Szücs György: „Kinyilatkoztatás” Szobotka Imre kubista korszaka. 1912–1922 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/1)
Claudel-illusztráció (kat. 56.) val finom jézusi áthallással a kőszikla-metaforát Claudel (pierre = kő). Az internálás alatt nemcsak Szobotka, hanem „együtt-szenvedő" társa, Bossányi is megpróbálkozott az Angyali üdvözlet illusztrálásával. (Külön érdekesség, hogy 1918-ban a fauvizmussal végérvényesen szakító André Derain is készített díszletterveket Claudel darabjához.) Nyilvánvaló, hogy Szobotkát nem a történelmi kor felidézése, sem valamiféle képekben elbeszélt történetmondás izgatta, hanem a mű mélyebb jelentését megkeresve az autonóm képi rend törvényeinek megvalósítására törekedett az erre alkalmas kubizmus eszközeivel. Korábbi olaj képeinek [Pipázó férfi) plasztikus tömeganalízisét felváltotta az áttetsző, élénk színekkel és szinte spirituális fényekkel szétszabdalt, majd újból összerakott elemekből felépülő tér-konstrukció és az átértelmezett tájvízió. Ezt a fejlődési folyamatot Szobotka utóbb Önéletrajzában is megerősítette: „Az ultramarin, égetett sienna és okkersárga redukált skálájából fokozatosan eljutottam a tiszta szivárvány színekig, melyek inkább csak a vonalrythmus színbeli kicsengései, mint az ábrázolt testek járulékai. Míg [még] a Claudelillusztrátióknál eljutottam a szín szuverén uralmáig, itt már a forma áll a szín szolgálatába. De a szín sem áll önmagáért: a mysterium illustrálásának ürügye alatt az egyes motívumot a drámai ívnek megfelelő symbolikus alapszínből bontom ki és az egyes képek a dráma megfelelő mozzanatainak színben való érzelmi espressiói." Ilyenformán Szobotka a tökéletes színeket kereső Pierre de Craon figurájában szellemi képmására ismerhetett, akiről az egyik szereplő ezt meséli: „A színek közül meg akarja találni az ős színt, ahogy megalkotta Isten maga. / Ezért a kristálytiszta vízzel teli nagy mosott edényekbe ibolyakéket Claudel-illusztráció (kat. 57.)