Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)

Tanulmányok / Studies - Magyar László András: A testszemlélet 19. századi változásainak tudományos háttere / The Scientific Background to the 19th-century Changes in the Attitude to the Body

hajtása, és mindegyik teória erősen hatott a testfogalom vagy legalább a testeszmény alakulására is. (Gondoljunk a francia forradalom, az angol és német birodalom, valamint a fasizmus és a kommunizmus hasonló testízlésére és testkultuszára, e rendszerek közös jellemzőire, az ifjúság, az egészség és az erő dicsőítésére, az erotika- és individuum-ellenességre és a sematikus ábrázolásmódra.) Az összehasonlító néprajz, a biologista-evolúciós elméletek és a nacionalizmus-kolonializmus közös eredményeképpen jelent meg azután a század vége felé a fajelmélet (Houston Stewart Chamberlain, 1855-1927, Joseph Arthur Gobineau, 1816-1882), illetve az eugenika (Prosper Lucas, 1808-1885, Francis Galton, 1822-191 1)

51 is, a szép test mellé odahelyezve az állítólag csúfat és kiküszöbölendőt is, amelyet hamarosan irgalmatlanul ki is küszöbölnek majd. A fajelméletet, eugenikát, nacionalizmust vagy totalitarianizmust bizonyos szempontból egyfajta erőszakos vagy biológiai esztétikának is nevezhetjük, mely saját szépségeszményét és ítéleteit erőnek erejével kívánja érvényesíteni. Itt jegyezzük meg, hogy bár az eugenika egyik eszköze, a genetika már szintén a 19. században, az 1860-as években megszületett (Gregor Johann Mendel, 1822-1884), mégis csak a 20. század elejétől fejthette ki hatását a test szemléletére. A női test tudománya A fenti folyamatok eredményeképpen jelenik meg - az ókor óta létező nőtudomány, a szülészet-nőgyógyászat mellett - a női antropológia diszciplínája is a színen. A klasszika-filológia oldaláról ennek előzményeként tartható számon Johann Jakob Bachofen (1815-1887) svájci ókorkutató elmélete az ősi anyajogú (matriarchális) társadalmakról,

52 az orvostudomány részéről pedig JulienJoseph Virey (1775-1846) gynantropológiája," vagy a teológus-orvos Johann Adam Braun (1765-1808) kétkötetes műve a női mellről, annak kulturális szerepéről és ápolásáról/

4 (S. kép) A női antropológia klasszikusa, Heinrich Ploss Das Weib in der Natur- und Volkskunde (I-II. Leipzig 1885) című munkájában a női biologikumhoz köthető néprajzi anyag felülmúlhatatlanul hatalmas gyűjteményét állította össze. A 19. századra azonban nemcsak a nőiség felfedezése, hanem elutasítása is gyakran jellemző: Cesare Lombroso megalkotja a „bűnös asszony" pszichikai típusát," az irodalomban pedig az „örök Éva", a „buja asszony" és a „végzet asszonya" motívuma hódít: ez az irányzat Otto Weininger (1880-1903) hírhedt filozófiai pamfletjében érte el csúcspontját a századfordulón.

16 Itt kell megemlítenünk a század végének egyre szaporodó erotikus-pornográf irodalmát és könyvkiadását, amely a női test szemléletének legkonkrétabb és legbizarrabb formáit tette lehetővé. A testkép globalizációja A fent vázolt szemléletváltozások természetesen csak az európai kultúrára jellemzők. Ám éppen a 19. században kerekedik Európa hosszú időre a világ fölé, s kezdi meghatározni más kultúrák sorsát, jellegét is. A 18. század végén a Föld nagy részét még Európától független, például Kína esetében egyenest nála fejlettebb birodalmak, kultúrák tartják ellenőrzésük vagy befolyásuk alatt (Kína, indiai Mogul Birodalom, Török Birodalom), a század végére azonban a gyarmatosításnak és a technikai-tudományosgazdasági fejlődésnek köszönhetően Európa egyeduralomra tesz szert, amelyet a 20. század második feléig meg is őriz. A testszemlélet európai változásai tehát csak a század végétől válnak globális hatásúvá - ám, mint mondtuk, e globalizálódás kölcsönhatásokkal is járt: éppen ebben a korban különösen az indiai kultúra gyakorolt maradandó hatást az európai (és később amerikai) gondolkodásra és testszemléletre. JEGYZETEK 1 Bacon, F.: Novum orgánum. Ford. Csatlós János. Bp. 1995. " Vesalius, A.: De corporis humani fabrica libri Septem. Basileae 1543. S Sanctorius, S.: De statica medicina. Hagae 1664; Harvey, W.: Anatomical exer citation s. London 1653; Harvaeus, G.: Exercitatio anatomica de motu cordis et sanguinis in animalibus. Transi. Leake, C. D. Springfield 1970; Descartes, R.: Principia philosophiae. Amsterdam 1644. - Ezek talán nem is a legfontosabb, csak jellemző művei az új testszemléletnek. Van Helmont, J-B.: Opera omnia. Francofurti 1682; Stahlius, G. E.: Theoria medica. Halae 1737. Hoffmann, Fr,: Opera omnia physico-medica denuo revisa. 1-6. Genevae 1748; La Mettrie, J-O.: Filozófiai müvek. Ford. Horváth H. Bp. 1968. A 18. század „mesterséges emberei" jellemző módon mind mechanikus műemberek. Ld.: Magyar L. A.: A műember története. Bp. 1992. 6 Jatrofizika vagy jatromechanika: Az ókori atomizmusban gyökerező, a 17. században, elsősorban Dániel Sennertnél (1572-1637), Friedrich Hoffmannál (1660-1742), majd Herman Boerhaavenál (1668-1738) érvényesülő élettani elmélet. E szerint a szervezet egyfajta tökéletes mechanizmus, gépezet, amelyet a test anyagi részecskéinek mozgása, áramlása, súly-, hő-, fény- és dinamikai reakciók sora éltet. A jatrofizika szerint az egészség ezeknek a mozgásfolyamatoknak zavartalanságán, a betegség pedig