Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)
Tanulmányok / Studies - Magyar László András: A testszemlélet 19. századi változásainak tudományos háttere / The Scientific Background to the 19th-century Changes in the Attitude to the Body
4. M. Vincent: A szenvedélyek megjelenítése női arcokon Lavater Fiziognómiájában (Representation on female face of the expression of passions in Lavater's Physiognomie.), 1807 be. A plasztikai-kozmetikai sebészet, amely szintén a kor szülötte, 28 már alakít is a testen. Az orvostudomány látványos sikerei nemcsak a testet, az életet teszik „kezelhetőbbé", és nemcsak az egészséget teszik fontosabbá (mert manipulálhatóbbá, elérhetőbbé válik), hanem a testtel foglalkozó szakmák ázsióját is óriási mértékben megnövelik. Az orvos, aki a 19. század közepén még többnyire a mesteremberekkel áll egy társadalmi szinten, a század végére, és különösen a 20. század közepére misztikus hatalommal felruházott pappá magasztosul. Az ember valójában a 19. század vége óta hajlandó megosztani a teste fölötti rendelkezési jogát egy másik személlyel, nevezetesen az orvossal (a női betegek meztelenre vetkőztetése és teljes fizikális vizsgálata is voltaképpen csak ettől kezdve képzelhető el). Ugyanekkor a többi, korábban megvetett, testtel foglalkozó szakember is emelkedik a társadalmi ranglétrán: a sebész, a fogász, a gyógyszerész, a tornász, a masszőr, a kozmetikus, a temetkezési vállalkozó, a szakács, sőt még az úri szabó is - talán a boncmester és hóhér kivételével. Új perspektívák persze más irányból is feltárultak: a század 70-es éveinek - a bakteriológia, a közegészségügy és a gazdaság fejlődésén alapuló - higiénés forradalma az illatkultúrát is átalakította. Az illatkultúra története ugyan nehezen rekonstruálható, ám annyi bizonyos, hogy az emberi test egyre szagtalanabbá vagy művibb szagúvá kezdett válni, s e folyamat még ma is javában tart. 29 Mindevvel szoros kapcsolatban áll a testápolás kultúrájának fejlődése: a fogmosás, fogkefe-fogpor, fürdőkád, tusfürdő, vízöblítéses vécé, szappan, pipereholmik, vécépapír, végül a dezodorok és samponok elterjedése. Az új testápolás-kultúra szintén hozzájárult testképünk gyökeres átalakulásához. 50 A higiénés-terápiás forradalom azonban - a mindent átkarolni készülő állam, majd az államnál is hatékonyabb kereskedelem támogatásával - egy másik, sokkal fontosabb és szintén máig eleven kultúrát is létrehozott: az egészségkultúrát, amely szélsőséges formáiban a 20. században már valóságos vallássá, egészségkultusszá magasztosult. A fiatal és egészséges - és tiszta - test, mint az emberi lét célja és eszménye ebben a korban (a 19. század 80-as éveiben) kezd megjelenni a színen: a sport és a totalitárius eszmék terjedésével párhuzamosan. (Ugyanekkor a gyerekkor fölértékelődése is megfigyelhető:' 1 e Rousseau-val, Dickensszel kezdődő folyamat mára a tömegművészet és tömegízlés ijesztő infantilizmusába torkollott.) Az újfajta, 19. századi atlétikus férfitest-eszmény mellett a női szépségideál azonban még sokáig a telt, erő teljes asszonyi test marad: csak az 1920-as évektől változik drámai gyorsasággal a kép, ekkorra érik be a termés. Az újfajta egészségkultusz szülötte az a számtalan alter natív gyógymód és gyógyirányzat is, amely a piacot a 19. század elejétől több hullámban is elborítja (kneippiánizmus, 32 rademacherizmus," broussaisizmus, 34 homeopátia, 31 naturopátia, 36 szanatóriumok, vízgyógyintézetek, klimatikus gyógyhelyek): az erőtlen, beteg test, amely a század elején-közepén még oly büszkeséggel töltötte el viselőjét (Byron, Heine, Verlaine), a század végére lassan szégyellendővé vált. A szorosra fűzött sápatag-beteges biedermei er hölgyek helyét telt idomú, dús keblű, érzéki delnők vagy vasakaratú szüfrazsettek vették át. (1-3. kép) 37 A test mint jel Korábban azt állítottuk, hogy a test elvesztette hagyományos szimbolikus jelentéseit. Bizonyos új vagy megújult tudományágak azonban éppen ekkor egyfajta test-szemio tikát hoztak létre. Johannes Caspar Lavater (1741-1801) fiziognomikája e test-jeltan egyik rendkívül nagyhatásúnak bizonyuló alapműve (4. kép), iS de ide tartozik FranzJoseph Gall (1758-1828) frenológiája, vagyis koponyatana, 39 majd később Cesare Lombroso 40 (1836-1909), s még később Ernst Kretschmer (1888-1964) pszichológiai alkattana is. Ezek az elméletek a test kvantifikálható, mérhető, egzakt szabályoknak alávethető mivoltára helye zik a hangsúlyt. Ugyanekkor adják ki - reneszánsz és
