Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)
Tanulmányok / Studies - Kinses Károly: Egy kis akt-tipológia / A Sort of Nude Typology
1840-es évek elején akár 120-150 frankot is elkértek, ami nagyjából egy ottani munkás havi bérének felelt meg. Ma sem olcsóbb. Színezett, sztereó aktdagerrotípiák mind a mai napig kerülnek a műtárgypiacra. 2002-ben Párizsban, a Drouot Richelieu árverezőház 2500 euróról indította a liciteket, azaz nagyjából 625 000 Ft-ért juthatott hozzá egy gyűjtő az 1851-ben készült képhez. A magyarországi közgyűjteményekben, privát gyűjtőknél lévő színezett, sztereó aktdagerrotípiák szinte kivétel nélkül francia eredetűek. Legtöbbjük szerzője ismeretlen, de vannak szignáltak is. Ezek készítői közül Auguste Belloc ismert, jó nevű fényképész még nálunk is, Jacques Moulin F. neve eddig ismeretlen volt számunkra. Serge Nazarieff két könyvében, az Early erotic photography (Köln 2002) és a Stereo Akte-Nudes-Nus 1850-1930 (Berlin 1987) című műveiben az addig felbukkant összes képet megmutatta, leírta. Igazoltan magyar szerzőtől, a Kárpát-medencében készült aktdagerrotípiáról nem tudunk, ami természetesen nem jelenti azt, hogy ne készült volna. Képzőművészeti, modellpótló fényképek: 1 850 körül - 1 930 körül Igazság szerint ezek a képek korlátozott felhasználási körben és csak a századfordulót követő néhány évig voltak intenzív használatban, ám hatásuk, ábrázolásmódjuk kisugárzott a művészi és az amatőr aktfotóra a fenti periódushatárig. A kezdetben kizárólag művészek, könyvtárak, festőakadémiák tanárainak, hallgatóinak használatára szánt képek az eleven modellt voltak hivatottak pótolni a rajz- és plasztikai stúdiumok során. Éppen ezért a természethűség, a megszabott, gondosan beállított póz, testtartás és a lehető legplasztikusabb műtermi világítás alapkövetelmény volt elkészítésükkor. Ezek a képek sem a készítői, sem a felhasználói szándék szerint sem lehettek erotikusak, s miután a festészet vagy a szobrászat közvetlen segítésére készültek, a fogyasztói aktok első példányainak tekinthetjük őket. Látszólag bonyolítja ugyan a helyzetet, hogy jellemzőikként tartjuk számon a szigorú megkomponáltságot, a képzőművészet által megszabott póz és mozdulat minél pontosabb reprodukálását, s egyfajta akadémikusságot a formában, kivitelezésben, használatban - így akár művészi fényképként is értékelhetőek lennének, de készítőiket önkifejezési vágy nem fűtötte, bármiféle ihlet messzire elkerülte, nyomokban sem fedezhető fel bennük a fényképész személyisége, művészi szándéka. Egyszerűen csak a megbízás minél korrektebb teljesítése volt a cél. 4 A Képzőművészeti Egyetem Budapesten több száz darabos remek kollekcióval rendelkezik a századforduló környékéről. Ezek java részét még 1895-ben leltározták be, de folyamatosan kerültek az intézménybe. 1879-ben Székely Bertalan és Keleti Gusztáv Párizsba utazott kimondottan azzal a céllal, hogy taneszközöket vásároljanak az iskolának. A megmaradt feljegyzésekből tudjuk, hogy ezen fényképek egy része ekkor és innen került a mai egyetem elődjéhez. Szériaszámaik szerint csoportosíthatóak, s ezek segítségével nagyjából korba is lehet helyezni őket a korabeli nemzetközi fényképészeti szaküzletek megmaradt mintakönyveiből, katalógusaiból. Nagy, akár 800-as szériaszámok is találhatók többé-kevésbé elrejtve a kép valamelyik szélén, általában a bal alsó sarokban. Kis utánjárással azt is ki lehet deríteni, hogy honnan és nagyjából mikor rendelte a fényképész az éppen használt hátterét, posztamensét, kellékét. Némely vászon vagy kulissza a festett Rómát, az Angyalvárt ábrázolja, ezek egyértelműen helyhez kötöttek. Kevésbé igazít el bennünket egy püspöki trónust, egy tengerpartot, egy erdőt vagy egy sziklás tájat ábrázoló festett háttér. Ilyenből minden magára is valamit adó fényképésznek volt vagy fél tucat, s mindig a megrendelőhöz, a feladathoz igazítva választotta ki az éppen kellőt. A korszak legfontosabb ilyetén kiadása a L'Etude Académique Recueil de Documents Humains Illustré par la Photographie d'après nature (550 études) még 1912ben is megjelent. Több száz kiadvány látott az évek során napvilágot, számonként harminc, olykor negyven akttal. Mi a közös bennük? A női modellek puha, kerek, kissé molett teste, mely a korszak nőideáljairól szól. A 1. Hátakt (Nude), c. 1890. Magántulajdon (Private Collection) beállított pózok festoies rendje, megvilágítása, mely a vállalt feladatnak minél pontosabb megfeleléséről tanúskodik. A fanszőrzet és a vagina teljes kiretusálása, mely a hangsúlyozott erotikamentesség jele. Az alkalmazott kellékek, úgymint festett hátterek, posztamensek, műtermi bútorok azonossága, sőt azonosság a másik világ, a felöltözött, polgári, prűd műtermi fotók kellékeivel... Az így készült modellfotók többnyire szignálatlanok. Ennek két oka lehet: nem Magyarországon készültek, hanem Bécsből, Münchenből, Párizsból vásárolták őket, vagy az akkori közvéleménynek megfelelően - mely szerint sem olyan nő, sem olyan fényképész tisztességes nem lehet, aki ilyen fényképek létrehozásában részt vesz - a szakfényképész megcsinálta ugyan a jól fizető munkát, de
