Szücs György: „Kinyilatkoztatás” Szobotka Imre kubista korszaka. 1912–1922 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/1)

önt, ultramarint, aranysárgát és cinóbert / És nézi a benn kevergő rózsaszirmokat, amint rájuk hull a napsütés és rájuk hull Isten kegyelme..." A Claudel-illusztrációkat Szobotka Magyarországra való hazatéréséig csak egy-két ember ismerhette Saint-Brieuc-ben. A Claudel-recepció szórványos adatai viszont azt mutatják, hogy a költőt a modern irodalom legfontosabb képviselői közé sorolták Magyarországon is. 1913-ban Kaffka Margit és Lesznai Anna fordításában A hetedik nop pihenője című, kínai ihletésű Claudeldráma szemelvényeit közölte a Nyugat, 1919-ben pedig, ahogy Szélpál Árpád emlékezett rá a Forró hamu című emlékiratában - Balázs Béla, az írói direktórium színházi bizottságának a tagja az Angyali üdvözletet színpadra vitelét tervezte, de erre végül nem került sor. Ebben az évben jelent meg a mű első fordítása (Réti Irén és Színes Pál) Kinyilatkoztatás címmel, a Tevan Kiadó gondozásában. A Claudelmű az 1912-ben induló Tevan Könyvtár egyik utolsó darabja volt, korábban már a modern realista és szimbolista irodalom legjelentősebb képviselőinek, többek között Balzac, Flaubert, France, Hauptmann, Rodenbach, Verhaeren, Schnitzler, valamint a magyar nyugatos nemzedék, Ady, Kosztolányi, Csáth, Kaffka Margit művei szerepeltek a kínálatban. 1921 novemberében azonban a dráma és a tőle lassanként függetlenedő Szobotka-képek egy történelmi véletlen alkotta montázs felületén ismét találkoztak. Ebben az évben nemcsak a Belvederében kiállított Saint-Brieuc-i táj, 1914-16 (kat. 36.) Hegyoldal, 1914-16 (kat. 28.)