Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)

Tanulmányok / Studies - Kinses Károly: Egy kis akt-tipológia / A Sort of Nude Typology

a lap még tovább megy, s azon is méltatlankodik, hogy miért engedélyezték a propagandául szolgáló szórólapok terjesztését, melyeknek képei sejtetni engedték az előadás lényegét. Forgalmazásuk, gyűjtésük, a lakáson belüli elrejtésük, a mindmáig meglévő szégyenérzet a nagypapa eltévelyedése miatt sem segít a ma fotótörténészének, hogy megfelelő számú adatot gyűjtsön ezekről a képekről. A források is meglehetősen gyéren állnak a kutatók rendelkezésére, hiszen ez mindig valamennyire az intimszféra része (is) volt. Ráadásul ha egy ilyen képeket, kiadványokat gyűjtő ember meghalt, erotikus gyűjteménye szinte azonnal az utódok tisztogatási szenvedélyének áldozatává vált. A családi képek, az utazásokon készített vagy vásárolt fotók még csak-csak öröklődtek, hagyományozódtak a generációkon át, az ilyen „kényes" képek szinte soha. (3. kép) Amely közgyűjtemény ilyet őriz, érdekes módon az is inkább félti, dugja a lehetséges kutatók elől, tehát nincs könnyű dolga az e téren vizsgálódónak, aki maga is kockára teszi kicsit komolyságát, szakemberségét.'

4 Csoda-e, ha magára valamit is adó szakember, művészettörténész számára ezzel komolyabban foglalkozni valahogy kisszerű volt, komolytalan dolog, legfeljebb egy kis pénzkereseti forrásként jöhetett szóba. Aktokat fényképezni még csakcsak, gyűjteni őket azt igen, de kutatni, csoportosítani őket, nézegetésüknél mélyebb következtetéseket levonni belőlük, behelyezni őket a hazai és nemzetközi trendekbe, nem, azt inkább nem. Pedig még lapokat is adtak ki ilyen képek népszerűsítésére. 1883-84-ben jelent meg Magyarországon a Pikáns Lapok első és második évfolyama. Szerkesztette: Bocaccio. 1883. szeptember 2. és 1884. december 28. között hetven szám jelent meg ebből a pikáns, szatirikus élclapból.'

1 A gyarmati népek néprajzi fotói 1860-1941 körül Az egzotikus népek felé forduló figyelem nyomán indulnak el a kutatók, fényképészek a távoli, ismeretlen tájakra. Tudományos vizsgálódásaik, gyűjtéseik, sok ezer darabra rúgó fényképfelvételeik felkeltették a széles közönség érdeklődését is. Ezt természetesen a fényképezés technikájának fejlődése tette lehetővé, új nyersanyagok, fényerősebb optikák, kisebb méretű gépek, melyek alkalmassá tették a fényképezést a műtermek falain kívül is. Az etnográfia, az antropológia dogmatikus szabályai szerint készült képeket általában a merev frontalitás, a szimmetria, a félközeli képkivágás jellemezte. A meztelen bennszülött nők, férfiak, gyermekek mint egzotikus tárgyak jelentek meg ezeken a képeken. Az a néhány nagyon tehetséges fotós, aki nem e szabályok betartásával fényképezett, messze kiemelkedik a botcsinálta utazók, tudós, ámde amatőr fényképészek közül. Később, ezt a kialakult érdeklődést kihasználva, színes bőrű modellekről készült „álnéprajzi" fotók is piacra kerültek. Míg az eredeti, etnográfiai ihletésű felvételek elsősorban a tudományos fényképezés területéhez tartoznak, a beduin, néger, mulatt, óceániai bennszülöttekről készült „egzotikus" fotók az újat, a nem megszokottat, az egzotikust bemutató aktfelvételek gyűjtőinek kedvenceivé váltak. Magyar vonatkozásai is jócskán vannak e területnek. Xántus János 1868-ban részt vett az osztrák-magyar keletázsiai expedícióban, Ceylonban, Jáván, Borneón és Sziámban gyűjtött és fényképezett, fotós hagyatékának egy részét a Néprajzi Múzeum őrzi. Teleki Sámuel expedíciója 1888-1889-ben készített felvételeket Afrikában, melyről több könyv is beszámol, képeket is közölve. 1895-ben Bíró Lajos, a Nemzeti Múzeum őre Új-Guineában fényké3. Két nő (Two Women), c. 1922. Magántulajdon (Private Collection) pezte a pápuákat, mindhárman kimondottan néprajzi céllal. Utánuk kutatók, vadászok, néprajzi gyűjtők hoztak haza ilyen jellegű felvételeket, így Hopp Ferenc, Almásy György, Lóczy Lajos, Cholnoky Jenő, Kittenberger Kálmán, Zichy Jenő gróf, gróf Széchenyi Zsigmond és mások. Ezek a képek a ruhátlan bennszülöttek ábrázolásakor nem elsősorban a szép testet, az esztétikumot, hanem a miénktől gyökeresen különböző civilizáció egy tagját kívánják bemutatni, de legalább egy mozzanatában a legtöbb tartalmaz valami erotikus elemet is. Erre legjobb példa Festetich Rudolf Salamon-szigeteken, Tahitin a meztelen és félmeztelen nőkről készült képei. Ennek megfelelően a képek egy része művészi, egy része pusztán tudományos dokumentáció, megvan a kommersz, szolgáltatói része is, mert persze ez a dolog is hamar átkerült a közönségesebb igényeket kielégítő szférába. Azokat az önmagukban még nem feltétlenül obszcén, mai szemmel nézve különösebben nem is erotikus képeket, melyek ez idő tájt hozzáférhetőek voltak zugárusoknál, fényképészeknél, sokszorosítóműhelyekben, általában nem Magyarországon többszörözték. Főleg Franciaországból és Hamburgból érkeztek. Ez időtől számíthatjuk felbukkanásukat a pornográfiában is.