott a művészeti stúdiumra, és a képzést magát hátráltatta. A levéltári iratanyag is arra mutat, hogy az alsóbb társadalmi osztályból érkező, szerény előképzettséggel rendelkező, fiatal, nőtlen férfiak szemében - a csoportlét felerősítő hatásának következtében 10 ' és egy olyan helyzetben, amelyet a társas viselkedés nem szabályozott, a gyakran jelen nem lévő tanár nem regulázott a laza drapériába burkolt, illetve meztelen nő kétes megítélés alá eshetett. Az „élő minták" utáni alaktanulmányok gyakorlatához szokva a mintarajztanodabeli férfinövendékek a nyilvánosságban láthatóvá vált nők között en bloque nem tudtak differenciálni: nemcsak a női modellekben, hanem a nőnövendékekben, 106 a Mintarajztanoda környékén tanuló," 1 illetve művészeti kiállításokat látogató nőkben is (csak) vágyaik tárgyát látták. 108 A rajztanítójelöltek számára már az első évfolyamtól kezdve kiterjedt, női élő minta utáni tanulmányokat előíró tanterv bevezetésének évében, 1902/03-ban különösen megugrott az (alsóbb évfolyamos férfinövendékek által elkövetett) nőkkel szembeni „lovagiatlan, illetlen viselkedéssel" kapcsolatos esetek száma, és egyben a zaklatás egy speciális, a növendékekre jellemző változata jött létre. Egy, az Andrássy úton vasárnap délután promenádozó „tisztességes hölgy" és lánya ellen elkövetett „sértő viselkedéssel" betelt a pohár. 109 Az eset, amit a női modellekkel szembeni viselkedéssel hoztak kapcsolatba, oda vezetett,
