Bardoly István szerk.: Mednyánszky László feljegyzései 1877–1918 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/5)
Mednyánszky László feljegyzései, 1877-1918
1898. február 11. Pest A (A) legközelebb fekvő pótléka ugyanezeknek a viszonyoknak (W) felfogásában rejlik. Az eszmény ezekben az egyszerű emberekben lakozik. Kifejlését serkenteni és erősíteni kell. Hogy ezt elérhessem, mindenekelőtt minden A-rezdülést féken kell tartanom vagy inkább oly értelemben kell spiritualizálnom, hogy csupán mint a (V) erősítése hasson. Egyúttal azonban ez alkalommal is észrevettem, hogy mint kell a művészetet e tekintetben segítségül vennem, és hogy a száraz (kálvini-protestáns-aggályos) moralizálás milyen hatástalan. A kinyilatkoztatás után a művészet a leghatásosabb próféta. És ezen a ponton jutottam annak tudatára, hogy mi az, ami mindig bajomra volt. Öntudatlanul az ostoba rutint követtem. Tehát ne nyomjuk el, hanem ápoljuk a művészt, mert a költészet a magasabb erkölcsi szemlélet vehikuluma. 195 A minden tekintetben érvényesülő önmegtartóztatás az eleven, cselekvő költészet egyik legfőbb serkentője. Ebben rejlik az önmegtartóztatás legnagyobb jótéteménye. A tiszta (absztrakt) szellemiség terén az önmegtartóztatásnak már nincsen hatása, mint ahogy az ellenkezőjének sincsen ezen a téren. Koczka János, 22 éves kocsis, tud írni, olvasni, Szabolcs megye, Karász. Cselédkönyve van. [...] 1898. február 21. Budapest A festésben most kell határozottan egy nagyobb dolgot csinálni. Az lehet 1.) táj, egészen hangulat - azután figurális, egészen antirealisztikus. Antirealisztikus vagy más szóval tisztán hangulati alakos kompozíció. Ellensúlyul lehet némi aktualitással melegebbé tenni, amennyiben az a művészi felfogása tisztaságát nem hátráltatja. Azon esetben, ha realisztikus téma volna csinálandó, fő lenne az akció újforma felfogása. Egy némi aktualitás művészi tágabb értelemben. A motívumokat költő gondolatsorozatokat kell egymás után átvenni és mindannyiszor keresztezni különféle irányú szempontvonalakkal. (Színskálák, vonalskálák, fogalmak, pszichikus és fiziologikus skálák.) [...] 1898. szeptember 13. hétfő, Budapest A (mi) lényegtelen. Csak a (hogyan) lényeges. Mindaz, amit magán vagy közérdekből tesznek az emberek, tévedésen alapul, és azért voltaképp mindegy. Azonban a hogyan, melynek módjára mindezt teszik az emberek, igenis lényeges, mint az idő és az egyén hőmérője. Éppen úgy, mint ahogy a művészeti alkotómunkában is teljesen mindegy, hogy mit fest az ember. Fontos a hogyan, mert ebben van az élet. A hangulat a kozmikus, az örökkévaló. A tárgy csak ürügy arra, hogy ezt az örökkévalóságot tükrözze. hordozója
