Szücs György: „Kinyilatkoztatás” Szobotka Imre kubista korszaka. 1912–1922 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/1)

Claudel-illusztráció (kat. 39.) Perlrott-Csaba Vilmos, Galimberti Sándor és felesége, Dénes Valéria. Az új látásmód, a kubista „térszervezés" gyakorlati elsajátításán túl mindannyian egyéni ízekkel fűszerezték az időnként talán túl személytelennek érzett képeiket. Farkas István ugyan az 1920-as évek második felében ismét visszatér majd a kubizmus szintetikus változatához, de korai munkái közül sajnos csak néhány stúdiumot ismerünk. Az egykori nagybányai neósok képviselői, Perlrott és a Galimbertiházaspár a fauvizmus áradó festőiségét és a kubizmus racionális formakészletét igyekeztek összeegyeztetni, amely egy színeiben visszafogott, rajzos-kontúros kompozíciós séma megtalálásához vezetett. Réth Alfrédet, akárcsak Bossányi Ervint a távol-keleti művészet, a Guimet Múzeum gyűjteményének gazdag formavilága inspirálta. Még leginkább Kmetty volt az, aki ragaszkodott a naturalista hagyomány megtartásához, képeinek „szerkezetes", néhol szimbolikusárkádikus világa a hazai modernizmus egyik jellegzetes színfoltja lett. Szobotka, aki nyitott szemmel járta Párizs képtárait és kiállítási intézményeit, szintén megkísérelte a kubizmus számára használható, egyéni nyelvjárásának kialakítását, végiggondolni a képek szinte matematizálható rendje, valamint a forma- és színvilág viszonyának összefüggéseit. „A kubista kép érthetősége csak addig állhat fenn, amíg logikája szigorúan következetes, s ezt a logikát elvárja a nézőtől is; az expressionista képen az érzelmi elem túlsúlya tulajdonképpen megnehezíti az érthetőséget és csak sensibilitással hozzáférhető. - Ez a kuboexpressionismus összefonódása az értelmi és érzelmi elemeknek, Claudel-illusztráció (kat. 44.)