Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)

Tanulmányok / Studies - Kinses Károly: Egy kis akt-tipológia / A Sort of Nude Typology

leplezetlenebb kifejezésmód, hiszen nem manipulál, nem bújik más műfajok háta mögé. Nyíltan vállalja, hogy semmi mást nem akar, mint az emberek nemi vágyát minél gyorsabban, minél nagyobb hatásfokkal felkelteni, fenntartani, kielégíteni. Ez ügyben mindent meg is tesz, mindenre hajlandó, gondolva a legszélesebb néprétegek eltérő ízlésére, a legtitkosabb gondolatokra is. A pornográfia fontos műfaj, elemi szükség van rá, hiszen az általa bemutatott helyzeteket nem a fényképész ötli ki, azok nem kizárólag a pornográfia sajátosságai (mi is csináljuk titokban vagy nyíltabban), ők csak megörökítik, s másfajta nyilvánosságot teremtenek a számukra. A mi számunkra. Az akt művészinek nevezett változata, a fogyasztásra szánt erotikus képek és a pornográfia, ha ezernyi formában is, de mindig, mindenütt egyszerre, egymás mellett létezett. Ahogy láttuk az imént, a változó korokban folyamatosan változó megítélés döntötte el, hogy mit, mikor, hol, hogyan lehetett belőlük megmutatni, mit vállalhattak nyíltan az emberek, s mi volt az, ami megmaradt titkosnak, eldugottnak - s így büntetendőnek. Ami egykor pornográfiának számított, mára esetleg művészi akttá szelídült, s az egykori fogyasztásra szánt aktok is a maguk retusált szőrzetével, naivan csábos pózaikkal derűt, iróniát keltenek, de mindenképpen más megítélés alá esnek, mint saját korukban. Alighanem minden diktatórikus, antidemokratikus társadalom esküdt ellensége az aktfényképezésnek. A liberálisabb rendszerekben egy-egy hullám, tetőzés nyomán ez is visszaáll arra a szintre, amelyet súlyának, jelentőségének köszönhetően megérdemel, azaz nem csinálnak túl nagy ügyet belőle. Akinek tetszik, megveszi, vagy hozzájut más legális úton, akinek nem fontos, az nem törődik vele. Mindazoknak az alkotóknak, akik úgy érzik, hogy a meztelenséggel, az emberi testtel még van mit elmondaniuk, kifejezniük, meg kell ismerniük az előttük alkotók munkáit, e témában készült képeit, s el kell fogadniuk, hogy a jó aktfotó legalább annyira jellemző arra a korra, társadalomra, amelyben készült, mint egy eseményfotó vagy riportkép. A tisztánlátáshoz el kellene még dönteni néhány soha meg nem válaszolt kérdést. Például ezt: Minden fotó aktfotó-e, amin meztelen ember van? Nyilván nem, de akkor próbáljuk meghatározni, milyen kritériumok megléte szükséges ahhoz, hogy egyáltalán aktfelvételről beszélhessünk! Vagy ezeket: Egy vagy több ember kell, hogy legyen rajtuk? A páros vagy csoportos akt is lehet művészi? Lényeges szempont-e, hogy a képen lévő modellek valamit csináljanak? Teljesen meztelenül kell, hogy legyenek, vagy mennyi lássék a testfelületből minimálisan (és hol), hogy aktról szólhassunk? Fontos-e a kép készítésének célja? (Azaz, hogy a létrehozói szándék eleve művészi indíttatású volt-e?) És így tovább. Aki pedig ezek után is azt gondolja, hogy az aktfényképezésnél a modell vetkőzik le, ő lesz meztelen, az valószínűleg téved. Vagy legalább is erősen egyszerűsíti, szimplifikálja a helyzetet. Mert én - meglehetős számú aktfotót átnézve már - azt hiszem, hogy nincs még egy ilyen műfaj, ahol az alkotó ennyire meztelen, kifigyelhető, tettenérhető lenne. Az aktfénykép - optimális esetben - kicsit hasonlít a pszichiáter díványára, ahol minden kiderülhet. Egy-két aktfotó még nem, de egy aktfotós pálya biztosan kiegészíti, felülírja az aktfotós hivatalos életrajzát. Bár nincs rá konkrét adatunk, de feltételezhetjük, hogy a világ első száz elkészült fényképe között már volt egy vagy több aktfelvétel is.

1 Nagyjából tehát biztosan állíthatjuk, amivel indítottuk esszénket, hogy az aktfényképezés egyidős magával a fényképezéssel. Ezt képekkel is alá tudjuk támasztani, de ezekről később. Ha komolyan venném az eddigi magyar nyelvű szakirodalmat, akkor rögtön kihagyhatnám az első hatvan-hetven esztendőt, ugyanis a korábban már említett dr. Gyulai Ferenc ezt írja: „Aktfényképezésről se igen beszélhetünk az 1900-as évekig, mert addig leginkább a pornografikus aktfényképezés volt csak divatban. Ha akadt is itt-ott művészi aktfényképezésre kísérlet, az csak szórványos és hézagos volt. A művészi aktfényképezés különösen a háborút követő években kezdett általánossá lenni."

2 E cseppet sem egyedi véleménnyel ellentétben én szorosan összetartozónak tekintem a meztelen emberi test valamennyi fényképi ábrázolását, kivéve a szigorúan csak tudományos, orvosi célokra készült felvételeket. Ennek szellemében a következőkben azt próbálom vizsgálni, hogy a fotó több mint másfélszáz éves története során hogyan éltek ezek egymás mellett (vagy egymás ellen), mikor, miképpen részesültek a társadalmi nyilvánosságból. És még egy valami. Tőlünk nyugatabbra a fényképezés történetének szerves része a civilek által készített vagy igényelt (megrendelt) fénykép is. Mi valami rosszul értelmezett arisztokratizmusból nem akarunk tudomást venni arról, hogy egy-egy családi fénykép, a fotós kisiparos által készített felvétel vagy a véletlenül elsült fényképezőgép fotója hasonló vagy akár intenzívebb hatást gyakorolhat nézőjére, mint sok ún. művészi kép. A most következő felosztási kísérletbe természetesen ezeket is belevettem. Az aktfényképezés időbeli és téma szerinti tagolásához segítségül hívtam Rainer Wick: Akt in Aktion című tanulmányát, mely a Photographie 1973/4. számában jelent meg. Felosztása inkább csak a német nyelvterület országaira érvényes, de szemlélete, tárgykezelése a legközelebb áll ahhoz, amit én is gondolok a fényképezés e területéről; így megpróbálom nagyon alapos, körültekintő rendszerét a honi viszonyokhoz alakítani. Itt nem jut elég hely, idő korról-korra, témáról-témára elemezni az aktfényképezés egész magyarországi történetét. De azt nagyon fontosnak tartom, hogy adjak egy rendszert, mely mind időben, mind térben képes lefedni az aktfotográfia egészét, s ebből lehet továbblépni a részletek felé. A felosztási kísérlet: 1. Aktdagerrotípiák, színezett és sztereóváltozatban is: 1839-1863 körül 2. Képzőművészeti felhasználásra készült, modellpótló fényképek: 1850 körű 1-1 930 körül 3. Korai pikáns, erotikus fotók: 1850-1900 körül 4. Gyarmati népek tagjairól készült, néprajzi célú etnográfiai fényképek: 1860-1941 körül 5. Festoies, pittoreszk művészi aktfelvételek: 1900-tól napjainkig 6. Pikáns levelezőlapok: 1890-1935 körül