Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)

Tanulmányok / Studies - Kinses Károly: Egy kis akt-tipológia / A Sort of Nude Typology

7. A szabad testkultúra, a táncművészet eredményezte aktfényképek: 1920-1944 8. Az új tárgyiasság és az új látásmód aktfotói: 1920-1944 9. Mindenfajta aktábrázolás lehetőség szerinti tiltása, az ún. erotikamentes meztelenség csöpögtetett engedélyezése: 1948-1960-as évek eleje 10. A reklám, kereskedelem modell- és aktfotói, a szolgáltatói aktok üzleti (hirdetésekben való) megjelenése, az ún. akt-design: az 1936 körüli évektől máig 11. A falra tűzhető, pin up fotók kora: 1970-90-es évek 12. Az akcióművészet, happening fényképi megörökítése, az avantgárd aktjai az 1970-es évek elejétől 13. Az amatőrmozgalom termelte aktfotók: 1930-tól máig 14. Pornográfia 1839-től máig 15. A privát fotón megjelenő akt, erotika és pornográfia: 1900-tól máig Kérdés, van-e Magyarországon olyan aktábrázolat, mely a fenti 15 kategóriába nem fér bele. Ha nagyon akarjuk, találhatunk, de nagyjából ezek segítségével áttekinthetjük, rendszerezhetjük a fényképezés e speciális területét. Mint látható, időben és témában is vannak átfedések. Ezek csak azt bizonyítják, hogy a mesterségesen kialakított sémák, kategóriák kizárólag az elemző vizsgálatok céljára alkalmasak, de a valóság, a gyakorlat mindig sokkal bonyolultabb náluk. Amíg viszont nincs ennél érvényesebb felosztás, javaslom, fogadjuk el, használjuk ezt, mert nélküle nem vizsgálható az aktfotó-történet, csak a homály növelhető tovább. És most tekintsük át a fenti pontok szerint, mit tudunk jelenleg a hazai aktfényképezés korai történetéről, természetesen kihagyva mindazt, ami a témánk által meghatározott időhatáron, érdeklődési körön kívül esik! A dagerrotípiák kora: 1 839-1 863 körül Néhány közhely. A dagerrotípia az első, általánosan használt direkt-pozitív fényképészeti eljárás volt. Louis Jacques Mandé Daguerre 1839-ben hozta nyilvánosságra. A kép ezüstözött rézlemezre készült, s a ráeső fény irányától függően hol pozitívnak, hol negatívnak látszik. Gyorsan vált rendkívül népszerűvé. Ennek talán egyik oka az lehetett, hogy a biedermeier korszak festményei közt meglehetősen kevés az akt. A meztelenség sokadszor újólag feltámadó tagadása valószínűleg az erősödő kispolgári prüdéria egyik megnyilvánulásaként értékelendő. Lehet, hogy ezért vette át oly hamar és magától értetődő természetességgel az akt műfaját, az erotikus ábrázolást, a meztelenség bemutatását az ekkor népszerűsödő dagerrotípia a festészettől? Hiány volt, s az új képrögzítési forma felvállalta ezt, és jól keresett általa. Bárha a felfedezés dátuma 1839, mégis csak néhány évvel később terjedtek el a kézzel színezett dagerrotípiák, még a valósághoz való nagy hasonlatosság jegyében. Ugyanekkortól szaporodtak el a térhatást növelő sztereó aktdagerrotípiák, melyek túl azon, hogy valamelyest kitágították a két dimenzió adta lehetőségeket, a sztereónéző segítségével még egyfajta intim teret is létrehoztak kép és nézője között, ahová idegen nem juthatott, ahol zavaró dolgok nem vonták el a szemlélő figyelmét. Aki már nézett sztereónézőbe, az tudja ezt. A korabeli sztereó-nézőszekrények vagy az egész szobát betöltő kaiserpanorámák felépítésüknél, szerkezetüknél, működési elvüknél fogva nagyon hasonlítottak egy kukucskáló dobozhoz, a voyeurélmény teljessé vált általuk. Ilyen körülmények között nézni egy meztelen nőt, ráadásul színesben és térhatással... nos, ez a korai fényképezés egyik legmagasabb csúcsteljesítménye volt. Az aktfényképezés első korszakát teljes egészében a sebtében megtanult technika kínálta fantasztikus lehetőségek, az újonnan felfedezett eszköz kipróbálása fölött érzett gyermeki öröm határozta meg. Az aktdagerrotípiák ábrázolásmódjára éppen ezért jellemző egyfajta természetesség. A modellek fekvő vagy ülő testhelyzetben, a hosszú expozíciós idő megkívánta pózban vannak, gondosan megtervezett környezetben, hiszen a húshoz ez a köret, ez a narratív szerepű enteriőr teszi szalonképessé az aktot. Naiv báj, kedves rafináltság sugárzik ezekből a képekből. Miután pedig elsősorban a megörökítés öröme, a kép (és vele bizonyos mértékig az ábrázolt személy) birtoklásának vágya hozta létre valamennyit, ilyen értelemben ezek a - leggyakrabban pikáns, néha szelíden érzéki - fényképek jobbára az erotikus, sőt funkcionálisan a pornográf képek kategóriájába tartoznak, még akkor is, ha maga a modell nincs pornográf helyzetben. Gondoljanak csak az elején említett műtárgyat - a létrehozói szándékot - és a készítés konkrét körülményeit egységben kezelő szemléletre. Ha az eddigiekkel valamennyire tudtak azonosulni, elmondom a Kurt Vonnegut által elhíresült históriát, miként járt a fényképezés feltalálásának hőskorában Daguerre segéde. „És volt egy disznó képe is, amely egy nőt ábrázolt, aki éppen egy shetlandi pónilóval közösült. Ezt a képet már többször megcsodáltatta Bylivel. Gyöngyös bojtokkal díszített bársonydrapériák előtt fényképezték le a nőt és a pónilovat. A drapériákat kétoldalt dór oszlopok szegélyezték. Az egyik oszlop előtt egy cserépbe ültetett pálma állt. A Weary tulajdonában lévő kép a történelem első pornográf fotójának másolata volt [...] 1841-ben a Tuilleriák kertjében letartóztatták Daguerre egyik segédjét, André Le Fevre-t, amikor el akarta adni valakinek a nő és a póniló fényképét. És Weary is ugyanott vette a képét, a Tuilleriák kertjében. Le Fevre azzal érvelt, hogy fényképe tiszta művészet, és csak az volt a szándéka, hogy felelevenítse a görög mitológiát. Azt mondta, hogy az oszlopok és a cserepes pálma is ezt bizonyítják. Amikor megkérdezték, melyik mítoszt akarta ábrázolni, Le Fevre azt felelte, hogy ezer és ezer hasonló mítosz van a halandó asszony és az Istent megszemélyesítő póniló kapcsolatáról. Hat hónapi börtönre ítélték. Ott is halt meg a börtönben tüdőgyulladásban, így megy ez." - fejezte be a történetet az író.

1 Persze ez a későbbi milliós példányszámban sokszorosított és árult akt- és pornográf képekhez képest alig volt számottevő. A dagerrotípia, miként korábban említettem, ún. direkt-pozitív volt, azaz nem készült előbb negatív kép, majd erről másolatban egy vagy több pozitív, így a hagyományos értelemben nem lehetett sokszorosítani. Azaz minden kép gyakorlatilag új felvételt is jelentett. Ez döntően meghatározta értékét, a vele való bánásmódot, a birtoklás mikéntjét, de össztársadalmi hatását is. Egy-egy sztereó aktdagerrotípiáért az