Szücs György: „Kinyilatkoztatás” Szobotka Imre kubista korszaka. 1912–1922 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/1)

nő lakásában. Az írónő lánya, H. Balázs Éva szerint ekkortájt elsősorban csendéletek és aktos kompozíciók kerültek ki a művész ecsetje alól, de emlékszik a Kettős önarckép (1920) készülésének folyamatára is. Szobotka akkori lelkiállapotáról egy Bossányi Ervinnek Párizsba írt levelében számolt be: „Most itt a Szalag uccában, műteremnek kinevezett szobámban, amit Katus nénéméknél kaptam. íróasztal mellett, pompás villanyfénnyel. Egész művészietlen rendetlenségben. Éjfél, telihold. Csillogó Duna, távoli kocsik, alvó város, szunnyadó én." 1921 második felére javultak az életkörülményei: már saját műteremmel rendelkezett a Déry utca 16. számú ház ötödik emeletén, amelyet két hónapra megosztott pár évvel fiatalabb kollégájával, Derkovits Gyulával. 1921. november-december folyamán a Váci utcai Belvedere Szalon Szobotka gyűjteményes kiállítását rendezte meg, amelyen - a műtárgylista szerint 66 festményt állított ki, egykori iparművészeti iskolai osztálytársa, Varga Oszkár néhány szobrának társaságában. A Fónagy Béla vezette Belvedere Művészeti Rt. azoknak a rövid életű, kisebb kiállító helyiségeknek egyike volt, amelyek a húszas évek első felében a magyar avantgárd romjain modern szemléletű kiállítások rendezésével kísérleteztek. „1 921 volt az idő, a háborútól és a forradalmaktól feldúltak a lelkek - emlékezett vissza erre az időszakra Elek Artúr. - Már megindult a kiállítások évadja, de a fiataloknak nem jutott benne helye. A fiatalok művészetét politikai jelszavakkal igyekeztek kompromittálni: röviden bolsevista művészetnek nevezték. Fónagy sohasem ártotta magát a politikába, azért nyugodt lelkiösmerettel adott hajlékot kiállítási szalonjában a fiataloknak. Ablakból, 1913-14 (kat. 11.) Csendélet asztalon, 1913-14 (kat. 8.)