Szücs György: „Kinyilatkoztatás” Szobotka Imre kubista korszaka. 1912–1922 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/1)

Claudel-illusztració (kat. 42.) Az 191 l-es év karácsonyán édesapja, Szobotka Rezső, az Államépítészeti Hivatal mérnökének közbenjárására megrendezte élete első kiállítását a székelyudvarhelyi megyeháza dísztermében, két másik, helybeli festő társaságában. A művész hagyatékában fennmaradt fényképek tanúsága szerint ekkor még nem a későbbi műveiről ismerős kubizmus, hanem tapogatózó, impresszión isztikus-dekoratív próbálkozás határozta meg festői stílusát. „Ez év telén Udvarhely hóborította helyeinek fehérségében érzem meg parancsoló szükségétannak, hogy formában is ugyanígy kell áthatolni a felületen. -Tavaszszal visszatérve Parisba már visszavonhatatlanul a kubista tanulmányokba merülök." - írta Önéletrajzában. 1907-1908 körüli indulásakor a kubizmust még viszonylagos elszigeteltség jellemezte. Az 1910-es évek elejére viszont Picasso, Braque és Derain már komoly követőkkel számolhatott, a modern művészetre és irodalomra fogékony orgánumok, a Les Soirées de Paris, a Montjoiel, a L'Intransigeant, a Mercure de France - elsősorban Guillaume Apollinaire aktív közreműködése révén - rendszeresen beszámoltak az új festészeti irány képviselőiről, Albert Gleizes, Jean Metzinger, Fernand Léger, Robert Delaunay, Marie Laurencin, Roger de la Fresnaye és társaik művészetéről. A világháborút megelőző években a Szobotka-Csáky-Bossányi kör mellett számos magyar művész dolgozott Párizsban, akiket hosszabbrövidebb ideig megérintett a kubizmus szele: a már említett Réth Alfréd és gyermekkori barátja, Farkas István, azután Kmetty János, Claudel-lllusztráció (kat. 43.)