Szücs György: „Kinyilatkoztatás” Szobotka Imre kubista korszaka. 1912–1922 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/1)

Önarckép, 1913-14 (kat. 12.) Bátran, sőt merészen vonultatott fel termében olyan tehetségeket, akik egyebütt reménytelenül zörgettek volna." 1924 októberéig a Belvedere többek között olyan különböző felfogású művészek műveit mutatta be, mint Egry József, Derkovits Gyula, Kádár Béla, Kmetty János, Molnár-C. Pál, Patkó Károly, Réth Alfréd vagy a szobrászok közül Bokros Birman Dezső, Csorba Géza, Fémes Beck Vilmos, Schönbauer Henrik - tehát mindazokat a konstruktív, expresszionista és klaszszicizáló törekvéseket képviselte, amelyek az akkori művészeti közéletünk óvatos modernizmusát jellemezték. Szobotka gyűjteményes kiállítása, lényegében első budapesti bemutatkozása összességében pozitív visszhangot keltett. Még a keresztény politikai lap, a Nemzeti Újság kritikusa is pozitívan értékelte „az első magyar kubista" kiállított anyagát: „Szobotka Imre képein valahogy elfogadhatónak, valóban művészi törekvésnek érezzük a kubizmust és rájövünk, hogy a stilizálásnak ez az újabb iránya a dekoratív stilizálással ellentétben túl akar licitálni minden távlati és plasztikai értéken és sok dimenziójúvá akarja tenni a képet. Szobotka némely képen egyenesen a rezgést, a levegő vibrálását, a szél játékát, a tavasz forradalmi zsongását akarja és tudja a kubizmus eszközeivel érzékeltetni..." Hevesy Iván a Nyugatban a művész kettős természetére, a francia földön elsajátított kubista képlátás mögött meghúzódó, a szerkesztés szigorúságát lazító, eredendően kolorista attitűdjére tapintott rá. „Ha a kubizmus lényegét az egészen absztrakt architektonitásban határozzuk meg, akkor így kell mondanunk: módszeres, megfontolt visszavonulás a kubizmusból. Kubista csendélet, 1913-14 (kat. 7.)