Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)
Tanulmányok / Studies - Kinses Károly: Egy kis akt-tipológia / A Sort of Nude Typology
amíg (félrevonulva) meg nem fejtette: azok olyan áttetsző kártyalapok voltak, amelyek világosság felé tartva fajtalan ábrázolatokat mutattak. A kis aranyos Kölesi Lujza persze erről semmit sem tudott. Még ma is előttem látom, milyen kedves, naiv ábrázattal forgatta kis kacsóiban a Mefisztó-kártyákat."" Miután Blaha Lujza, még Kölesi Lujza néven 1850-ben született, ez a történet nagyjából 1866 körül eshetett meg velük. Talán olvasta, talán nem Bernd Lohse a fenti mondatokat, de tény, hogy Nagypapa pornója címmel hosszabb tanulmányt írt a Color Foto másfél évtizeddel ezelőtti egyik számában a pucér nőket ábrázoló régi fotóalbumokról. Nehogy azt higgyék, hogy a mai, erre szakosodott lapok bármi újat ki tudnak találni. Amit egy nő a testével közvetíteni tud felénk, még innen a pornográfián, azt a múlt század végén már mind tudták. Sőt. Mivel ez idő tájt a viktoriánus kor prüdériája, Vilmos császár szigorúsága, Ferenc József szemforgató puritanizmusa nem kedvezett az ilyen képek megjelentetésének, minden lehetséges eszközzel igyekeztek álcázni az erotikus jelleget. Például elterelő címek adásával, kísérőszövegekkel, képaláírásokkal, mitologikus, filozofikus vagy éppen tudományos mezbe öltöztetve őket. Ilyen címeket találunk a képek alatt: Kritikai vizsgálódások a meztelen test ábrázolásáról a művészetben és a fotográfiában, A női test szépsége, Anyáknak, művészeknek és orvosoknak ajánlva, vagy éppen A háború apológiája. A beállítások klasszicizáló és/vagy mitologikus elemeket is tartalmaznak. Saját korukban hihetetlen népszerűségnek örvendtek szinte minden korosztály és réteg körében, bennünk inkább csak mosolyt, a régi képnek kijáró csodálkozást, semmint erotikus képzeteket váltanak ki. Készítőik, forgalomba hozóik kínosan vigyáztak, hogy ne lépjék át azt a vékony határt, amelyet a kor a még éppen erotikus s a már pornó között húzott. Utóbbit büntették Magyarországon, még akkor is, ha folyamatosan változott a megítélés, szigorodott vagy enyhült az erkölcsi mérce. íme egy példa: „A közelmúlt napokban az egyik fővárosi bíróság olyan ügyben hozott ítéletet, amely párját éppen nem ritkítja, s amely szomorú világot vet egyes, kétes exisztenciáknak a fotográfia felhasználásával folytatott bűnös üzelmeire. A tárgyalás anyaga a napilapok törvényszéki rovatából eléggé ismeretes. Egy detektív rajtakap egy optikus üzletéből kilépő egyént, amint az a nyílt utcán gyönyörködik az imént vásárolt obszcén fotográfiákban. A nyomozás szálai elvezetnek egy Németországból ideszakadt zugfényképészhez, akinek birtokában egész halom ilyen piszok képre akadnak, aki tehát azokat en masse gyártja. A zugfényképész is, az eladó is, meg a modellek is bíróság elé kerülnek, hogy meglakoljanak a közerkölcs ellen elkövetett vétségeikért. A büntetés, amely őket éri, megdöbbentően enyhe: egyenlő a semmivel. És ez [...] egyenesen felháborító [...] A pornográfia termékei között éppen a fotográfia a legveszélyesebb, és ezért éppen azoknak a készítőit és eladóit kellene a legsúlyosabban büntetni [...] Ez a német fotográfus például leüli a maga három-négy hetét, kiszurkolja a rá kivetett néhány koronát, aztán kezdi elölről a jövedelmezőnek látszó mesterségét. Amiatt, hogy elkobozták a kész képeket és lemezeket, még nem esik kétségbe: majd csinál másikat, ha kiszabadul. Ezen persze nemigen lehet csodálkozni, mert olyan enyhe büntetéssel nem is lehet az ilyen firmákat a rossz útról letéríteni. És ezért - épp a közerkölcsök hathatósabb megvédésére - nagyon kívánatos volna, ha az ilyen gazokat egy kissé súlyosabban büntetnék. Aki zugfényképészt az ilyen vétségért legalább is 1 évtől 5 évig terjedhető elzárással fognának büntetni, az kiszabadulva kétszer is meggondolná, hogy kezdje-e elölről megint bűnös üzelmeit. Szigorúbb ítéleteket kérünk!" Ezt a 20. század elején írta - no nem egy valláserkölcsi alapon álló egyházi újság, hanem a magyar fényképészet akkoriban legnívósabb szaklapja, A Fény. s A dolog korántsem volt párját ritkító. A fényképes kirakatokra panaszkodik a Fővárosi Lapok levelezője, nagyjából 140 évvel ezelőtt. Szemet szúrt neki a Váci utca egyik boltja, melynek kirakatában olyan frivol képek és képaláírások láthatóak, melyek már sok embert megbotránkoztattak. S a jól bevált recept szerint a rend szigorú őre a hatóságok beavatkozását kéri e közszeméremsértő skandalum megszűntetésére. 9 De sem a prűd újságíró mennydörgései, sem a hatóságok fellépése nem tartott vissza senkit e képek gyűjtésétől, nézegetésétől. Példa erre egy hirdetés: „Csak férfiak számára. Reuling G.L. Műkereskedése Majna m Frankfurtban 3 forintnak bankjegybeni beküldése mellett küld 25 remek kiállítású fényképet, melyek nőket ábrázolnak, a legbűvölőbb csoportozatokban. Köztük csintalan pikáns jelenetekkel érdekes tableaux-k." 10 Húsz évvel későbbi a Fényképészeti Lapok tárcaírójának dohogása, mely szerint Amerikában már a szivarkadobozokba is egy-egy aktképet rejtenek. Végső konklúziója: „Ezért nagyon hibáztatjuk Amerikát, habár ama férgek titkon rágódnak is az erkölcsiségen ott - míg nálunk a kirakatokban lévén, nyíltan.'" 1 A dagerrotípiáknál már tárgyalt sztereó formátumú képek sem voltak ritkák e darabok között. Ezeket vagy színezték a felületükön, vagy áttetsző vékony albuminpapírra másolva, a vele közösen a papírkeretbe fogott kép hátoldalát színezték, amit egy sima fehér lappal takartak. Ezért az ilyen kép ránézetben egyszínű, barnás tónusú volt, de nézőbe helyezve s az ablak felé fordulva, transzparensként színeset mutatott. Ehhez hasonlót hirdetett a Győri Hírlap. „Rendkívül érdekes Panoráma, mechanikus képcserélővel. Csak urak részére. Hozzá 50 rendkívül pikáns fényképfelvétellel. A képek egy különösen erős lencse által meglepő szépen és rendkívül plasztikusan domborodnak ki, éppen ezért ezen mechanikus képcserélővel ellátott panorámát az urak - pikáns volta miatt - szeretik vásárolni. Egy teljesen felszerelt panoráma csak 3 K 50. Egyedüli árusítás utánvét mellett M. Svoboda, Wien." 12 Még egy hirdetés, mely zártkörű klubokban, csak férfiaknak fenntartott kaszinókban örvendett inkább népszerűségnek: „Mozgó fényképeket mutogatott Benkő Tanár a Fürdő Szálló nagytermében. Vasárnap a rendes előadás után 9 Vi órakor, külön urak számára való pikáns előadást tartott a tanár úr, melynek kezdete előtt a fiatal nemzedéket óvatosan eltávolították." 13 Bár az előadást a megtett óvintézkedések dacára is betiltották a hatóságok,